Minden rendben. Az iskola. Apa, anya. A srác. A többiek. Minden és mindenki rendben.
Éjfél után vár, hogy csönd legyen. Csönd az utcán, a szomszéd szobában, csönd belül. Kinyitja az ablakot, bejön a hideg, és nem jön be vele az új év. Nem engedi, ráugrik az új évre, lezuhan vele. Reggel fagyottan találják, az új év összeroskadva sír a lábánál. Siratja a tizenhét évet, a tizenhét év kusza téglahalmát, ami nem épülhetett egybe.
Éjfél után vár, hogy csönd legyen. Csönd az utcán, a szomszéd szobában, csönd belül. Kinyitja az ablakot, bejön a hideg, és nem jön be vele az új év. Nem engedi, ráugrik az új évre, lezuhan vele. Reggel fagyottan találják, az új év összeroskadva sír a lábánál. Siratja a tizenhét évet, a tizenhét év kusza téglahalmát, ami nem épülhetett egybe.
Mondjátok meg a gyerekeknek, hogy a fejükben tomboló káosz a világon a legnagyobb rend!
ez tényleg megoldásért kiált. oktatás részeként vagy valami.
ReplyDeleteés
:((
(öcsém jóbarátja tavaly)
Szegény öcséd.
ReplyDeleteEgy tanítványom évfolyamtársa, nem ismerem, de így is ráz a hideg a történettől.
Asszem, sürgősebben keresek munkát valami rendes iskolában, mostmár tényleg. Nem is nekem sürgős annyira…
hanem? és miért rendetlen ez?
ReplyDeleteAzt írta a lány a búcsúlevélben, hogy nem találja a helyét a világban. Ez a legnormálisabb dolog a világon ebben a korban. Ezért nem kellett volna ugrani. Valakinek meg kellett volna mondania neki. De nem mondta meg senki.
ReplyDelete