Olyan szavakat mondogattunk nyúzottan az asztalra tett lábunk fölött, hogy nagy tál rakottkrumpli, harmincéves whisky, Tunézia és Kanári-szigetek, tenger, tengerpart, koktélok és piramisok, és olyan erővel érintettek a szavak, hogy összerándult a gyomrom. Tél van, az utolsó hét, végtelen hosszúak az éjszakák, a végletekig érzékeny idegszálakon függünk, tikkel a szemünk alatt a jó és a rossz is.
Az az utolsó félmondat.Megőrülök tőle.
ReplyDeleteSzándékos… :)
ReplyDeleteNem bánom, szenvedjél jó sokat, ha ilyeneket hozol ide belőle ;O
ReplyDelete