a rettentően kifinomult zenei ízlésed

Odamégy a rettentően kifinomult zenei ízléseddel a dj-hez, a dj bókol és esküdözve szorongatja a válladat, hogy hát nincsen most nála a tizenhét számból, amit kérsz, csak egy, azt be is rakja nagy örömmel, hogy hát na, azért valamely kívánságodat mégiscsak képes teljesíteni, meg föl is kér egy táncra azelőtt vagy azután, hogy a közlegény kilépne a varázslatos fekete űrbe és lebegni hagyná az űrhajót örökre, már nem tudom, de nagyszerű találkozás ez, lehet örülni, hogy érti, amit mondasz meg minden, de jó, és aztán meg kell a szívnek merevedni, mert csak addig volt ez, amíg a feleség be nem jött a konyhából, ujjukon a gyűrű.

lírai

csigalépcsők olcsón / csigalépcső kis helyen / köpőcső / felszólító mód / gyökérkezelés / orosz nyelvlecke / kandallóban / a fiú a lány meg a révész tanmese / arany festékszóró / bunkónak kell lenni / bunkó akarok lenni / cserépangyal / csótány feje éhenhal / spontán ptx / varázsgomba tapasztalatok / értelmiségi bunkó / tedd félre a büszkeséged / vicces ijedések / sms hó / fehér betűk / bugyi / francia humor / fotótéma / dextrometorfán / göndör szőke derékig érő haj / időnéző / gazsi / ex-drummer / katonai haj / beöntés szett / az orvosnak nőbeteg / existenz / különcök / szorzás / üvegpapír / szőke barbárhadak / piros abszint / menyhárt jenő / autisztika / amerikai sülőtök / katasztrófamámor / rostad lök / pók fonalból / régi amerikai autók / vicces telefonhangok / őszi pad / eltemettem a macskát / feszített víztükör / belezúgtam a tanítványomba / endorfin / jázminok / női zuhanyzó / négyszögletű kerekerdő / sört inni szívószállal / éti csiga szeme / vízum törökbe / hova tűnnek az orrok / európa moziban / veszett kutya koktél / fény / andalúz akcentus / barna medvékről fénykép / buzi afrikaiul / hogyan kell kinyitni egy lakatot / kázmér és huba skizofrén / kerek picsák / pótcselekvés / napkitörés / zöld kakas / őrmező / víz alatt lélegezni álomban / vasbeton csigalépcső / vers horgásznak / majomkenyérfa / utcatánc / vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak / ez csak egy este gyémántba / blixa pipával / beszélő számítógép / napfelkelte szoknya / madártoll hajba / lopótök / későn érő típus / kamilla / hőmérő / spangli / függönykarikák / dzsungelhangok / vakrandi / zen buddhizmus / utálom a munkám / testvéri szeretet / szavahihető / rozsdatemető / perverz bókok / régi lexikonok / csigábor

a fokhagymáról

Olvastam egy ilyen bosszantó cikket a fokhagymáról, hogy minek esznek az emberek fokhagymát és főként minek bűzlenek tőle más emberek orrába (minek írnak boszantó cikkeket emberek a fokhagymáról? minek írnak az emberek bosszantó cikkeket? minek írnak cikkeket, miért nem írnak meséket inkább?), és akkor ettünk két kübli tzatzikit meg egy tepsi sült zöldséget hagymával és fokhagymával, és nem lett semmi baj. Sőt. Ittunk bort is hozzá, hallgattunk dzsezzt a pincében.

a névtelen kommentelő

A névtelen kommentelő úr ezen a nullákból felépített, szikár jéghegyen, hozzá nem szólások mankóján biceg be a forgó palota kapuján, ha kinyit egy véletlen ajtót, és ott is először a tőrét dobja be, hátha talál, s csak utána lép ő. A névtelen kommentelő előre elnézést kér, pedig rá van írva nagy betűkkel, hogy egy anonimusz, egy senki. Neki alapból meg van bocsájtva.

[Emlékezzünk a tavalyi névtelen kommentelőre, feleim. Nagyon jól tudtuk, hogy ki ő, nagyon jól tudta, hogy tudjuk, és mégis, névtelensége álarca mögött személyeskedett velem. Hahh.]

százötös

– Jön velem? – Persze! – jövök a százötössel a Gyöngyösi utcától a belváros míves szívébe, Gyöngyösi utca, Hősök tere, Clark Ádám tér, a város szíve, valahogy így vannak a szakaszok, amiket nem ismerek vagy általában legyaloglok, vagy soha nem is járok arra, netán vasárnap délelőtti sétán, no mindegy, most látom egyben. A Gyöngyösi utcától a Hősökig különösen beleélem magam, mert sohasem járok arra, de hallani már hallottam, miként mehet ott. Hallani hallottam, de megtudni igazán sohasem fogom, maximum ráérezni, hiszen én nem nőttem föl ott, én ahol fölnőttem, az a Hősök tere – Clark Ádám tér – vasárnapi séták viszonylat, annak a nagybetűs pesti, urambocsá' angyalföldi élethez semmi, de semmi köze, de azért az ablakon át megérzem azt erősen mégis, terek, telepek, a Béke utca harcai, sör a sarkon, karc az arcon, miegymás.

nézzék

Nem is üres, van az alján egy fénylő csöpp, és fölécsavarják a tekintetüket, meg akarják nézni, hogy mi az. Nézzék!

inspideration

Kinézem a listából, hogy Cronenberg legfontosabb filmjeit bizony láttam, és ez elég lendületet ad, hogy kimenjek a hideg lámpafénybe a vas tepsiket elmosogatni a pókhálóktól szegélyezett konyhaplafon alatt.

Inspideration: David Cronenberg

várok

Beszedek némi endorfint, megfürdöm az ylang-ylangban és várok, mert érdektelen vagyok, kérdés nélküli és tehetetlen, mint egy kő, a vászon mögötti fal, amire vetítenek.

O

(üres)

((újratölteni))

magyarázom, hogy tíz éve

Magyarázom neki, hogy ez tíz éve is így volt, az egyetlen különbség talán, hogy ő tisztábban látja, mint én akkor. Talán megváltozik, tíz év múlva talán… á, nevetünk.

reggelre újabb

Régi szép elmúlt idők, amikor oda mertem írni merő nagyképűségből a monitorra a cocteau-i mondást a holnapok szűziességéről, hát most nem merem. Félek lefeküdni, mert félek az elszoruló szívemre ébredni, félek leírni az elszorult szavakat. Hogy kinek van erre szüksége. Játszadozom gondolatokkal. Csak úgyis gyorsabb leszek magamnál, tudom, reggelre újabb illúziót testesítek meg. Komolyan. Halálosan komolyak az illúzióim, Sir. Halálosan, azért nézek úgy ám. Kifizetődő játék ám a konstruktív jókedv, köszönöm az ajándékot, hogy képes vagyok rá hosszabb távon is, csak ára van annak, Sir, ára van. Én azt vissza akarnám küldeni, de nem merem. Cipelem tovább, rástemplizek valami mókás arcképemet, és jópofát vágok a dobozhoz. Jópofa doboz, benne az elszorult szívem.

a Lágymányosi-híd pesti hídfőjénél iszapos Duna

A Lágymányosi-híd pesti hídfőjénél iszapos Duna tombol, valahol a világ vége felé járunk az időben, megszűntek az országhatárok rég, Budapest ege szürke, homokszín tenger az utak helyén. Föl akarok menni a hídra; francia hippikkel találkozom, mezítlábas, rasztahajú vánnyadt fickók, a tekintetük fényes, szempillájuk fekete, ragyogó csillag. A körmük alatt piszok. Beszélek velük franciául (van valami keverék nyelv is, amit mindenki használ, de én tudok franciául, kihasználom ezt, bár nem örülnek különösebben), föl szeretnék menni a hídra, mondom. Hát te ugyan nem fogsz, válaszolják mogorván, és néznek. Nem, nem segítenek. Visszafordulok, van arrébb egy lépcső, régen volt legalábbis, megpróbálom ott.

hova tenni és kész

Zokogok, mert ezt ép ésszel nem lehet hova tenni. Lehet adni, amíg lehet és lehet viszont kapni, de az nem adja vissza soha. És kész.

És így tovább.

földíszíti a fát, finom a tartár

Bementem földíszíteni a fát, beraktam az Infected Mushroom cédét, majd ha eszünk, kiveszem, legalábbis áttekerem, de nem, nagyon tetszett az otthon a szüleimnek, az egyik szereti a szétesettet, azt mondta, végülis hasonlítunk, a másik meg a Fat Of The Land-et, erre emlékszem is, úgyhogy maradt, könnyezve nevettem ugyan, aztán földíszült, rátettem mindent, ami eszembe szokott jutni hímes tavasszal is, lenyomtuk a halat tartárral, mmm, kaptam egy zen alakú fehér tálat a neveimmel körbe, az tetszett leginkább, hogy kiment a konyh... a szobába be lefesteni, és amúgy meg meg lehetett beszélni az életet, ami itt van egész közel, lemehetnék az utcára tán, a fehérsulival szembe, vagy majd mindjárt, egy másik nap, addig meg ez tart, finom a tartár.

(Te így be tudsz rúgni? Ja, mér? Hát, végülis, jól áll neki. Én mondtam.)

hat nap, hat kiló

Pénteken a néni már nem ehetett semmit a hétfői műtétje – májtranszplantáció – miatt. Hétfő reggel a műtétet keddre tolták, mert sok a dolog a műtőben amúgy. Kedd reggel szerdára, szerdán csütörtökre, míg végül… szombaton már ehetett levest, és hétfőn tán haza is engedik. Elveszett a hat nappal hat kiló is, naponta egy, szegény néni ideje és kilói eltünedeztek a kórházi szoba zöld falának repedéseiben.

madárka

Kaptam még régen Kactól ezt a zenét, Javier Paxariño, madárka, és ma elkezdtem rá tornázni, de inkább balettoztam – ha valaki lát, belémszeret biztos, talán a függönyre vetett árnyékomba bele is szeretett valaki, pedig nem is tudok balettozni a valóságban. De ma tudtam, és az nagyon szép volt.

a téli szünet

A téli szünet széli tünete lankadatlan szóhímezés, faragatlankodás a rímekkel.

az iskolánkban karácsony

Nem is írtam még a karácsonyról, volt az iskolánkban karácsony, az eszkimó asszony fázott az ajkamon, úgy mentem be, aztán leolvadt az arcomba csapódott fagyott időjárás az előtérben, és akkor ilyen kis csoki, gyöngy és teabizbaszokat adtunk át egymásnak, meg kaptam egy könyvet és mellé puszit, na, azt fogom olvasni, azt a könyvet ma, tele van bizonyára cinikus lemondással és kiábrándultsággal meg füsttel, olvasom, amíg bírom, meg voltak persze a gyerekek is, hát hogyne lettek volna ott, merev részegen topánkában vagy bohócos jókedvűre fújva, mindenesetre nagyon cukik voltak, imádom ezeket a tróger gyerekeket ugye, a kevésbé trógerek pedig igazi deus ex machináltak egy pásztorjátékban, a nagy batár pédonát egészséges, egész mondatokat mondott, a kis gengszter háricsi meg ilyen szavakat, hogy angyal, meg hallga csak és glória meg menjünk, aztán a szijuli egyedül kiállt az egész banda elé swinges karácsonyi dalt énekelni, és a pásztorjátékban volt csillagszóró és mennybőlazangyal, na, az olyan igazi volt, olyan igazi karácsonyos, és nem is léptek le rögtön randalírozni, hanem visszajöttek a hófúvásból pogácsával, hogy legyen nekünk sós is, és akkor mi még koccintottunk pezsgővel, meg sírtam bele a röhögéstől a buborékok közé és fűtött a kályha, kaptam egy pingvines csokitallért is, és az egésznek úgy lett vége, hogy szépen kisiklottunk a vágóhíduccából egy sötétkék opelen, és senki nem halt meg, hanem csak esett tovább a hó.

tanítottam

A kicsinyesség elcsökevényesedik, hamvába hol a kiábrándulás, a rossz idő csak olaj a tűzre, csinálni, csinálni, csinálni, színeket a falra dobálni.

Ezt tanítottam, miközben magam is tanultam.

a maradékot

A maradékot elosztottuk – hoztam haza pirosat, narancsot, fűzöldet.

a mézzel csurgatott napfény hangjai helyett

Oké, én fapofával (süket füllel) tűröm, hogy a szikrázó csodapaloták lépcsőinek kordulása, ablakjain megcsillanó napfény pendülése, mézzel csurgatott napfény hangjai és a kertekből fölszálló pillangók szárnyainak rezdülése helyett a Peti ilyen bármikor hallott hétköznapi house izé, számokat játszik, uralkodom az arcvonásaim és az érzelmeimen, de azért ne átalkodjunk meg, valljuk be kérem nyíltan, hogy csalódtam, és valahol, valahol nagyon mélyen csalódott vagyok. Panaszlevelet nyújtatok be.

az osztályom karácsonyi vacsorán

Volt nálam az osztályom karácsonyi vacsorán. Nemrég mentek el. Nekem van a legbizarrabb osztályom, legalábbis hozzám jár a suli legbizarrabb embere és másik négy furcsa. Tényleg már, hát miért hozzám jár? (Ez olyan iskolámos, ez a tényleg már, egy ilyen tipikus lefittyedő hangsúllyal kell kérdezni, amikor végképp kiakadunk a szituáción és a szituációt motorizáló szereplőkön, ez egy ilyen kollegiális szleng, jelenti a nagy kiakadás közbeni megbocsátást is egyben.) Szóval főztünk egy vagon zöldségből rakottat, vettem krumplikat, sima szép kerek és mutáns krumplikat is, a mutáns krumplik több krumpli összenövéséből álltak, látszott, mert az egyiknek befelé is volt héja. Sütöttem padlizsánt szeletekben, raktunk rá lilahagymát és paradicsomot, a végére pedig borsos tejfölt parmezánnal megszórva, hát, elég rosszul nézett ki, mert szellősen rakták, dehát ilyen ez az osztály, öt különféle szín van benne, egyik túlsült, a másik nyers, van finom és égett falatja is, és laza közöttük a kapcsolat. Maradt bőven holnapra is. Most ki vagyok akadva, pedig értékelték a… törődésemet, sőt, a jeges folyóból a napfényre való kiheveredés nekik ez az iskola, amit úgy szeretek, itt fogok dolgozni tíz év múlva is, de ki vagyok akadva, miért nem mehet ez könnyedén és jól, mint a többivel? Azért nem, mert a többiből csak válogatok, azért, mert megtehetem. Azért. Úgyhogy ki van most takarítva, olajszagú a hajam és a fal, füstölővel és cigarettafüst-nyomokkal keveredik a lég. Áh. Jövőréig kitisztul, holnap meg már csak röhögni megyek be, azon fognak röhögni, hogy én hogy röhögök rajtuk, óriási lesz.

gyöngyfűzés

Sejtelmesnarancssárga és ciklámen, sejtelmesnarancssárga és türkizek; narancssárga és zöld, tüzes pirosak, a háttérben fekete-fehér és fekete-kék, halványkék, halványzöld és lila, pasztell kígyók, neon szivárványok. Lehajtott fejek, ujjak birizgálnak, fölöttünk szól a zene.

van olyan

– …és megtudok belőle dolgokat a világ azon részéről, amit nem ismerek.
– Van olyan?…

fizikát… micsodaaa?

Ma elmesélte a Szabi, hogy hogy ültek a Szabival egy-egy pohár fröccs mellett, és beszélték el a következő párbeszédet kétszer, más-más szereposztásban:

– Te mit csinálsz egyébként?
– Fizikát tanítok.
– Micsodaaa?

blues

I ain't got no things, all I got just dreams, keep me away from fire, give me back my fears, I ain't got no borders, nothing to hold on, all I got is bottles, always I keep on…

sms, hó

Vasárnap sms-ben jött, hogy esik a hó. Azóta minden reggel várom. És most itt van. Válaszoljak-e az sms-re? hogy tényleg esik?

egy pillanatig

Amikor viccből nem engedem, és egy pillanatig komolyan veszi, akkor két vicces arca között van egy ijedt, magára hagyott és döbbent. Egy pillanatig.

home

Nézzük a Home-ot, gyönyörű, lassú képek a film, és lassan rosszul leszek, olyan zűrzavarosnak tűnik a jövő.

az utolsó hét

Olyan szavakat mondogattunk nyúzottan az asztalra tett lábunk fölött, hogy nagy tál rakottkrumpli, harmincéves whisky, Tunézia és Kanári-szigetek, tenger, tengerpart, koktélok és piramisok, és olyan erővel érintettek a szavak, hogy összerándult a gyomrom. Tél van, az utolsó hét, végtelen hosszúak az éjszakák, a végletekig érzékeny idegszálakon függünk, tikkel a szemünk alatt a jó és a rossz is.

gyere át

– Gyere át!
– Gyere te át, itt egy hely!
– Nem, te gyere át, én ugyan át nem megyek!
– Gyere át!
– Nem, gyere te!
[Dzz.]
– Mi van, hát gyere át!
– Gyere te át!
– Én nem megyek át!

Azt a fűzfánfütyülő…!

„én először sokkal bénábbat csináltam”

Rakjunk karaktereket is, ne csak neveket!
Ez még csak vázlat.
Közelről fújom, az New York!
Kell még ez a cap?
Kifújtam az egészet, kétszer is végigmentem rajta, nem fogott semmit.
Kár, hogy lemaradtam róla, csak annyit mondtam volna: ki se szálljatok, fiúk, hajtsatok el!
Nézd, ez jobb, a skinny!
Fél liter diszpóval megcsináltam az egészet, de hallod, a végére már egészen fölhígítottam.
Te nem töltöd ki?
Na, menjünk még ki kontúrozni!
Az alvi, az jó, az alvi megbízható, fog minden időben.
Neked is az első? Elsőnek tök jó. Én először sokkal bénábbat csináltam.

combino bambino

– Írjuk meg a Combinót!
– Neem.
– De, írjuk meg a Combinót!
– Ne… – s már ott is egy vonal.

A család büszkesége.

fuckin' fryday

U betűs szavak kiejtése hangosan: nun, university, pupil, student, s alatta a basszus: fuck, fuuuuck, fuck, fuck. Péntek volt, Fryday we are dead.

tíz kicsi

I. Mission Impossible. Fehér zokniban, fehér kesztyűben öljük egymást neonban.
II. Tíz kicsi [néger]. A vendégek a falon a következőkben elhangzó verset olvashatják piros keretben: tíz kicsi [néger] elindult egyszer, egy elveszett, ment tovább kilenc, hat kicsi [néger] játszadozott a gördeszkák között, egy annyit dumált, hogy elgurult, nem maradt, csak öt, egy kicsi [néger] árván ténfereg, valami történik, s hamarosan ő se lesz; tíz sütőtököt simogat szeretve egy angyal, de a tények uralkodnak, a tökök sorra belehalnak.
III. És akkor most következzék valami egészen más: We Will We Will Rock You! szerpentinek puffogtatása.

gyere

Úgyhogy gyere, csináld, tedd félre a büszkeséged, ne zavarjon, kérlek, hogy nem te találtad ki, ne zavarjon, kérlek, hogy én találtam ki, mert ha aztán úgy ébredsz és úgy ébredünk mi is, hogy megcsináltuk, megcsináltuk, de nélküled, akkor ki fogja lesütni az elszorult szívére a pillantásait? Gyere, ne veszítsd el ezt a játszmát, ne zárd be a tehetséged a büszkeséged mögé, gyere, amikor ott leszünk és csináljuk, már én akkor úgysem fogok szólni semmit, titeket foglak követni a vonásaitokban, attól te ne félj, a szabályok tényleg csak a gravitáció lesz és a pacák tapadása a falon, gyere, mert többet nem nyújtok ilyet, többet rád se nézek.

válassz egyet!

– Lepke.
– Pillangó?

képregénydíszletkockák

Meg még gondoltam, írok a hidakról látható téli Dunáról, a téli fényekben pompázó égről, erről az egész urbánus díszletsorozatról: a hétfői képregény sárgássszürke víz fölött játszódott sárgásszürke ég alatt, esett a hősökre az eső, a hősök szoknyában, rövid őszi kabátban, bordó sálban és szoknyában baktatott a sárga korlátú Margit-hídon reggel negyed nyolckor, a szerda délutáni képregény hősei pedig elkeseredetten buszozott a Lágymányosi-híd óriás piros acél pilonjainak tövében, és égkék bárányfelhőket festő barackszín napsugarak előtt pompázó gyárkémények geometriájában gyönyörködött, majd elállt a szívverése. Van egy kép a Heim Pál gyermekkórház türkiz tizenemeleten magasló betűiről is, a Fradi-pálya zöld rácsrengetegéről, az Üllői út és a külső körút kereszteződésének felüljárójáról, egyáltalán, minden aluljáróról, bár kiemelném mégis a Fővám téri földalatti villamosmegállót, ahol szintén sárga és szürke a fény, a kövek, a villamos és a reggel, és soha, de soha nem akarnék ott magányos lenni.

állj ide, csináld!

– Bejöhetek?
– Be, de akkor állj ide, épp a házit ellenőrizzük. Csináld!

[Néha szoktak tartani órát. Igazán olyanok ilyenkor, mint a tanáraik. Borzasztó mondatokat mondunk néha és keménykedünk is.]

önérzet

Később jut eszembe, hogy a megkarcolt önérzetet simogatni kell.

és kivel

– Elmentem és megvettem.
– És kivel mentél?
– Hát senkivel. Fogtam magam és elmentem.

sx

Tanultuk a sax-t és a sox-t – a sux-t már tudták.

lebegő szavak

A legnehezebb feladatok: a mondat összekevert szavaiból a mondatot összerakni, a sorrendben megadott kulcsszavakból a kérdést föltenni.

[Mintha egy nagy táblára lennének fölszórva a szavak, s ez már elég volna a viszonyok megállapításához, mintha azok megfogalmazása már fölösleges volna, mintha nem lenne szükséges semmiféle linearitás. Mint a képernyő: csupa gomb, kép, piktogram, háromdimenziós terek (három dimenzió nem fér sem az írott, sem a kimondott mondatba), lebegő csomópontok. Ehhez szem kell és gesztusok, ehhez a fül és a száj nem elég.]

ami érdekel

Puhán és lágyan szól az este, kavarog a zene a fotel fölött, gomolyog az ég és a homok fénye a monitoron. Megfejtek egy rajzot a születésről, a rajzon kopár ágak keretezik a tájat, a kopár ágak között veti ki magát az ember a világba, amikor megszületik, a száraz ágvégek fölsértik a puha, pucér bőrét, a vajszagot elárasztja a télvégi rothadó földé. Hideg van az első időkben, rideg sáron mászik az ember, gyógyulni kezdenek a sebek a bőrön, de didereg, a libabőr tüszői visszaverik a meleget, föloldódik a meleg szürke égben, nem marad semmi belőle. Az út végén egy fa áll, óriási zöld lombú fa, el kellene jutni oda. Csak homályosan látszik egyelőre, körvonalazhatatlan nagy foltként magasodik, eltakarja a felhők résén áttörni készülő napot. Varázsgombák, furcsa tapasztalatok, álmok időszaka következik. Megkóstolni, megízlelni mindet, ugrálni, taposni a mezőt, meghempergőzni rajta, kérdezni, nevetni, sírni. Ordítani, megelégelni. Tovább kell majd menni. Ott áll a fa, föl kell rá mászni, széthajtani az ágakat, a szádba venni a zöld leveleket, megrágni, kiszürcsölni az ágakból a nedveket, fölnézni a felhők résén át a napba.
Aztán a Király utcai Királynőben ülünk, ragyognak előttünk a korsó sörök, ragyognak a nagy ablaküvegek, valami olcsó zenéken úszunk és nevetünk a magánéletünk apró zsebeiből előhúzott történeteken, sírhatnánk is ezeken persze, de nem, mi nem tesszük, hát úgyis mindegy. Aztán hirtelen kinézek, fehér sapka, fekete kapucni, rángatózó járás, ott szeretnék menni én is, de nem, nekem már megvan a jegyem a szórakozásra, nekem ott kell jól éreznem magam a nagy fekete teremben a zenére, mert arra vettünk jegyet, a 219-es és a 220-as számú jegy szól nekünk, az a mi szórakozásunk, és azért van is mire mozogni lágyan. Egy pufók angyal keveri először a zenét, legombolt nyakú fekete ingben, aztán érkezik a sztár, aranyos fürtök a tányérok mögé, húzogatja ő is a hangokat, tekergeti a gombokat ide-oda, legombolt nyakú fekete ingben van ő is, ez a ma esti trend, könyékig fölhajtva az ujjak. Tényleg, ez a ritmusra öklöző majom mellettem, ő is így viseli, hát ezek eltervezték, hogy öltözzenek. Én miért nem vagyok kiöltözve? – ráncolom a homlokom. Nem törődtem ezzel már megint. Engem már tényleg csak az érdekel, ami? Jó-e ez nekem? Sör- és füstpszichológia, ennyi ez, de akkor elhiszem, és úgy döntök, ha ez a helyzet, vállat vonok, kiengedem a kezemből az életem, és hamarosan elmegyek haza.

mit nézel?

– Mit nézel?
– Te mit nézel?!

Óvodai affér.

akkor az úgy van

„Dehát ha megbeszéltük, akkor az úgy van!”

[Történet a bizalomról: a bizalmam van is és nincs is, magamban van és szinte másban nincs is, és akkor ezt mondod, mások szerint megbízhatatlan. Kérlek.]

túlmutatás

Van ott valami túlmutatás, szóval. Szóval oké lesz, legalábbis oké lehet.

hangosan a nevetésem

Hangosan nevetik a nevetésem.

ismerős kék autó

– Tü-tüű!
– Ismerős kék autó.

[Négy órával később.]
– De te voltál?
– Ja, te voltál?!

hétből három meg egy

Hétből három nem tudja fogni a tollat, egy meg írás közben magában mondja a szöveget.

riasztó

A szabadság a törvényekben, a törvények a szabadságban – egyik a másik nélkül riasztó.

zongorázik a juli

Zongorázik a Juli a nagyszínpad közepén, hangosan veri a billentyűket az a kicsi kislány a nagyterem sötét mélyén, és zeng, zeng a Mad World, amit csak úgy hallás után, a youtube-ról szedett le. Rohanni kell, látni is kell, föl kell a szívnek emelkedni.

a hátam közepén

És két centi, és a hátam közepén, pont a halálponton, pont ott melegít.

be jó

Éltes hölgyek nehéz nyakláncból kibúvó szavait hallgatni az élet dolgairól be jó!

szóljunk, szóljunk

Meg kell oldanom azt a skizofréniát, hogy angolórán használjuk a nyelvet, de alig szólunk róla, magyarórán viszont főleg róla szólunk, s oly nehéz használatra bírni.

nem vagyok guru

Ki kellett mondanom azt a mondatot, hogy nem vagyok guru.

kelkáposztafőzelékek

Kelkáposztafőzelék forrón tükörtojással, kelkáposztafőzelék forrón üresen, kelkáposztafőzelék levesen, ecetesen.

ellenvetni, ellentartani nincs erőm

Próbálok ellenvetni, legalább ellentartani az ujjaknak, de nincs erőm kifejteni, meg is feledkezném róla, ha nem sétálnának a szemem sarkában figyelő arcok, de nincs erőm kifejteni és ellentartani, eszembe sem jut.

bunkó akarok lenni, bunkó vagyok?

– Te tanultál pszichológiát, nem? Akkor kérdezzél! – Figyelj, kérdezhetek valamit? Zavarna, ha… – Olyan bunkó akarok majd lenni, mint ő! Értelmiségi, nagyon művész és nagyon bunkó! – Tizenöt évesen szült. – Adjál témát, megcsinálom! Harminc oldalban! …mondjuk nagyon nagy betűkkel írok, hihihi! – Én vagyok a negyven százaléka! – Ez most kínos. – Mi?! a Fat Of The Land, az megvan?! – Már nem akarok színész lenni… hogy láttam a Ponyvaregényben Travoltát… nyolc évesen… és mióta olvastam a Bűn és bűnhődést, azóta nem akarok író lenni… – Akarod, hogy segítsek? És ha megígérem? – Mert engem nők neveltek. – Ő, ő arc. De a Norbi, az nagy arc! – Megint valami filantrópiát vélek szaglani! – Mennyire ismered a vidéket? Már amit ti, pestiek láttok belőle? – Volt lóvé. Aztán mentünk a panelba. – Úgy érzem, hogy én dominálok. – Dart Veder érdekelt, és Hans Solonak drukkoltam. – És rengeteg South Park. – De neked ez most érdekes? – Én valójában kultúrsznob vagyok, de én legalább bevallom. Én az akarok lenni. Én vagyok az egyetlen, aki bevallom. – Figyelj, én bunkó vagyok? – Na, akkor legalább ez az egy már közös bennünk! – Gondoltam! – Köszönöm az estét!

az elmúlt években mindig

– Na, mondjad!
– Hát, hogy én az elmúlt években mindig a magányos voltam.

a csillagok nélkül

Véletlenül rossz rubrikába írtam a jelszavam – mint aki meztelen a csillagok nélkül.

szájkl

riszájkl, bájszkl

az a fal

Van az a fal a Benczúr közben…

fehér, lebeg

A Merlin egy lebegés, nem is érinted a padlót, amikor lépsz, óriási ablakok vannak, lyukas a plafon meg a padló, minden fehér, az itallapot is vetítik, ennyi kell az égben érzéshez, mintegy angyalszárnyakon. A lépcső középen a nautilus háza, de te ezt nem látod, mert fölé kell emelkedni a középpontnak, hogy meglásd a körül kanyarodó bordázatot. Ezt tényleg csak az angyalok látják. Te csak sejtheted.

a francba

Amikor bejönne, akkor ne jöjjön be, amikor nem jönne be, akkor megnézem, ott van-e, hátha bejön, de olyankor végképp nem jön, ide-oda ugrálunk a küszöbön, és én sajnálom, miattam van, sajnálom, hogy a szívembe szúr az arca, sajnálom, a francba.

botond levente

Fekszik a hasamon a három és fél hét, nyervákol, cincog és vinnyog. Ezer arca van, jó szaga, satnya vádlija és nagy tappancsa meg lapátkeze. Ebből lesz a férfi.

[Pohárból iszik.]

borscs

cékla, fehérrépa, sárgarépa, vöröshagyma, fehérkáposzta, marhahús, víz, só, bors, babérlevél, cukor, citrom, habarás

kétezer

Van kiket tanítani és van kiktől tanulni.

már megint

– Már megint…?
– Már megint!

Kiabálunk, kiabálunk, mosolygunk, süt a nap.

éjszakai vezetés

Éjszaka megyünk, hajnali kettő vagy három, szerintem jöhetünk valahonnan, még sörízes a szám, de ő nem iszik amúgy sem, ő két lábbal lebeg a földön, úgyhogy ő vezet.
– Biztos megvan a jogsid, Zed-áj?
– Meg, meg, ne aggódjon, használtam már, az apukám jóváhagyta. – úgyhogy beülünk az autóba, balra meredély a mélybe, jobbra szikla mered az égre, kivilágítatlan út, száguldunk. Az előzésnél becsukom a szemem, bár tény, hogy messze még a fény, ő meg nevet, amikor visszasorolunk. A nagymamámhoz tartunk, nagyon fontos, hogy beszéljen vele, ez egy küldetés. A nagymamámnak a szelleme él, ő tudja, hol, én tulajdonképpen csak szervezem ezt az egészet, kísérgetem, és közben félek, mert már nem én vagyok a vad.

napi-napi-napi-napi gondok

– Nem szar ennyit dolgozni?
– De. Nem! [Úristen, hogy mondjak igazat a gyereknek, hogy aztán se ne csaljon, se ne csalódjon? Azt mondja, azt tervezi, hogy embereket ver át enyhén, de nem az olyanokat, mint én, más a célközönsége.] Vagyis néha igen, de amúgy nem, szóval… á.

mondj valami

– Mondj valami jót!
– Á, jót?! Nincs mit.
– Akkor mondj valami rosszat!
– Na, nem, hát azt meg minek?!

ennyire durva

A tesóm arcára huppanó döbbenet láttán, hogy ez tényleg ennyire durva, leesik végre nekem is, hogy ez tényleg ennyire durva.

kedves, nagyképű, angyali és csúnya

Dumál össze-vissza, nem tudjuk eldönteni, igaz vagy nem és hogy hol az eleje meg a vége, az arca másodpercenként más, pökhendi, komoly, nagyképű, kedves, angyali és csúnya, és azt hiszem, ez tetszik, ez az ezerféleség, és hogy nem tudom eldönteni, hogy kedves, nagyképű, pökhendi vagy komoly, angyali vagy csúnya.

ted milton

Olyan koncert volt, hogy el tudtam előre képzelni, de azért jó volt, hogy elmentem, mert olyan volt, amilyet elképzeltem.

(Piros, fekete, szaxi és punk.)

a tanúk

A tanúk kiváltsága közelről látni és hallani mindent.

tükröződik a minden

Az egész ott tükröződik fölöttünk a fekete-fehér arany csempéken, a tágas tető alatti levegős térben, tükröződik és ide-oda pattog a pásztornő szájából a homlokunkra, a homlokunkról a ragyogó csempékre

az isten megismerése, az ember végső tevékenysége, a ti, a mi, az ember, az isten, az egész világmindenség a minden,

és akkor két patakban lefolynak a könnyek, először a bal, aztán a jobboldalon, félig velük vagyok, félig magam vagyok.

dimenziók

A valóságos és az illuzórikus dimenziókat összébbrántani.

jill layton

Kamionsofőr, bőrdzsekis és rövidhajú. Zöld a szeme. Szerelmes lesz: két lábbal rugdalja le a férfit a mozgó aszfaltra, aztán megkönnyebbül a fülében a zene, amikor meglátja, hogy a hülyéje életben van, ott függedzkedik a hűtőrácson. Ezentúl már mindig szerelmes, hosszúhajú és fátyolokban járkál.

a bőgés a vége

Napok óta duzzog, napi három órát összeszorított szájjal, kivéve, amikor nem nézek oda, mert akkor néz, meg néha mosolyt tesz a szája sarkára, sőt, egyszer el is érzékenyül táviratban, és én meg nem tudom, hogy mit kéne csinálni. Hogy hogy is volt ez. Ugyanígy volt; bőgés volt a vége, a bőgéssel vége volt valami váratlan pillanatban. Nem is lehet semmit csinálni.

bábu, kezében fegyver

A fölső-budai kertváros egyik utcájának sarkán áll egy ház, körötte kőkerítés, kovácsoltvas rácsok fogják az erkélyt, a kapu fölött tábla, hogy vigyázz, fegyveres őrizet, és az erkélyen egy behajló fa ágaitól enyhén takarva egy bábu katonaruhában, kezében fegyver.

még várnak

– Na?!…
– Még várunk…

a Futó utca

A futuro-hisztérikus mai nap a Futó utca egyik pocsolyájának partján sűrűsödött össze, amikor az építkezésen tébláboló állig esőkabátos férfiak nem engedtek az építkezés miatt elzárt kövezetre és nem segítettek át a tenger pocsolyán.

hiányzik a biciklizés

Hiányzik a biciklizés. Azt álmodhatom, hogy tekerek, feszegetem fölváltva az izmaimat. Vagy azt is álmodhatom, hogy már megérkeztem, leszálltam, kicsit szédelegve, kicsit lihegve mosom az arcom és iszom a csapból. Hiányzik, de így meg össze lehet találkozni másokkal a metrón [Láttam ám, hogy kivel jöttél!], ami pedig eddig hiányzott.

nem löttyen

A zsír, amikor már nagyon forró, olyan mint a víz, sárgás és veszélyes forróságú víz, barnán úsznak a tetején a szalonnakockák, lötyög az egész, ha megrezzen a serpenyő nyele, a leghátulsó sarokba is befúrta magát a szag, már megszoktuk, néha valaki szól, hogy tán ablakot, megszokjuk azt is. Bal kezemben a fakanál, jobbommal támasztom a párkányt, mert ott beszélgetek, és persze fölé kell akkor hajolni a forró zsírnak, tíz centiről nézni, mit láthat vajon? Én azt látom vajon a felnőtt szememmel, amit ő tíz centiről lát, és hogy nem löttyen rá az arcára a zsír? Nem löttyen, na.

kis izék

Egy csomó kis izé gördült tova; egész nap esik, de senkit nem érdekel.

beépül a közösségbe

Hosszútávon nagyon jó egy állandó közösség tagjának lenni. Rövidtávon is. A mai nap: a középtáv.

Ügyesen kitapogatták mára a gyönge pontjaim. Igaz, ma minden pontom gyönge volt.

[– Ne merészeld mégegyszer megdícsérni a nadrágom! Vagy más ruhám! Háklis vagyok rá! Vagy: nem csinálnak házit (máskor sem csinálnak, nem is fognak). Vagy: kopogtat az ajtón, fölhúzódzkodik és benéz az ablakon, aztán elrohan (máskor is benéztek már). Vagy: obszcén figurákat művel viaszos kézzel (Viaszos?!? Viasz nem szokott lenni. Nem is látom. – Nem tetszett a viccem, tanárnő? Csak olyan jól jött ki! – Tényleg, máskor tetszene. Még ez is). Vagy: – Nem tok semmit, nem írom meg. (Dehogynem.) Vagy: – Büdös bagósok! Vagy: – Ugye, azt tudja, hogy az egészet totóztam? (Na, adok én neked.)]

téblábolni

Tanácstalan határőrnek lenni húsz évvel ezelőtt Berlinben, téblábolni a betoncafatokon.

tizenhat körül

Egyszercsak már nem lehet az arcukba meredni egészen közelről. Egyszercsak már távolságot tartanak.

[Valahol tizenhat körül.]

másként

Csak nagyon kevés dolgot csinálnék másként, és azokat sem a hosszútávú cél, csupán a pillanatnyi – erőteljesebb – hangulat kedvéért.

fekete alapon vörös négyzet, fehér betűk

Olyan film, amiben hosszú másodpercekig állnak a képek, fekete alapon vörös négyzet, fehér betűk a kompjúter meghibásodásáról, később narancs négyzet, az életfunkciók megszűntek, riaszt a fölirat, de nyugalmas a kép. Olyan film.

(Kubrick, Stanley. 2001: A Space Odyssey)

kiesett, leesett a földre, és akkor már

Becsaptam a könyv lapjai közé, hogy majd alkalomadtán, valami tréfás vagy alig észrevehető jelentőségű pillanatban odaadom, és aztán megfeledkeztem róla. Aztán ma kiesett, leesett a földre, észrevette, és akkor már oda kellett adnom. És aztán megfeledkeztem róla. Aztán most eszembe jutott, és megkönnyebbülök, hogy odaadtam, és szinte észre sem vettem. Hogy pont úgy szóltak a körülmények, és hogy ki tudja, mit hoz ez.

a pár egy

szemöldöke * szeme * szembogara * füle * orrlika * orcája * szája sarka * válla * melle * lengőbordája * könyöke * karja * keze * hüvelykujja * lába * combja * térde * bokája * sarka * lábfeje * talpa

A pár az egy, az egy csak fél.

the Ben

Underline the correct solution:

It's the Ben's / Ben's brother.

– Emlékszem, amikor tavaly ezt írtam, mosolyogtam.
– Aha, ő is szokott. Meg szerintem mindenki szokott.

ezer maszkok

Megvizsgálja ezer arcát, és egyik sem az igazi, és maszkokat kezd hordani, hátha.

a fagyos földet

Mindig arról álmodoztam, hogy jön valaki, és segít a fölásni a fagyos földet. Álmodoztam, de kihullott az ásóm a kezemből, megcsúszott a vas a jégen. Szégyelltem magam az álmodozásaim miatt. És most rá kell ébrednem, hogy többen lettünk, és lehet, hogy föl fogjuk ásni a földet, ahogy mindig is szerettem volna, verejték, könnyek, lázas izmok és szakadozó idegek árán, de föl fogjuk.

fejezzétek be

– Fejezzétek be, mert én ezeket hazaviszem, mindenkinek elmondom, és aztán unos-untalan bocsánatot kérek, mert azért nekem nem ilyen ordenáré a humorom.

the embarrassment

– You're being disgusting. But funny. I like it.
– [blush] Uhm. Let's jump.

a vonal (között)

…, Anthony Burgess, Michel Houellebecq, Chuck Palahniuk, Bret Easton Ellis, …

mint egy könyv

Úgy olvastam, mint egy könyvet. Egy könnyű nyelvű, izgalmas, lágy és színes történetet, sok változatos fejezetben. Most vége. Kiolvastam. Jó, mert még lehet gondolkodni rajta, kicsit fájdalmas, mert nem tart már az a hangulat. Megválaszolatlan és megválaszolt kérdések, és önmagam, ahogy olvasom. Ahogy most gondolkodom rajta. A letett könyvön. Kölcsön lehetne adni valaki másnak, vajon mit gondol róla?