ő majd el

– Figyelj, hátha ő majd elrendezi…
– Hm, jó volna…

és akkor hétfő reggel

És akkor hétfő reggel a tesóm fölhív a munkahelyéről.

nem műanyagdarab

Álmomban valamelyik testrészem, vagy tucatnyi képzelt barátom egyike, műanyagdarabnak konsziderálta magát. De ez hazugság. Semelyik testrészem vagy képzelt barátom nem egy műanyagdarab.

félek, nem elég

Nézem azt a förmedvényes pókhálót ott a lámpabúra mellett, az árnyéka billeg ide s tova, és nem, nem várom a holnapot vagy a holnaputánt, a sokkal azutánt várom, mert félek, nem elég, ami rajtam múlik. Meg amúgy is. Félek és nem akarom ezt.

veletek így mi

„Veletek így mi a fasz van? Parasztok.”

Hihetetlen és valójában senki sem tehet róla. Kívülről senki.

már meg is

Fejben már meg is rendezte.

csomó munka: csodálat

Csomó csodálatot hoztam át.

És tavaly csupa jó dolog történt. Ha valami rossz dolog történt, sikerült azt is helyretákolni. Igen. Egy csomó munka van ebben az évben, és az most egy torony, amiről jövőre messzire látni.

így

Csak így.

a mágikus bolygó vizében

Úsztunk a mágikus bolygón. Tejszínű volt a víz és tejszínű volt az ég, hangtalan bukkantak föl alakjaitok a ködből, a köd rejtélyes határmezsgye víz és lég között, a köd félelmetes és boldog egyszerre. Gomolygó, szürke tömb a ház, sápadtan sugároz a Nap a felhőkön át. Úsztunk a mágikus bolygó vizében, agyunkat ellepi a játszi semmiség, a köd.

közelítő tér

A féregjáratok a meghajló és egymáshoz közelítő tér között vannak, ilyen egyszerű.

ha netán, akkor is

– Ha netán megbolondulok, akkor is fogtok szeretni?
– Ó, hát persze!

sötétbarna képet

Festett neki egy sötétbarna képet, mert azt gondolta, hogy ilyen. Miközben ő azt gondolja, hogy azért ennyire nem ilyen, ennyire nem sötétbarna.

rutinom

Két nap könnyekben lábadó szem, két nap vattával befogott lélek. Élek, puha tovalebegésben rutinom van.

kültelki

Kültelki hófúvásaink, kültelki önfényező liftek, fogatlan jövők, nincstelen idők.

valóságot

Karácsonyra a valóságot kapod.

fuss, fuss

Őt megmenteni, ó, hát veled ő nemigen gondol, menekülj mostmár, a színes üvegeket törd át, fuss, fuss, vár a nap már.

most sem segítette

„De az önsajnálat, mint semmilyen más esetben, így
most sem segítette az embert.”

(K. Ferenc élete, halála és feltámadása)

Köszönlek, Feri.

arra kért

– Aha, hát végülis nem arra kért, hogy legyek az elkövetkezendő gyerekeinek az anyja, hanem hogy mentsem meg.

[– Gerjedek, kiszállok.]

epigramma a jövő kezdetén

Én ezt végighallgatom, én ezt végig értem, én végig tudom, hogy mit mire cseréltem – volna, ha. De én ezt nem akarom, én az akaratom kivonom, én valahogy ezt megfogni és elengedni egyszerre fogom. Ha.

egy kistányéron

Egy kistányéron átnyújtotta nekem a könnyeit, elvettem, arcomat a kezemmel fürdettem, a könnyeket egyenként a számba pergettem, megízleltem és lenyeltem, és nem maradt mára már, csak a virágokká száradott só.

inkább rajzoltam

Nem tüntettem ma, hanem inkább rajzoltam.

hogy tartsam össze

Leülök mellé, azt hiszem, így volt, leültem, vagy zenét válogattunk, zenét válogattatott velem, igen, Mark Ribot-t akart és magyarokat egyáltalán nem, én beraktam még pár Bauhaust meg mindent válogatás nélkül, aminek tetszett a neve, mert alig ismertem ki magam a könyvtárában. Olyan közel akartam kerülni, amennyire csak tudok, hogy azért ne látsszon, de már legyen egyértelműen közel és sötét. Sötét is volt, meg hideg padló, meg a vetítővászon fényei, azok voltak összesen a minden fények, aztán táncoltunk is, végre, úgy, mint egy éve is egyszer, el is felejtettem már, milyen volt az, de persze nem felejtettem semmit, ott folytattuk, ahol tavaly megharapott, valaki, akivel táncolni tudok. Akarok. A szorításokat, amiket ejtett rajtam, néha egészen lágyan engedtem el, és nem tudom, hogy használt-e ez neki vagy hazudott, amikor maga is belesimult, azt mondta, egyetlen dal van a világon és ez az, de hazudok, hazudok, hazudok, aztán azt, hogy hazudni nem akarok. Hazudni nem akarok, hazudni soha nem fogok, hány éve is hoztam ezt a döntést, ejtett állal ültem mellette, hát hogyne, hazudni nem fogunk, akárki csinál akármit, mert szétesik a világ. Nézd, Bori, nem látod, hogy esik szét, hogy szétesik a világ?! Nem igaz, hogy nem látod. De látom, és nem tudom, mit tegyek, hogy tartsam össze a mindenséget, rámbízta azt, és hogy én ezt meg tudom-e tenni. Vagy mit jelent, hogy összetartom azt, ezt a széteső világot, más is kért már ilyet, két embert szeretek, mondom neki, és te vagy a másik. Te tiszta vagy, Bori, könyörög nekem, imádkozzam meg ilyenek, szorítja össze a két kezemet. Reggel ki kell rakni, el kell indítani, én szoktam másokra vigyázni, nem, nem baj, most én vigyázok rád, kirakom, nagyon búcsúzunk a kapualjban a havon, emelkedik az égen a kék, a szemében is a kék a szürkületi hó, elbúcsúztatom a kanyarodó féklámpát fél tekintetemmel, félek, aztán bezárom a kaput, megtalálom a megfelelő kulcsot és a kinti villanykapcsolót, és már reggel van, a metrón a virág az ölemben, mint egy baba, illatozik a karomban a metrón, a villamoson, fehér az egész város, röhögünk a Verával a villamoson, micsoda rejtvény volna ezt a vak panorámaképet föladni, ikszelnék be az Országházat és a Szabadságszobrot a megfelelő helyen, a Vera leszáll, én nevetek és sírok, leszállok én is, hazaérek és vége.

a csaja állat

A csaja nem táncol vele, úgyhogy megtáncoltatom én, leszek a fiú, hadd maradjon ő lány. A csaja egy állat.

te ajándék

– Te kis ajándék!…
– Ó, hát nekem nem is szoktak ilyet mondani.

a metrón

A metrón:
– Tudtad, hogy a Dalma terhes? …és én is?

Előbb átfutott a tekintetünk homályos alakjainkon, majd ültünk még egymással szemben bambán, míg végül kirobbant a fölismerés.

időm oka lehet

Időm húzásának, időmnek, melyben nem hiszek, oka lehet.

ácsorogni és semmit sem

Szoktunk mindig így ácsorogni és semmit sem mondani, szerintem mindketten arra gondolunk közben, hogy úgyis egyetértünk, vagy majd legközelebb megbeszéljük (az öregkori pillangók között, amiket csak mi látunk), de úgyis egyet fogunk érteni. Úgy beszélgetünk majd, hogy emlékszel, amikor azt gondoltuk és bólintottál és egyetértettünk abban, meg amikor egyszerre mondtuk? Esetleg föl lehetne ezt a kérdést vetni, hogy ugye te is így gondolod?

a templomban

Ahogy énekel, körülötte a kórus, de nem érdekli, mintha egyedül énekelne:
– Te a templomban énekeltél?
– Igen.
– Nagyon szép volt.

rajzfilm, ahogy viselkedünk

– Jajj, de jó, hogy látom!
– De jó, hogy én is látlak!
– […]
– Meddig tart ez a rajzfilm még, ahogy viselkedünk?!

mindenfélét

– Ő egy csodálatos ember! Oké, mindenfélét mond, ha megharagszik, de soha semmi rosszat nem tenne soha senkinek.

*
– Mondj öt mondatot, ami úgy kezdődik, hogy „megérdemlem, hogy…”
– Megérdemled, hogy mondj öt ilyen mondatot!

*
– És addig nem kelt ki az ágyból, amíg már ott nem álltam kabátban, indulásra készen.
– Aham…

*
– Majd akkor csak figyelek…

álmodta a jegi

Azt álmodta a Jegi, hogy a befagyott tó alatt lakom, és a házam előtt világít egy lámpa, hogy látszódjék, merre kell úszni. Két öreg férjjel és meztelen, táncoló gyerekekkel élek.

[A Kari meg azt álmodta a múltkor, hogy farkasokat üldözünk.]

[[Én meg azt álmodtam még múltkorabb, hogy dobermanok támadnak rám, de a Zsófi elijeszti őket áriákkal.]]

mézeskalács

– Tessék, szív nem volt.

lehetnék én is

Átírom ezt a szöveget tíz emberre, tíz ember egyedül van benne, olyanokat írok bele, hogy elszálló felhő vagyok, sejtelmes és ártatlan vagyok, gitárhúrt és megnyugvást hol kapok, egyedül repülök, egyedül dobolok, lehetnék én is kamikaze. Király vagyok, dicsérve vagyok, lehetnék én is kamikaze.

a távolságok

Jön megint a távolságokkal.

[A távolságot, mint üveggolyót… megkapod.]

intelligent women

– What kind of women do you like?
– Well, I think… I think I like intelligent women – best and only answer on the spot.

ki mondja meg

Ki mondja meg neki, ki mondja meg neki, hogy mondja meg – úgyis meg kell mondani neki. Egész egyszerűen.

minimalista

Az a minimalista tudás leng körül csak, hogy a Föld kering, a Nap korong, meg fehér a fehérben, mi az?, és csak holnap kezdődik el a valós valóság.

távolabbra

Ránézek, ránk nézett, mosolyog, dicsérek, mosolygok, dicsérem.

„Hogy valaki miattad távolabbra ül.”

roskadoz

Álmomban egy erdőben vagyunk és a gerendázatot toldozgatom, hogy ne fújjon be oly erősen a hideg, álmomban az erdő sötét és sűrű, a ház pedig, amiben vagyunk, roskadoz az időben. Aztán fölriadok egyszer, cserepes torkomra öntök egy pohár vizet, majd fölriadok mégegyszer, és rá akarom önteni a dühöm, hogy ezt merte tenni velem. Nem, már nem sírok. Zsöplörpa. Nincs időm nekem ilyesmire, mert az idő, az idő, amiben nem hiszünk, visszafordíthatatlan. Csak a tér, csak a tér az, ami bajos.

fölkapcsolnád

– Ööö, figyelj, kérlek, fölkapcsolnád a villanyt?
– Aha, persze… nem!
– …Nem?!
– Hát, nem.
– Jó, oké, akkor megyek…
– Nem, nem, maradj csak, tessék!
– A női büszkeség, mi?
– Az.

szép

– Mint egy modell.

Mosolygok, mert arra gondolok, hogy szép. Szép kívül és belül, és szép, amikor megszólal, a hangja, amikor megszólal a szaxofon .

tízezerrel kevesebbet

– Mindig adok a fizetésemből, muszáj valamennyit adnom. Most azt mondta anyám, pedig nem is tudja, mennyit keresek és mennyit akarok adni, hogy adjak tízezerrel kevesebbet, legyen az a karácsonyi ajándékom.

alvászavarok

Azt mondja, hogy egyszerre narkolepsziás és inszomniás, azért nem jött.

being hooked-up

I'm reading this book on being hooked up on meth and heroin, but it really is more like a depression-trip. You should check this Nic-kid out, man, it might help you in one way or another.

meghajlítani a teret

Meghajlítani a teret. Hogy az a két pont egymásra találjon, kérlek, vedd a kezedbe és hajlítsd meg a teret!

állt kalapban a mólón

Dobáltuk ezt a láthatatlan labdát, labdalényt a levegőben, megitattuk és játszottunk vele, aztán fölengedtük szálldosni végleg, otthagytuk, hadd legyen magában boldog. Lesétáltunk kézenfogva lassan az úton. Éjjel hajókkal álmodtam, macskaköves kikötőben álltunk nagykabátban és kalapban, vártuk, hogy induljon a hajó, csakhogy az álomban már nem te voltál. Te túl otthonos vagy ehhez az elvágyódó álomhoz, más állt kalapban a mólón. Reggelre kelve nem hiszek már a csodádban, elsétálok a fényes rakparton haza, szikrázik a jégvirágokon a kedvem és a szél, a Duna néha olyan, mint a tenger.

hinnem

Hajnali háromkor azt mondja a telefonba számos év távlatából, hogy velem akar beszélni, mert te olyan okos vagy – hinnem kellene mindenben.

a legmagasabban szálló madarat

Fölhúzódzkodom, nyújtózom, izzadok, hogy megfessem a legmagasabban szálló, hibiszkusz madarat. Majd letaglózva a padlóra.

fölöség

– Akkor te most minden nap hatkor kelsz és viszed őket.
– Aha. Nem tudom, hogy meddig fogom bírni.

*

– Én vagyok a fölöség! – a fölösséget értem belőle, amiről nem világos, mennyiben félre. Aztán alig is beszélnek.

menj ki

– Menj ki!
[…]
– Azért nem bántad, gondolom…?
– Hát, túlélem…

[[–Gondolom, nem fogsz sírni…]]

némely ünnepélyes

Effélének képzelem a kokaint, álmos, villamoszörgéses reggel, karistolja a lábam a hópacsmagos betont, agyvelőmben robban a beszívott éles levegő. A hajamnál fogva kihúzom magam a búból, puha jelenlétükre támaszkodom, és arra gondolok, hogy ne nézzen úgy rám a gyönyörű kezével, csinálok tehát egy teát, amit kedvesen átadok és megköszönök neki, megköszönöm neki, hogy van, sistereg a gőz a bögre tetején, ellankad némely ünnepélyes kontúr.

tátni, nyesni, tárni

Csőrötök tárni, karmaitok tátni, szárnyaitok nyesni.

Csőrötök nyesni, karmaitok tárni, szárnyaitok tátni.

Csőrötök tátni, karmaitok nyesni, szárnyaitok tárni.

összetörik a málnaszörp

Este összetörik a málnaszörp, elfolyik a szivacsról a piros és az édes, és akkor vége a napnak.

sör és fű, endorfin

Olvasom ezt a könyvet a metamfetaminos ámokfutásról, és akkor persze eszembe jut, hogy megkérdezem a szeretteimet, minden oké-e. És akkor ott áll az egyik, pont elég az a pár perc a havas kertben, hogy mondja, most egy hétre leáll a sör és fűvel, hogy kiderüljön, függő-e. És hogy mennek délután úszni. Az endorfin, az igen, mondom.

bal kézzel

Rajzoltam bal kézzel egy embert.

amfetomatikák

Szóval az mentett meg / volt a szerencsém / azért nem kezdtem el / nem folytattam / [ide bármit írhatok a szükséges retorika szerint], hogy / mert nem tetszett, hogy automatikusan minden könnyű. Hogy fölkattintasz egy kapcsolót, és hirtelen mindent lehet pár órán keresztül, büntetlenül. Hogy kalandosabb az élet az amfetaminos automatikák nélkül. Félve írom ezt le, de azt hiszem, így van. Hogy kalandosabb nélküle, és igazabb. Ha rossz, akkor is jobb.

a ló és a hó

Voltunk táncolni a régi pszichiátriai intézetben. Az emberek emlékezni jöttek:

– Ebben a sarokban ültem, miután megöltem a macskám!

– Ott mondta nekem a lépcsőfordulóban a főorvos úr, hogy Anna, maga gyógyszer nélkül akar lejönni a heroinról? Anna, maga nem normális.

– A zártosztály, ahova a nagyanyámat látogatni jöttem, nem itt volt, hanem valahol följebb.

Voltak kinn képek, és szobák berendezve mindenfélével, olajoskannák hegyekben keréknyomok mellett, fűvel benőtt szoba, fehér bútorokkal teleszórt szoba, olyan szoba, ahova ha belesel, csak torz önmagadat látod és a csempét a padlón, gyerekszoba hintalovon színezőknek, meditációs szoba, harmat techno szoba, véres festékfoltos szoba, óriási, mosolygós luftballon szoba, meg kint tűz és fenyők és a fekete éggel kontrasztos hófehér falak, és az erkélyrácson lábát átemelni készülő ló, hófehér ló, és csak hull, hull nagy csomókban a hó.

kastélyban táncoltunk

Álmomban egy régi, barokkos kastélyban táncoltunk piros fényekben a zongora körül, olyan könnyű lábbal, mint a felhők. Menjünk!

ragyogsz

– Te ragyogsz!
– Nem. Tükrözök – hallgatok.

a test változása

A test változása valami fölfoghatatlan.

A test változása teljességében tagadható, tagadandó és egyben mindent determináló.

gombák

Gombák, gombák nőnek ott, azokon az elhagyott szőnyegeken, azokon az elhagyott tereken, a tengerzöld, elhagyott szőnyegeken: fehér s zöld sávos tenyérnyi lepények a gombák, valamint összehajló, dór oszlopfők fehér kalapokkal. A szaguk a fátyol, elmúlt és leendő félelmes időké, nem szagoltál, és a jövőben sem akarsz szagolni olyat. Meghagyjuk azt az emlékezetnek, a fényesnek tetsző szépséges időknek.

madzagon

Visszaadom a történet maradékát, érdekes, de nem nekem való történet volt az. Laza szeretetben maradunk, amit úgy is hívhatni: együttműködés. S bámulom, akinek való ez a történet, igazán, meg persze van az az egy-két saját történetem is, amit hosszú madzagon úsztatok, közelebb kéne húzni az egyiket, vagy nem tudom, talán nem jött még el az idő. Ebben a legbiztosabb vagyok.

a telenfonszámod

– Mi a telefonszámod?
– Harminc…
– Ennyi?!

Melle Bunny Munroe

Tanítottam tegnap, hogy le lapin, és mutattam én is, a fülem mögé tartott tenyérrel, hogy nyúl.

tátva a fénymásoló szája

– Miért van tátva a fénymásoló szája?
– Bekapta a [ha-ha-ha]!

akasha

Az Akasha-krónika az emberek arcára van írva.

klimt tehénen

A bécsi vásárban kapható Klimt tehénen.

kíváncsiskodhat

A gyerekemnek meg barátnője lett, most aztán kíváncsiskodhat könyökig.

opni

Meséli az OPNIt, hogy a zártosztályon lett azzá, aki ma. Hogy festhetett meg lemehetett a könyvtárba bármikor, amikor akart, hogy enélkül nem lenne ember, hanem csak szimplán halott.

lombikbébi

Thank You, Science.

Ez van a lombikbébi nyakára tetoválva.

párok

– Ha ilyen kezem lenne, akkor is… akkor is, izé…?
– Ú. A Judit szokott ilyeneket kérdezni. Hogy szeretnél-e, ha nem lenne lábam, meg ilyenek. Oké, évente csak egyszer.

Meg előtte:

– Bocs, de most majdnem a fejedre öntöttem a cukrot. Én régen csináltam ilyet… csak úgy az emberek fejére öntöttem a sört.
– …hi-hi, várjál, valaki egyszer a fejemre öntötte a sört, de nem dühből, szintén viccből. Valamelyest hasonlít rád.

semminek a vezetője

– Soha ne akarj semminek a vezetője lenni!
– Pedig én ezt szeretném.
– Jól teszed.

beteg tudata

Betegségek tudata.

ha miatta

– Ha miatta nem jönnél, akkor gyere, mert nem jön. [Enyhe, zavart röhögés.]

itt van minden

A Rainbow Gatheringről olvasnék a metrón, a villamoson, de nem, nem lehet, mert beszélgetnem kell ezzel-azzal, Lady Gagáról és kicsapott kutyákról, repeső és meghasadó szívekről, netán a maghasadásról és a családi életek szét- és összehangolásáról, és ha nem vagyok sehol, akkor is mindenki törődik velem. Vannak ilyen napok, ilyen Rainbow Gatheringek Budapesten, az utcán, fejben, ne játsszuk meg magunkat, itt van minden!

kéne

Iszom egy kávét. Kéne inni megint egy kávét. Eszem egy csokit, iszom egy kávét.
Válaszolni kéne a levelekre. Utána kéne nézni a leveleknek. Ki kéne nyomtatni a leveleket. Megnézem mégegyszer a leveleket.
Válaszolni kéne a kérdésekre. Válaszolni kéne a miértekre. Válaszolok a te miértekre, hogy én miért. Néhány részletet kihagyok, nem világítok meg, válaszolok a kihagyott részletekre vonatkozó kérdésekre. Te miért? És miért nem?
Nem kiabálok. Nem kéne kiabálni. Kiabálok. Kéne egy kicsit sírni. Egy kicsit sírok. Kimegyek, tán rágyújtani kéne. Nem, nem kéne. Kéne egy cigi, amitől jobb lesz a világ. Nevetünk. Föltaláltuk a cigit, amitől jobb lesz a világ. Jobb világ kéne. Pillanatnyilag egy jobb világ kéne, a világ jobb része kéne pillanatnyilag.
Fáj a hasam.
Fáj a lábam.
Émelygek; hányni kéne.
Heverni kéne. Heverni kéne, nevetni kéne, végül nevetésbe fúlón sírni kéne. Majd heverve újból nevetni kéne.
Saját gyerek kéne, férj kéne. Velük együtt heverni kéne.

délutáni fények

– …és te?
– Én a biciklimért jöttem.

Délutáni fények az éjszakában.

a matematika csodálatossága

A matematika csodálatossága valójában az elme csodálatossága, ami e kusza, váratlanul dicsőséges és helyenként satnya világot rendszerbe foglalja. Mert anélkül nem lehet élni.

válaszolni

Szóval ahogy az ajtóban még visszanézett, nem emlékszem, miért nézett vissza, akkor már nem is mondtam semmit, előtte meg gunyorogtam, szóval akkor visszanézett, mosolyogtam én már, de még mindig kívül a szitun, szóval arra kell válaszolni, arra a visszanézésre a kávéscsésze fölött, kávé tejjel a bal kezében, a hóna alatt könyvek.

politikáról

Politikáról beszélgettünk az apukámmal, és az jött ki, hogy ez a sok sallang és mifene tulajdonképpen nincs is; hogy a Švejkben meg A perben ott van a lényeg.

legyen történet

Kell róla beszélni és aztán el kell kezdeni csinálni. Hogy legyen a dolgoknak eleje és vége, hogy legyen történet. A szavak fölöslegesek a történet nélkül; a történet elvész a szavak nélkül.

szembe

– …ezzel szemben.
– Ezzel szemben? Mivel szemben?
– A saját sorsommal. Hogy nem lehet ezt így tovább.

belezuhanok

Belezuhanok estére ebbe a lázba, ilyen lázam még sosem volt, és nem a kezem remeg, hanem a csontom. Nem tudom, hogy mit kell csinálni. Nincs kedvem fölvenni semmiféle szerepeket. Nem tudok helyezkedni. Akárhogy is, de valamiképpen mindenképpen rossz lesz. Nem akarok szimbolikusan a szám elé szorított ujjakkal beszélni, mert azt hiszem, a szám is remeg, és fakó a hangom. De fogok. Színes hangon, önfeledten sem tudom, hogyan kellene megszólalni, s főleg hogyan spontán. Azt sem fogok. Rámzuhanó betontömbök a szavak, amikkel ott folytatja, ahol a múltkor abbahagyta, zuhanó sziklák vagy vinnyogó békák a szavak, amikkel, mindig készületlenül, az övéit megválaszolom. Azt szeretném, ha nem szólna hozzám, azt szeretném, ha a múltkor máshogy szólt volna inkább hozzám, ha hagyta volna az egészet a francba, nem szeretném, ha hagynám most az egészet a francba. Elzuhanó betontömbök lennék, ha bármit is cselekednem kell, s így meg van kötve a kezem. Nem halok bele és az egyéb tudnivalókról nem akarok tudni, látszik ez abból, ahogy hársfateát csinálok az éjjel és befűtök és iszom és megpróbálom akkor rendesen befűteni magam, és nem számítani, milyen mélyről sírok.

ki mit tud

A Marcsa, az Ica, a Gina, a Tina, a Kati meg a Zsuzsi. Te tudod, ki mit tud? Legalább névről ismered a lányokat?

[– 2003-ban voltam vidéken ilyen kutatásokat monitorozni. De már nem emlékszem. Az egyetem nem fejezte be végül a kutatást.
– Á.]

a kari ere

– És neked most mi van a karriereddel?
– A kari eremmel? – mutatja a vénáját.

Muszáj átölelni és az arcommal az arcához simulni a fényben.

rátáncolunk

A mennyország kapujában mondja nekem, még kalapácsol a torkom, még benne van fél térdemben a remegés, de már hallom zengeni az orgonát, hogy majd festünk és aztán rátáncolunk borban.

handel fejébe

Mert én akartam Handel fejébe bejutni. Befurakodni. Bekúszni. Beömleni.

padawan

– Ott ültünk, és akkor a Vera mondta, hogy na, jön a padawan.

Én vagyok a padawan, ez a gúnynevem.

olyan könnyed

Be kellett állni a Márkkal ping-pongozni, ő számolni tudott, én pedig ütni, olyan könnyed lett máris az élet.

tartani vonzat nélkül

Megérkezni; majd ellógni esetleg. Tartani még egy napot; tartani, így vonzat nélkül.

darabok

Darabokban írom a darabot, nincs struktúrám, csak darabjaim.

aki, az

Aki harap, az fél.

fél a hegedűs

Azt mondja a hegedűs – összetalálkozom a hegedűssel a rakparti utcán, a hegedűs ilyenkor szokott kijönni, nem hazamenni szokott ilyenkor a hegedűs, összetalálkozunk és fölrovom neki, és azt mondja, hogy fél. Hogy a teszkóban otthon, a tizenvalahanyadik, nagyon sokadik kerületben, ő azt megmondani nem is akarná, hogy hányadikban, szóval megfenyegették a biztonságiak. Hogy tudják, ki ő és mit csinál. Mit csinál? Istenem, mit csinál?! Nem csinál ő semmit, hegedül, hegedülni szokott a turistáknak és összeakadt egyszer egy hercegnővel, hercegnője volt ő inkább az éjszakának, mint valami távoli gazdag országnak, legalábbis nem egy távoli gazdag ország, hanem az éjszaka gyönyörű ékeit hagyta itt. S fél most a hegedűs, és gondolkodni ne hagyjatok itt, lelépek, inkább bűntudatot keltek benne, keltünk egymásban, hogy félni tulajdonképp miért is vagyunk itt. Itt tizenegykor, novemberi estén.

üveggyöngy

Olyan dolgokról akarok beszélni, mint egy üveggyöngy. Úgyhogy írok inkább.

fölszálltam-e volna

Ott állt hatvanvalahányban a Keletiben, zsebében a pénz és az útlevél, a barátja nem jött, nem jött, és ő nem szállt föl akkor a vonatra. Fölszálltam-e volna én, hatvanvalahányban, zsebemben az útlevél és a pénz, a barátom nem jön? Vártam volna, vártam volna, vártam volna egy második vonatra, ami néha jön. Néha jön egy második vonat és elvisz.

adjál megint

Megtalálom azt a füstölőt, amit gyerekkorunkban papírba csavarva tüdűzünk le, ez ide lett, ez megint van, nincs más, elfogyott a rózsás és a kannabiszos, most van helyette ez a régi fajta, ugyanolyan illata van, tudod, de nem szeretem annyira ezt sem, egy sárga kartonban van piros betűkkel, csak egy helyen lehet venni, egy másik városban szerintem, nem tetszik, nem tetszik, tetszik, istenem. Piros cérnával körülölelve. Elfogy majd egyszer, két héten belül, istenem. Vagy ne fogyjon el soha. Kérek majd megint, onnan, a kesztyűtartóból, csak úgy adjál megint, szólnom ne kelljen, add úgy, istenem.

mozart requiem

A Mozart Requiem fölé nem kell templom.

kinyitottuk

Kinyitottuk az ajtót és már nem nyomaszt.

a szakadék

A józan ész a fejvesztett menekülés maga; a szakadék.

nem azért, mert kő kemények

A maffiózók nem azért teszik ki a fegyverüket a pultra, mert mutatják, hogy kő kemények, hanem mert pisztollyal az övben bizony nem lehet kényelmesen ülni.