Nyitottam az ajtót, beragyogott az ablakon a nap, és ott állt ez az ismeretlen, ez az ismeretlen fiú, akinek tátott szájam mögött rebbenő hangon köszönni akartam, és köszöntem is gondolatban, meg megnéztem a szemét, amiben ott volt a kék ég, meg a szeme körül a bőrét, amin ott volt körül a sivatag. Valóban: nyaranta mezítláb járt Budapesten, majd egy időre Észak-Afrikába ment, azok a távoli szelek voltak a szemében meg a bőrén és egész önmaga körül.
2011/02/07
2011/02/06
te találtad ki
„Én félek tőled.” – Nem lehet ezzel semmit kezdeni. Nem lehet ezzel mit kezdenem, nem én találtam ki: te találtad ki. Ne félj, és akkor lehet jól végezni mind a kettőnknek.
iszonyúan fáj
– De figyelj, iszonyúan fáj?
– Igen, hát a gerinceden igen. Persze, nem úgy fáj, hogy kiabálsz és zokogsz, hanem csak halkan folyik a könnyed. Főleg a satírozás. Pedig csak a szemét festette fehérre a halnak.
– De figyelj, iszonyúan fáj?
– Igen. Az első negyedóra nem, az csak ilyen furcsa bizsergés, de aztán elkezd fájni. Főleg a színezés. Nekem ugye kontúrok vannak meg színek is.
– És ha bedobsz pár felest?
– Azt nem lehet. A vérzés miatt. Normális esetben közben ilyen vérpára alakul ki a bőrödön. Ha iszol, akkor patakokban folyik.
– Igen, hát a gerinceden igen. Persze, nem úgy fáj, hogy kiabálsz és zokogsz, hanem csak halkan folyik a könnyed. Főleg a satírozás. Pedig csak a szemét festette fehérre a halnak.
– De figyelj, iszonyúan fáj?
– Igen. Az első negyedóra nem, az csak ilyen furcsa bizsergés, de aztán elkezd fájni. Főleg a színezés. Nekem ugye kontúrok vannak meg színek is.
– És ha bedobsz pár felest?
– Azt nem lehet. A vérzés miatt. Normális esetben közben ilyen vérpára alakul ki a bőrödön. Ha iszol, akkor patakokban folyik.
aha, igen - időutazás
– És megvan, hogy te kivel csókolóztál volna?…
– Aha, vele… aha, ő adott tüzet.
– Oké, akkor másodszor ne menj oda hozzá, mert az cikinek számít.
[rokkoncert, kültelek]
– Aha, vele… aha, ő adott tüzet.
– Oké, akkor másodszor ne menj oda hozzá, mert az cikinek számít.
[rokkoncert, kültelek]
2011/02/04
a jégen könnyed
Meg kell várni a megfelelő napot és azon szabadságra menni, és másnap könnyes minden vicc, vicces minden megcsuszamlás a jégen, könnyed minden könny, ahogy a fából faragott, fáradt arcát nézem.
a meztelen testes képére
Majd akkor meg kéne kérdezni a gyereket, a gyereklányt, hogy hogy van az, hogy elvonatozik, fényképezik a meztelen testét külföldre, és keres ezzel egy nap alatt százezer forintot. Hogy hogy tudja ezt csinálni, hogy tudja, hogy a meztelen testes képére külföldön, egy másik kontinensen a mindenféle fickók… értitek. Nem a fényképezést nem értem, azt értem, hanem hogy elengedi a meztelen fényképeit a tengeren túlra, kiszórja őket a semmibe, mint egy nagy zsákból, és azt sem tudja, ki veszi fel. És nézi. Nézik, nézik a meztelen testét a fényképeken a tengeren túl, és azt sem tudják, ki ő, hogy a szünetben meg az órán, hogy ott hogy. Értitek.
2011/02/03
a panelek között templom
Káposztásmegyeren a panelek között templom van és a villamos másik oldalán ott húzódik a semmi, a panelek aljában százforintos és élelmiszerboltok, Picúr dohányáru, húsbolt és krimó.
2011/02/02
nevekre már nem
– Én is oda jártam! Nyolc éve… az volt a harmadik, de nem fejeztem be… ezt sem.
– És ki tanított?
– Nem emlékszem… nevekre már nem emlékszem. Volt az a fizikatanár, az a szaxofonos, meg egy matektanár, aki színészkedett is.
– És ki tanított?
– Nem emlékszem… nevekre már nem emlékszem. Volt az a fizikatanár, az a szaxofonos, meg egy matektanár, aki színészkedett is.
mit csinálsz, speedezel
Az volt ma, hogy kérdezte a kolléganőm a gyereket, hogy te mit csinálsz, speedezel, és mondta, hogy hát igen, ööö, de csak nyáron, és a múlt hétvégén, hát hogy akkor is. Sírok a folyosón, hogy nem hiszem el, hogy megmondtam, hogy mindenkinek hazudott.
2011/02/01
lehet, hogy nem marad semmi, nem tudom
Volt a sírásnak az a foka, pár hete volt az, hogy csak így az orrom oldalában, belülről. Egy mirigy a porc mellett. Ment az élet, folyt, folyt, és folyt közben ott a sós vízzel keveredő takony. Kisebezte belülről az orrom. Azt hiszem, már nem sírok, igen, nem, már régen nem, de a seb még megvan, fáj az orromon belül a var. A hideg is számíthat, nem tudom. Kifolyt az a valami ott belül az orromon, és lehet, hogy a heg örökre megmarad – el is kapartam párszor, nem tudtam, hogy a var az. De lehet, hogy nem marad semmi. Nem tudom. Egyáltalán semmit nem tudok, hogy most mi, meddig marad és hogyan, nem is hiszek semmit némely napokon.
egy cigány és két fehér, aki azt hiszi
– Egy cigány, aki azt hiszi magáról, hogy fekete, egy fehér, aki azt hiszi magáról, hogy mexikói és egy fehér, aki azt hiszi magáról, hogy egy fehér, aki azt hiszi magáról, hogy fekete.
éjfélig
– Szia, szólok, hogy nem megy a gyerek iskolába, éjfélig a rendőrségen voltunk, lemondani a körözést.
– Oké.
– Oké.
2011/01/31
itt se volt
A mai nap szinte itt se volt. Fölfagytak a járdák, a metró megint az ötödik lépcső magasságában indult és nem volt nálam távirányító, az ipartelepen szinte hiába jártunk. Paul Anka illik a télhez; a teen spirit itt se volt.
2011/01/30
aszerint esik
Nagyon fontos, hogy mi történik Perunál az áramlatokkal: aszerint szemereg vagy zuhog nálunk az eső.
2011/01/29
2011/01/28
after 99: one million
Miféle részképességzavar, hogy „Choose the right answer. …3. What is the number after 99? a; one thousand, b; one hundred, c; one million”, és bekarikázza a c-t? A 99-nek semmi köze a millióhoz, s az after-t is érti az afterpartyból (Az afterre jössz? Hol afterezünk?). Föl is hívtam a kollégámat, hogy semmiképp ne vegyük föl. Azt mondja, a többiek is így gondolják. Mert mindez az arcára is rá van írva.
erre számítottál?
– Hölgyek, meghívhatom önöket egy pohár sörre?
– Hát, ha nem zavar, hogy főként pedagógiáról fogunk beszélgetni, óvodás- és kamaszkorúakról, akkor köszönjük szépen.
– Nem, egyáltalán nem.
[…]
– Nos, erre számítottál?
– Nem. Arra gondoltam, hogy ennék egy gyrost.
– Örültünk!
– Minden jót.
– Hát, ha nem zavar, hogy főként pedagógiáról fogunk beszélgetni, óvodás- és kamaszkorúakról, akkor köszönjük szépen.
– Nem, egyáltalán nem.
[…]
– Nos, erre számítottál?
– Nem. Arra gondoltam, hogy ennék egy gyrost.
– Örültünk!
– Minden jót.
2011/01/27
panaszt emelek
– Oké, mostmár panaszt emelek anyukádnál!
– Jó, de nem érdekli!
Jó, hát akkor magadnak kell.
– Jó, de nem érdekli!
Jó, hát akkor magadnak kell.
aközben a halállal
[Ahogy fújta, behúnyta a szemét. Látszott, hogy mikor kezd a Halállal beszélgetni: belelehelte a szaxofonba a hangot, megpördült maga körül a rézben a hang, szikrákat és szellőket vetett, majd a nagy tölcséren át fölemelkedett ismét az űrbe. Mert a mennyezetre valóban a kozmosz volt festve. Fölemelkedett tehát a külső szférákba a hang, és palástjával ide-oda csapkodott. Ő aközben a Halállal beszélgetett, aki a palást alatt rejtekezve volt. Aztán a hangok lassan elhalkultak, vissza-visszahulltak a mennyezetről a földre, a zsebünkbe, és ő egyszerre csak kinyitotta a szemét, vége lett a számnak. Akkor újra a Földön volt, a kozmosz a mennyezeten valóban csupán festéknyomok.]
– S te ezt mind végig látod?
– Látom. Az arcára van írva.
ragaszkodom egy kicsit
Ragaszkodom ezekhez a… a… dallamokkal futtatott kalapokhoz, virágos bársony zakókhoz, füsttel borult szólókhoz… ragaszkodom, ragaszkodom egy kicsikét még.
2011/01/26
nem értem, mi a meghalás
…mondják, hogy a lényeg a halál, hogy a meghalás, meg hogy előtte mi van. Attól kezdek tartani, hogy nem értem… nem értem, hogy mi a meghalás, hogy mi nekik a halál, hogy mitől tartanak annyira. Mintha nem lenne ez az egész… olyan félelmetes… [Erről beszélni sem merek.]
2011/01/25
love will tear us apart
Ha dallamot rajzolok, mindig azt a dallamot rajzolom, hogy Love, love will tear us apart again.
2011/01/24
a lámpagyújtogató
Gondoltam, írok neked mesét. Majd gondoltam, átírom neked a Kis herceg bizonyos fejezeteit, amiket ma délelőtt olvastam, és tetszettek. Röhögtem rajtuk. Tudod, mielőtt a Földre érkezik, hat másik bolygót is meglátogat a kis herceg. Az egyik például az iszákosé. Az iszákos iszik, mert szégyelli magát, s szégyelli magát, mert iszik. Ez feloldhatatlan. Hát nem történik veled is ez nap mint nap? Talán igen. De talán nem.
Vagy a lámpagyújtogató története: rejtegethet némi tanulságot számodra, de nem biztos. Én jót röhögtem rajta: a lámpagyújtogató a szabályzat szerint napnyugtakor fölgyújtja, napkeltekor eloltja a lámpát. Fölgyújtja, eloltja. Naponta egyszer. Régen ez a lehető legkényelmesebb munkák egyike volt: egyszer föl, egyszer le. A kettő között lehetett sétálni, meg aludni. Mi sem kényelmesebb! Igen ám, de a kozmosz törvényei kiszámíthatatlanok: a bolygó tengely körüli forgása egyre gyorsult. Addig-addig nem, míg már percenként váltakoznak a nappalok és az éjszakák! A szabályzat törvényei azonban ugyanazon ósdi törvények, mint régen, amikor még minden komótosan intéződött a bolygón. A szabályzatot a lámpagyújtogató nem változtathatja meg és ki sem cselezheti: járkálhatna ugyan valamelyik szélességi körön, s akkor folyvást naplemente volna, ám ő nem ezt szeretné. A lámpagyújtogató egyet szeretne: aludni. S ezt a munkaköri kötelessége nem engedi. Szegény lámpagyújtogató. Lehet ezen röhögni, lehet. De elég keserűen.
Ez egy ilyen keserű mese. De te ne keseredj el: nem te vagy a lámpagyújtogató!
Vagy a lámpagyújtogató története: rejtegethet némi tanulságot számodra, de nem biztos. Én jót röhögtem rajta: a lámpagyújtogató a szabályzat szerint napnyugtakor fölgyújtja, napkeltekor eloltja a lámpát. Fölgyújtja, eloltja. Naponta egyszer. Régen ez a lehető legkényelmesebb munkák egyike volt: egyszer föl, egyszer le. A kettő között lehetett sétálni, meg aludni. Mi sem kényelmesebb! Igen ám, de a kozmosz törvényei kiszámíthatatlanok: a bolygó tengely körüli forgása egyre gyorsult. Addig-addig nem, míg már percenként váltakoznak a nappalok és az éjszakák! A szabályzat törvényei azonban ugyanazon ósdi törvények, mint régen, amikor még minden komótosan intéződött a bolygón. A szabályzatot a lámpagyújtogató nem változtathatja meg és ki sem cselezheti: járkálhatna ugyan valamelyik szélességi körön, s akkor folyvást naplemente volna, ám ő nem ezt szeretné. A lámpagyújtogató egyet szeretne: aludni. S ezt a munkaköri kötelessége nem engedi. Szegény lámpagyújtogató. Lehet ezen röhögni, lehet. De elég keserűen.
Ez egy ilyen keserű mese. De te ne keseredj el: nem te vagy a lámpagyújtogató!
ne utánozzál
– Helló!
– Helló!
– Helló!
– Szia, ööö…
– Szia, Szabi vagyok…
– Szia, Szabi vagyok…
– Édi, ne utánozzál már!
– Helló!
– Helló!
– Szia, ööö…
– Szia, Szabi vagyok…
– Szia, Szabi vagyok…
– Édi, ne utánozzál már!
2011/01/23
így óhajt
Aki azt mondta, hogy neked miért nem tud jó lenni az meg ez, attól eljöttem. Aki azt mondta, hogy jól csinálod, abba azóta is szerelmes vagyok. Hát ilyen az ember. Ilyen egyszerű. Ha egyszer így óhajt tenni.
2011/01/22
nincsenek legitim nevetségesek
Szóval eljöttem tegnap inkább, mert a semmiről volt szó, nagy komoly pofával tettétek föl a kérdéseket, amik engem érdekelnének ugyan, de a válaszok, a válaszokat megadni bármiféle kérdésekre úgy… hisztérikus vagyok. Nincsenek legitim kérdések, nincsenek legitim válaszok. Nevetségesek a nagy komoly pofák. Eljöttem inkább.
2011/01/21
kék és piros
Kék és piros ez a nap, a tegnapinak az összegzése: egy videó [Kurt Cobain seszínű haja és kardigánja, piros fények a padlón és kékek a függönyök a fölvételen, a dal a tóról, ahol a lelkek sisteregnek, a dal, amit csak úgy kirántok, de titkos örömömre az angyalok és az ördögről szól, így szándéktalanul is szólok magam is, mielőtt kiabálok, és az üzenet fülekre talál], egy fénykép [– És ez a kedvencem, Johnny Rotten (piros hajjal van ott) – mondom, és – nézd, Bori, itt a haverod (Cave van ott meg egy giccses Jézus Krisztus) – mondja] meg még egy (az én vagyok, a franciaórán kocsmába mentünk, pirosban vagyok kék nyaklánccal, kedves kép rólam, tisztára kedves vagyok, akkor ott délután jól vagyok, majd hazafelé sírok biztos az Üllőin meg a villamoson), a ruhám (kék és piros a ruhám). Aztán egy órát meredek és hallgatok; péntek. A hétvége az, amire épülnek majd a jövő héten a napok.
[Négy évig nem hordtam kéket. Csak félve kérdem, mint jelenthet az. Úgyis tudom.]
[Négy évig nem hordtam kéket. Csak félve kérdem, mint jelenthet az. Úgyis tudom.]
2011/01/20
2011/01/19
a búzaszagú árnyékában ültem
Egész nap csak az árnyékában ültem, ezt csináltam ma. Egész nap csak abban a búzaszagú körben ülni, mást sem kívántam jobban. S a zodiákusról faggattam az égen.
2011/01/18
nem köszön vissza
A múltkor panaszkodott, hogy szinte már senki nem köszön vissza neki, csak én, és hogy nem érti. Ma megértettem. Mi lesz, ha nekem sincs már kedvem?
2011/01/17
panaszkodnak, hogy
…és panaszkodnak a többiekre, hogy nem járnak be, és ha bejárnak, akkor nyugtatókat szednek, panaszkodnak…
elég, nem elég, remélem, elég
Elmagyarázni a gyereknek, hogy miért kell iskolába járni, mert az apukája és az anyukája nem elég, nem ér rá, nem magyarázza el; mert el akar menni, mert az iskolában nem szeretik, mert az anyukája és az apukája nem elég, nem ér rá és neki az nem elég, pedig az iskolában szeretik, és az apukája meg az anyukája is szereti, csak az nem elég; mert melózni kell, mert anélkül nem elég, elmagyarázom, mert ráérek, de nem elég, mert vért kell izzadni és szeretni kell a kiizzadott vért, mert nem elég, nem elég, nem elég, sohasem elég, magyarázom, hogy sohasem elég. Remélem, elég.
2011/01/16
designed and directed
Viszem a vizet a szememben… the story's designed and directed by this red right hand.
[Megöltek három lányt a WB-ban. A rendőrautókat láttuk, óra múlva jött az sms. Nem tudni, mi történt. [Délre kiderül, nem fegyver volt: tömeg volt, pánik volt. Páran magyarországoznak meg kétezertizenegyeznek. [Délután egykor már cigányoznak és fehéreznek. Hova hulljon a férgese.]]]
2011/01/15
2011/01/14
hol a wécé
A sajtó szabad hangjáért való tüntetésen halk volt a hangosítás, és Anita összetalálkozott a sarkon a Bével, aki egy dolgot kérdezett: hol a wécé?
2011/01/13
mindent, esik meg senki
Reggel esik az eső, délután meg franciázunk a Ludóban, közte meg mindenféle nagyra fújható jelenetek, hogy mert neki mindent szabad, meg hogy velem ne csinálja senki azt, amit nem akarok, és össze-vissza gondolok mindent, ami aztán úgy is van, úgyis van.
ez a sok gyűrű
– Mi ez a sok gyűrű rajtad?
– Képzeld, azt hittem, hogy hülye vagyok, mert elveszett ez a gyűrűm, de azt hittem, ez a másik az, és akkor ezt hordtam, aztán elveszett ez, de meglett a másik, és akkor meg azt hordtam, mert azt hittem, hogy az ez, és aztán most meglett ez is, és hordom mind a kettőt.
– Ó. Hát remélem, jövőre lesz még egy… valaki miatt… khm, vagy valami miatt.
– Képzeld, azt hittem, hogy hülye vagyok, mert elveszett ez a gyűrűm, de azt hittem, ez a másik az, és akkor ezt hordtam, aztán elveszett ez, de meglett a másik, és akkor meg azt hordtam, mert azt hittem, hogy az ez, és aztán most meglett ez is, és hordom mind a kettőt.
– Ó. Hát remélem, jövőre lesz még egy… valaki miatt… khm, vagy valami miatt.
2011/01/12
kedves kanál
– Kedves kanál! Leülhetek?
– Hát… nem tudom. Igen… nem… most igen, nézd, ülj le!
– Láttam egy rajzfilmet, amiben a faszinak a barátnője egy tojás volt. Fogta, és mindenfélét mondott neki, le is szidta, meg hogy csináld ezt, csináld azt.
– Hát… nem tudom. Igen… nem… most igen, nézd, ülj le!
– Láttam egy rajzfilmet, amiben a faszinak a barátnője egy tojás volt. Fogta, és mindenfélét mondott neki, le is szidta, meg hogy csináld ezt, csináld azt.
megkérdezed, hogy fáj-e
– Te így a sitten rothadótól is megkérdezed, hogy fáj-e, ha leesik a szappan?
– Hogyafaszbane…
– Hogyafaszbane…
2011/01/11
az aranyak a hajában
Ott vannak az aranyak a hajában és a szava felszínén, annak a ragyogását én látom, talán nem is látja senki más.
2011/01/10
hétköznapunk
Összevesztem a nemrég érkezett apjaneveRomulus Dáviddal a tizedikből, hogy márpedig punkzene a kilencvenes években nem létezik, a kilencvenes években írott punkzene már eleve nyomorék és mulatságos az Uráltól innen, azontúl pedig a tuva rock, hát igen, persze, hogy itt akartam dolgozni, csak közben el akarok menni könyvet írni a sivatagba, vagy legalább egy-két novellát a homokban heverésről és a végtelen égről, de istenem, te hétköznapi, hát itt ez az apjaneveRomulus Dávid, fény ebben az ónos januárban, akivel össze lehet veszni, hogy létjogosult-e a kilencvenes években írott punkzene, és melyik az alap punkzenekar, szerintem a Sex Pistols, szerinte a Ramones, hát köszönöm istenem, te hétköznapi.
oldd meg! nem
Arra ébredtem 2:42-kor, hogy azt kiabálják: oldd meg! Összeszámoltam: hárman, hárman mondják, kérik, kiabálják, sziszegik a foguk között, hogy oldjam meg. Nekik. Helyettük.
Nem. Előbb kérem az aranyakat.
Nem. Előbb kérem az aranyakat.
2011/01/09
meghívsz egy sörre
– Borcsa, meghívsz egy sörre…?
– Ó, hát hiszen ezt még nem is mondtad! Micsoda újdonatúlság!… kúlság!
– Ó, hát ezek csak szavak. Anélkül is ellene a világ. Szavak nélkül. De végülis, velük is… abból épül föl… valaki csinál valamit, mond egy szót, vagy csinál valamit, és azt valaki továbbviszi. Továbbviszi vagy továbbfűzi. Abból lesz a világ. Amíg meg nem halunk. S amikor meghalunk, vége a világnak, vége annak, ami addig volt. Ami addig voltál, amit éreztél, az vagy a halálos ágyadon. Neked úgy ér véget a világ, nem máshogy. Csakis úgy. Mindenki, aki mást csinál, tévúton van. Összetéphetné az életét. Tépje össze vagy haljon meg. Mire jó az. Semmire. Csak arra, hogy… köszi a sört. Ezt a mondatot itt most félbehagyom.
Meghívom. Mit csináljak? Meghívom. Lehetnék persze nem ott. De én nem vagyok nem ott. Muszáj meghívnom egy sörre. Egy-kettőre.
– Ó, hát hiszen ezt még nem is mondtad! Micsoda újdonatúlság!… kúlság!
– Ó, hát ezek csak szavak. Anélkül is ellene a világ. Szavak nélkül. De végülis, velük is… abból épül föl… valaki csinál valamit, mond egy szót, vagy csinál valamit, és azt valaki továbbviszi. Továbbviszi vagy továbbfűzi. Abból lesz a világ. Amíg meg nem halunk. S amikor meghalunk, vége a világnak, vége annak, ami addig volt. Ami addig voltál, amit éreztél, az vagy a halálos ágyadon. Neked úgy ér véget a világ, nem máshogy. Csakis úgy. Mindenki, aki mást csinál, tévúton van. Összetéphetné az életét. Tépje össze vagy haljon meg. Mire jó az. Semmire. Csak arra, hogy… köszi a sört. Ezt a mondatot itt most félbehagyom.
Meghívom. Mit csináljak? Meghívom. Lehetnék persze nem ott. De én nem vagyok nem ott. Muszáj meghívnom egy sörre. Egy-kettőre.
2011/01/08
nem bírod ki
Az első „kibírod!”. Ez a parancs. Ez a hazugság.
Nem kell kibírni. Minek kibírni? Üvölts, karmolj, míg nem késő!
Nem kell kibírni. Minek kibírni? Üvölts, karmolj, míg nem késő!
elhinni, hogy igazat
Elhinni egyáltalán azt, hogy igazat beszél – kilenc hét. [Kilenc ide-oda ingadozó hét.
Kiókumlálni, hogy mindez hogyan alakul bele a világba – kilenc perc. Kilenc jól megválogatott perc.]
Kiókumlálni, hogy mindez hogyan alakul bele a világba – kilenc perc. Kilenc jól megválogatott perc.]
2011/01/07
mossa a tenger
A katakombákban otthon nem lehetek. Én a sivatag királynője vagyok, a sivatagé, ahol az ég alatt oázisok ragyognak és a sziklás szegélyt mossa, mossa a tenger.
fölrémlett
Fölrémlett, hogy netán soha többé nem lenne kedvem bemenni.
Fölrémlett még egy sziget lehetősége és a hűtőajtóban egy sárga muskotály.
Fölrémlett még egy sziget lehetősége és a hűtőajtóban egy sárga muskotály.
2011/01/06
voltam a halállal
Én, míg meg nem születtek a gyerekeim, egészen szoros kapcsolatban voltam a halállal.
2011/01/05
a fény sebességét
És akkor a Peti elmagyarázza, kihívom a táblához, hogy rajzolja föl oda, hogy láthassam és tudhassam én is, hogy a fény sebességét Rømer a Jupiter kétszer kelő holdjából hogyan ismeri meg, mert én ezt csak így, másodszori, átadott forrásból tudhatom, s ezen én hiába is sajnálkozom.
meghalunk
– Jajj, én meghalok…
– Figyelj, itt mindenki meg fog: én is, ő is, ő is, és akár hiszed, akár nem, te is…
– Nem, én nem… én már most halott vagyok.
– Ó.
– Figyelj, itt mindenki meg fog: én is, ő is, ő is, és akár hiszed, akár nem, te is…
– Nem, én nem… én már most halott vagyok.
– Ó.
2011/01/04
damiana
– És te mit csináltál szilveszterkor?
– Ööö… izé, nagyon durva volt… valami herbál… nem, nem tudom, valami herbál, a neten rendelte a haverom… nullakettőt szívtunk becsavarva, azt gondoltam, nem lesz semmi, ilyen gyógynövényszaga volt… aztán mire bementünk, már a haverom kikattant szemmel állt csak, én meg lefeküdtem az ágyra és nagyon durva flessem volt, végignéztem az egész playlistet, jöttek a színek meg az ábrák… aztán nagyon rosszul voltam, reggel tízig nem is tudtam elaludni, akkor beestem az ágyba, de előtte egy ideig nem éreztem se hideget, se meleget, majd aztán elkezdtem remegni, meg minden… rettenetes volt. Soha többet nem csinálom.
[Zen Diamond, damiana (Turnera diffusa)]
– Ööö… izé, nagyon durva volt… valami herbál… nem, nem tudom, valami herbál, a neten rendelte a haverom… nullakettőt szívtunk becsavarva, azt gondoltam, nem lesz semmi, ilyen gyógynövényszaga volt… aztán mire bementünk, már a haverom kikattant szemmel állt csak, én meg lefeküdtem az ágyra és nagyon durva flessem volt, végignéztem az egész playlistet, jöttek a színek meg az ábrák… aztán nagyon rosszul voltam, reggel tízig nem is tudtam elaludni, akkor beestem az ágyba, de előtte egy ideig nem éreztem se hideget, se meleget, majd aztán elkezdtem remegni, meg minden… rettenetes volt. Soha többet nem csinálom.
[Zen Diamond, damiana (Turnera diffusa)]
aranyos
Aranyos. Mondom, aranyos volt. Amennyi aranyat ebbe a szóba bele tudok tenni, hát bele is teszem, mert megérdemli. Mert az aranynak nem lehet ellenállni, az aranyba nem lehet belerúgni, az aranyat csakis szeretni lehet. Szeretni kell az aranyat. Ha aranyos, szeretni kell.
2011/01/03
nem műanyagdarab
Álmomban valamelyik testrészem, vagy tucatnyi képzelt barátom egyike, műanyagdarabnak konsziderálta magát. De ez hazugság. Semelyik testrészem vagy képzelt barátom nem egy műanyagdarab.
2011/01/02
félek, nem elég
Nézem azt a förmedvényes pókhálót ott a lámpabúra mellett, az árnyéka billeg ide s tova, és nem, nem várom a holnapot vagy a holnaputánt, a sokkal azutánt várom, mert félek, nem elég, ami rajtam múlik. Meg amúgy is. Félek és nem akarom ezt.
veletek így mi
„Veletek így mi a fasz van? Parasztok.”
Hihetetlen és valójában senki sem tehet róla. Kívülről senki.
Hihetetlen és valójában senki sem tehet róla. Kívülről senki.
2011/01/01
csomó munka: csodálat
Csomó csodálatot hoztam át.
És tavaly csupa jó dolog történt. Ha valami rossz dolog történt, sikerült azt is helyretákolni. Igen. Egy csomó munka van ebben az évben, és az most egy torony, amiről jövőre messzire látni.
És tavaly csupa jó dolog történt. Ha valami rossz dolog történt, sikerült azt is helyretákolni. Igen. Egy csomó munka van ebben az évben, és az most egy torony, amiről jövőre messzire látni.
2010/12/30
2010/12/29
a mágikus bolygó vizében
Úsztunk a mágikus bolygón. Tejszínű volt a víz és tejszínű volt az ég, hangtalan bukkantak föl alakjaitok a ködből, a köd rejtélyes határmezsgye víz és lég között, a köd félelmetes és boldog egyszerre. Gomolygó, szürke tömb a ház, sápadtan sugároz a Nap a felhőkön át. Úsztunk a mágikus bolygó vizében, agyunkat ellepi a játszi semmiség, a köd.
2010/12/28
2010/12/27
sötétbarna képet
Festett neki egy sötétbarna képet, mert azt gondolta, hogy ilyen. Miközben ő azt gondolja, hogy azért ennyire nem ilyen, ennyire nem sötétbarna.
rutinom
Két nap könnyekben lábadó szem, két nap vattával befogott lélek. Élek, puha tovalebegésben rutinom van.
2010/12/25
2010/12/24
2010/12/23
fuss, fuss
Őt megmenteni, ó, hát veled ő nemigen gondol, menekülj mostmár, a színes üvegeket törd át, fuss, fuss, vár a nap már.
most sem segítette
„De az önsajnálat, mint semmilyen más esetben, így
most sem segítette az embert.”
(K. Ferenc élete, halála és feltámadása)
Köszönlek, Feri.
2010/12/22
arra kért
– Aha, hát végülis nem arra kért, hogy legyek az elkövetkezendő gyerekeinek az anyja, hanem hogy mentsem meg.
[– Gerjedek, kiszállok.]
[– Gerjedek, kiszállok.]
epigramma a jövő kezdetén
Én ezt végighallgatom, én ezt végig értem, én végig tudom, hogy mit mire cseréltem – volna, ha. De én ezt nem akarom, én az akaratom kivonom, én valahogy ezt megfogni és elengedni egyszerre fogom. Ha.
2010/12/21
egy kistányéron
Egy kistányéron átnyújtotta nekem a könnyeit, elvettem, arcomat a kezemmel fürdettem, a könnyeket egyenként a számba pergettem, megízleltem és lenyeltem, és nem maradt mára már, csak a virágokká száradott só.
2010/12/20
2010/12/19
hogy tartsam össze
Leülök mellé, azt hiszem, így volt, leültem, vagy zenét válogattunk, zenét válogattatott velem, igen, Mark Ribot-t akart és magyarokat egyáltalán nem, én beraktam még pár Bauhaust meg mindent válogatás nélkül, aminek tetszett a neve, mert alig ismertem ki magam a könyvtárában. Olyan közel akartam kerülni, amennyire csak tudok, hogy azért ne látsszon, de már legyen egyértelműen közel és sötét. Sötét is volt, meg hideg padló, meg a vetítővászon fényei, azok voltak összesen a minden fények, aztán táncoltunk is, végre, úgy, mint egy éve is egyszer, el is felejtettem már, milyen volt az, de persze nem felejtettem semmit, ott folytattuk, ahol tavaly megharapott, valaki, akivel táncolni tudok. Akarok. A szorításokat, amiket ejtett rajtam, néha egészen lágyan engedtem el, és nem tudom, hogy használt-e ez neki vagy hazudott, amikor maga is belesimult, azt mondta, egyetlen dal van a világon és ez az, de hazudok, hazudok, hazudok, aztán azt, hogy hazudni nem akarok. Hazudni nem akarok, hazudni soha nem fogok, hány éve is hoztam ezt a döntést, ejtett állal ültem mellette, hát hogyne, hazudni nem fogunk, akárki csinál akármit, mert szétesik a világ. Nézd, Bori, nem látod, hogy esik szét, hogy szétesik a világ?! Nem igaz, hogy nem látod. De látom, és nem tudom, mit tegyek, hogy tartsam össze a mindenséget, rámbízta azt, és hogy én ezt meg tudom-e tenni. Vagy mit jelent, hogy összetartom azt, ezt a széteső világot, más is kért már ilyet, két embert szeretek, mondom neki, és te vagy a másik. Te tiszta vagy, Bori, könyörög nekem, imádkozzam meg ilyenek, szorítja össze a két kezemet. Reggel ki kell rakni, el kell indítani, én szoktam másokra vigyázni, nem, nem baj, most én vigyázok rád, kirakom, nagyon búcsúzunk a kapualjban a havon, emelkedik az égen a kék, a szemében is a kék a szürkületi hó, elbúcsúztatom a kanyarodó féklámpát fél tekintetemmel, félek, aztán bezárom a kaput, megtalálom a megfelelő kulcsot és a kinti villanykapcsolót, és már reggel van, a metrón a virág az ölemben, mint egy baba, illatozik a karomban a metrón, a villamoson, fehér az egész város, röhögünk a Verával a villamoson, micsoda rejtvény volna ezt a vak panorámaképet föladni, ikszelnék be az Országházat és a Szabadságszobrot a megfelelő helyen, a Vera leszáll, én nevetek és sírok, leszállok én is, hazaérek és vége.
a csaja állat
A csaja nem táncol vele, úgyhogy megtáncoltatom én, leszek a fiú, hadd maradjon ő lány. A csaja egy állat.
a metrón
A metrón:
– Tudtad, hogy a Dalma terhes? …és én is?
– Tudtad, hogy a Dalma terhes? …és én is?
Előbb átfutott a tekintetünk homályos alakjainkon, majd ültünk még egymással szemben bambán, míg végül kirobbant a fölismerés.
2010/12/18
ácsorogni és semmit sem
Szoktunk mindig így ácsorogni és semmit sem mondani, szerintem mindketten arra gondolunk közben, hogy úgyis egyetértünk, vagy majd legközelebb megbeszéljük (az öregkori pillangók között, amiket csak mi látunk), de úgyis egyet fogunk érteni. Úgy beszélgetünk majd, hogy emlékszel, amikor azt gondoltuk és bólintottál és egyetértettünk abban, meg amikor egyszerre mondtuk? Esetleg föl lehetne ezt a kérdést vetni, hogy ugye te is így gondolod?
a templomban
Ahogy énekel, körülötte a kórus, de nem érdekli, mintha egyedül énekelne:
– Te a templomban énekeltél?
– Igen.
– Nagyon szép volt.
– Te a templomban énekeltél?
– Igen.
– Nagyon szép volt.
rajzfilm, ahogy viselkedünk
– Jajj, de jó, hogy látom!
– De jó, hogy én is látlak!
– […]
– Meddig tart ez a rajzfilm még, ahogy viselkedünk?!
– De jó, hogy én is látlak!
– […]
– Meddig tart ez a rajzfilm még, ahogy viselkedünk?!
2010/12/16
mindenfélét
– Ő egy csodálatos ember! Oké, mindenfélét mond, ha megharagszik, de soha semmi rosszat nem tenne soha senkinek.
*
– Mondj öt mondatot, ami úgy kezdődik, hogy „megérdemlem, hogy…”
– Megérdemled, hogy mondj öt ilyen mondatot!
*
– És addig nem kelt ki az ágyból, amíg már ott nem álltam kabátban, indulásra készen.
– Aham…
*
– Majd akkor csak figyelek…
*
– Mondj öt mondatot, ami úgy kezdődik, hogy „megérdemlem, hogy…”
– Megérdemled, hogy mondj öt ilyen mondatot!
*
– És addig nem kelt ki az ágyból, amíg már ott nem álltam kabátban, indulásra készen.
– Aham…
*
– Majd akkor csak figyelek…
álmodta a jegi
Azt álmodta a Jegi, hogy a befagyott tó alatt lakom, és a házam előtt világít egy lámpa, hogy látszódjék, merre kell úszni. Két öreg férjjel és meztelen, táncoló gyerekekkel élek.
[A Kari meg azt álmodta a múltkor, hogy farkasokat üldözünk.]
[[Én meg azt álmodtam még múltkorabb, hogy dobermanok támadnak rám, de a Zsófi elijeszti őket áriákkal.]]
[A Kari meg azt álmodta a múltkor, hogy farkasokat üldözünk.]
[[Én meg azt álmodtam még múltkorabb, hogy dobermanok támadnak rám, de a Zsófi elijeszti őket áriákkal.]]
2010/12/15
lehetnék én is
Átírom ezt a szöveget tíz emberre, tíz ember egyedül van benne, olyanokat írok bele, hogy elszálló felhő vagyok, sejtelmes és ártatlan vagyok, gitárhúrt és megnyugvást hol kapok, egyedül repülök, egyedül dobolok, lehetnék én is kamikaze. Király vagyok, dicsérve vagyok, lehetnék én is kamikaze.
2010/12/14
intelligent women
– What kind of women do you like?
– Well, I think… I think I like intelligent women – best and only answer on the spot.
– Well, I think… I think I like intelligent women – best and only answer on the spot.
2010/12/13
ki mondja meg
Ki mondja meg neki, ki mondja meg neki, hogy mondja meg – úgyis meg kell mondani neki. Egész egyszerűen.
2010/12/12
minimalista
Az a minimalista tudás leng körül csak, hogy a Föld kering, a Nap korong, meg fehér a fehérben, mi az?, és csak holnap kezdődik el a valós valóság.
2010/12/11
távolabbra
Ránézek, ránk nézett, mosolyog, dicsérek, mosolygok, dicsérem.
„Hogy valaki miattad távolabbra ül.”
„Hogy valaki miattad távolabbra ül.”
2010/12/10
roskadoz
Álmomban egy erdőben vagyunk és a gerendázatot toldozgatom, hogy ne fújjon be oly erősen a hideg, álmomban az erdő sötét és sűrű, a ház pedig, amiben vagyunk, roskadoz az időben. Aztán fölriadok egyszer, cserepes torkomra öntök egy pohár vizet, majd fölriadok mégegyszer, és rá akarom önteni a dühöm, hogy ezt merte tenni velem. Nem, már nem sírok. Zsöplörpa. Nincs időm nekem ilyesmire, mert az idő, az idő, amiben nem hiszünk, visszafordíthatatlan. Csak a tér, csak a tér az, ami bajos.
2010/12/09
fölkapcsolnád
– Ööö, figyelj, kérlek, fölkapcsolnád a villanyt?
– Aha, persze… nem!
– …Nem?!
– Hát, nem.
– Jó, oké, akkor megyek…
– Nem, nem, maradj csak, tessék!
– A női büszkeség, mi?
– Az.
– Aha, persze… nem!
– …Nem?!
– Hát, nem.
– Jó, oké, akkor megyek…
– Nem, nem, maradj csak, tessék!
– A női büszkeség, mi?
– Az.
Subscribe to:
Posts (Atom)