megmozgatni a hegyeket

Jött a hegyekkel. Amiket meg kellett volna mozgatnom. Megmozgatnom, hogy… hogy jó legyen, neki, vagy nekem, már ez is kérdés volt. Megoldásul a mozdulatlanul és szó nélkül maradást választottam. …dehogy választottam, megszólalni, mozdulni nem bírtam. Mozgassa más a hegyeket, én azért fizetséget aligha kapok. Úgy maradtam, mereven, csak a szemem jártattam fürgén pontról pontra, úgy maradtam, és vártam, mozduljanak a hegyek. A hegyeket mozgatni nekem nem föladatom. És lásd, láss most csodát, ó, testvérem, megmozdultak a hegyek, úgy tetszik, megmozgatta az, akinek a föladata volt. Tekintetem egy pontra szegezem, posztomról egyelőre nem mozdulok, gyönyörködöm az egymás felé közeledő hegyekben. Remélem, nem tévedek. Remélem, a valóságot látom.

konzerv, babér, félig jelen, az avítt gyöngyök

Éjjel, meg azokon a hétvégi napokon, amikor dolgozom, úgymond, úgymond űzöm a vadat itthon, amik leginkább csak szavak, akkor főzök, mint egy kollégista: fémdobozokat keverek jobbnál jobb tejfölökkel, vagy a paradicsomszószt nyitom ki, és mindig kell hozzá babér. Néha fokhagyma. Újabban nosztalgiázom az olíván, az olívánál nem esik semmi jobban reggelente, csúszik az olíván a kenyér, az olíván és a bazsalikomon, és csúszik az egészen a félhomály, ami itt uralkodni vél. Közép- vagy nagyszerű vagyok, mindkettőnek mutatkozom félúton a konyhába botolva, a félig emelt mosógéptető fölött. Retró cuccokat ebrudalok ki a lakásból, retró cuccokat, amik bőszen a múlt, és mégis, félig a jelen. De nem a jövő; semmiképpen sem a jövő, legalábbis nem egy jövő, ami én vagyok. Szépen meg is fogalmazom őket, elosztogatom őket az omladozó álmodozóknak, akik körülvesznek és akik lassan megtalálni vélik egymást és egymásban önmagukat. Hadd pakoljak, hadd pakoljak, kavarjak, olajozzak és fogalmazzak tovább; hadd menjek és majd, majd hadd álljak meg is, de addig hadd, hadd írjam e gödröket, a gödrök mélyén az avítt gyöngyöket.

neuronhálók és galaxisrendszerek

A neuronhálók és a galaxisrendszerek ugyanolyanok, tehát valami isten kigondolt lényei vagyunk.
Ez persze nem könnyíti meg a mindennapjainkat.

félig igaz

– Á, csak egy vicc. Persze, félig igaz. Minden vicc félig igaz, te szoktad mondani.

moz art

Ezermillió buborék pezsgőt meg a távolságot mint mozartgolyót, megkapom.

végtelenül közel

Az origóban egyedül vagyok. Végtelenül közel mennyire lehet jönni?

a hó

Esik a hó.

a nap

Süt a Nap.

megvárni, hogy leülepedj

Mint az örvénybe, ha kerülsz, meg kellett várni, hogy leülepedjek, és tisztulni kezdjen a fölvert iszaptól a víz. A fölszálló áramlatokkal fölemelkedni látszik a mentő gondolat. Merőben egyszerű megint.

benedek, az újságíró

Mondják, az arcod, amikor az asztalról fölemeled a tekinteted, menthetetlenül őszinte. Őszinte és várakozó. Az ön kézfogásába lepődtem ma, kedves Benedek, az újságíró.

nem

Nem megpróbálni kiegyensúlyozni a kettős mércét, megtagadni néha a válaszadást, nem kínos tükröket mutatni. Nem sok lehetőség van.

valóban megfigyel

S valóban, a feleség megfigyel. Hasonlón cselekednék magam is; sőt, cselekedtem is. S mit lát? A valóságot látja. Ahogy meglepődve egymásba feledkeztünk rövid időre, majd zavartan elintettünk. A valóság van, sajnos – motyogtam magamban akkor.

a számok fölé

A Mm magyarázta a filmjeleneteket, amiket a számok fölé lát.

ellenkező irányú villamosok

Ott áll a mozdólépcsőn, néz le rám.
A háta mögött tornyosul az elfelé.
Mit néz rám,
mit néz visszafelé, nem lát,
lehajtom a fejem,
eltakarnak az ellenkező irányú villamosok,
nem néz rám, nem lát,
elhúznak az ellenkező irányú villamosok,
át a Pesten,
át a Dunán,
a szívem a zsebében a Blahán.

mit csinálsz, mi?!

B – Mit csinálsz, ne vedd el a kajám!
F – De éhes vagyok…
B – Képzeld, nekem meg szerelmi bánatom van.
D – F! Mit csináltál?!

volt egy

– Volt egy pasim…
– …a […]?

[…] Fröccsök a Dürerben; ki mit mond, vajon ki kinek mit mondott. Bólintás helyett csak megütközötten nézek. Aztán arról beszélünk, hogy hát igen, az egysebességűzés, hát az valóban valami helyett van, az erős lábmunka a hóban-fagyban, hogy valóban meg kell mutatni, mert nincs más.

az üvöltést

– Te meg mit olvasol, muti?
– Tessék… – az Üvöltést.

to everyth, to someth, to noth, to k

Ma a röhögéstől zokogva magyaráztam a végső és fölülmúlhatatlan szóviccet, ami éjszaka fél háromkor eszembe jutott, amikor nem tudtam aludni. Nem értem, hogy-hogy nem jutott eszembe már sokkal régebben – nem jutott. Fölírtam a táblára, és behúztam a megfelelő függőleges vonalakat, hogy értsék:

– What are you doing?
– Well, I'm everything.
…
– Well, I was just something in the garden, when the apple fell.
…
– Oh, what's happening to you?
– I'm nothing.

Aztán mondták ők is: I'm king, etc.

odakint lenni

Azt mondja, hogy el akar menni, hogy ami itt folyik, azt ő nem akarja. Hogy fölülni egy vonatra, és a tengerhez… Azt hiszem, igazat adok neki.
– Aztán lehet, hogy visszajövök.
– Nem hiányozna a film, meg az írás…?
– Nem, nem…

[Amikor átmászott az óvoda kerítésén, de visszajött, mert látta, hogy odakint lenni sem érdemes.]

ó, csáó

– Ó, csáó!
– Ó, csáó!
– Oda mész?
– Oda. S te oda?
– Oda.
– Ok, csáó!
– Csáó!

francis bean cobain

Gondolj csak Francis Bean Cobainre. Mindjárt minden sokkal érthetőbb.

négy nap romantikája

A Föld körül keringő négy Nap romantikája. A négy Nap, ha kellő helyzetben lenne, egy tetraéder négy csúcsán és elég távol keringene a Föld körül, beragyogná a Földet. Soha nem lenne sötét. De ilyen nincs, mert a valóságban ez nem így van. Egészen bizonyos nonszensz.

a lehetőleg

A lehető legengedékenyebben venni komolyan.

[Hogy nem hív föl, hogy nem ír vissza, hogy nem tanulja meg, hogy még csak meg sem sértődik. Majd fölhív, majd visszaír, majd megtanulja, majd megsértődik. Majd szembejön. Mindig minden jól végződik. Eddig mindig minden jól végződött.]

a muslimgauze kazettát

Megtalálom a kocsijában a Muslimgauze kazettát, az a kocsijában az egyetlen kazetta, gyorsan bemásolom róla a számcímeket a telefonomba, de nem találom egyiket sem az interneten. Kár. Bár találok mást.

reakciók, akciók

Azt mondja, hogy nem arra kell gondolni, hogy amit ők csinálnak, azok az akciók, és mi arra adunk egy reakciót, hanem hogy ugyanúgy reakciók azok is, mint ahogy a mieink lehetnek akár akciók. Hát igen, tudom, mondom.

itt tették le

…ki itt megpihensz, vidd hírül, hogy itt tették le, itt hagyták rám végleg a cuccaikat.

Micsoda szépségeket harácsoltam össze. Ó, igen. Számolj be majd, kérlek, erről is.

a sivatagban

A sivatag megy a sivatagban, és mi a különbség a fa mögött, aki mit kérdez?

az a sárszag

Sosem lesz már olyan szabadon lebegő, ammóniával keveredő sárszag, mint a Szigeten éveken át minden éjjel. Egyszerűen nem lesz már az. Az a szabadság abban a végtelen szagban. Hát, nem.
Nem úgy van már a végtelen.

futás befelé

Na futás, futás befelé, ott jó.

te kivételezel

„Lehet, de szerintem te kivételezel velem.” Jogos. Szinte bedobom a törülközőt, amikor… „Lehet. Viszont te mindent megtettél azért, hogy kivételezzek.” Adu ász. …egyszer valamikor kinéz a beszélgetésből nevetni.

hány karom

Hány karú ez a Shiva még itt az asztalon, hány karját letörhetni? Ráncigálom, ráncigálom egy ideig, úgy szokott történni a karokkal, gumiból van néhány, más rideg fémből, s törik azonnal. Ráncigálom, elengedem, megrántom, ellököm, s leszakad egyszer. Van, hogy valakinek utánahajítom. Van, hogy csak otthagyom a porban a földön, lágyan megvakarom. Van, hogy halkan belelökök a lábujjaimmal. Van, hogy ideig-óráig nézem, aztán elfeledem lassan a Shiva-karokat. Hány karú ez még itt az asztalon? Hány karom rángatom, lökdösöm, nézem, hány karom vakarom, hány karom löködöm arrább a lábujjaimmal?

[S na jó, ezt az egyet, de valóban csak ezt az egyet, viszem még karjaimban egy darabig tovább.]

harmadmaga kiskamaszos

Ma azt gondoljuk, hogy ezt a kiskamaszos megfutamodást nem nézzük jó szemmel.

gardrób

Az a címe, hogy Gardrób. Ott játszódik az orrunk előtt. Egy ideig nem vesszük észre. Aztán leesik a tantusz. Gardrób.

Garde-robe. Egy csomó régi dolog van benne, időrendben vagy rendezetlenül, molylepte és csodálatos.

kiszippantja az űr a szennyeket

Egészen más a vákuumban az élet, mint hittem – gondolta Major Tom. – Kiszippantja az űr a szennyeket a fejemből: az szememből tejfehér, az orromból szürke váladék szivárog. Sárga galacsinokat köhögök föl, és a fülemből vörös sugárzás irányul a Tejút csillagai felé. Arra számítok, semmi nem marad mostani formájában, mire véget ér a repülés.

major tom

Régebben ilyenkor mindenfélét gondoltam. Régebben: tegnapig. Nekem ma nincsen kedvem gondolni semmit. Én, kérem, kiugrottam az űrbe. Major Tom kiugrott az űrbe. Én vagyok Major Tom. Nem tudom, mi vár rám. Nem vagyok hajlandó kigondolni semmit. Alig vagyok megérintve: hiszen mi is érintene meg az űrben? Nincs semmi az űrben, csak vákuum, fekete levegő. Visz valahova.

o-ó

– Te figyelj, és nincs itt?!
– Nincs…
– Miért?
– Nem tudom. Kérdeztem, jön-e, azt mondta, nem. … Két okból. És kiment a szobából.
– Ó. Ó!

vigyázz magadra

– Szia, vigyázz magadra!
– [Visszajön.] Ezt most miért mondtad?
– Hát hogy vigyázz magadra, hogy itt légy a jövő héten is!

Visszajön megkérdezni ezt a semmi kis mondatot, és akkor látom, hogy egy kis lepke van a szemében, aznap először.

a könyökét nem, de a sarkát igenis

Az óráknak a szüneteiben, amiken megtanítottam az osztályokat, hogy az ember a könyökét nem, de a sarkát igenis meg tudja nyalni, bár a Beni szerint én meg tudtam nyalni, na mindegy, szóval a szünetekben megmondtam, hogy utálom a nagyjeleneteket, amiket nagy valahára a kért kevéske követ, a másiknak meg megfogtam a vállát, hogy legyen jól, amikor azt kérdezte tőlem, hogy hogy vagyok. Meg csináltam a mikróban pizzáscsigából valódi pizzás csigát, csak kecsöp nem volt.

a hegyek találkozzanak

– Na, megyek akkor, hegyeket mozgatok meg…
– Csináld úgy, Bori, hogy a hegyek találkozzanak!

Valamit válaszoltam, hogy menjenek maguktól a hegyek, ha annyira akarnak, vagy nem emlékszem már, hát én megpróbáltam a hegyeket megkocogtatni a lábuknál, egy prüsszentésen kívül semmire nem volt az jó.

mi van azelőtt

Ki, aztán vissza, szóval ezúttal nem ijesztette vagy sértette halálra az ajtócsapódás, vagy nem úgy, szóval visszajön és ír egy verset, ezt az egyet tegye egyébként, hogy ír, van benne két versszak, egy földúltabb meg egy nyugalmas, ám az utolsó szó maga a nemi erőszak, és nem is emlékszem, mi van azelőtt.

szeme körül a sivatag

Nyitottam az ajtót, beragyogott az ablakon a nap, és ott állt ez az ismeretlen, ez az ismeretlen fiú, akinek tátott szájam mögött rebbenő hangon köszönni akartam, és köszöntem is gondolatban, meg megnéztem a szemét, amiben ott volt a kék ég, meg a szeme körül a bőrét, amin ott volt körül a sivatag. Valóban: nyaranta mezítláb járt Budapesten, majd egy időre Észak-Afrikába ment, azok a távoli szelek voltak a szemében meg a bőrén és egész önmaga körül.

te találtad ki

„Én félek tőled.” – Nem lehet ezzel semmit kezdeni. Nem lehet ezzel mit kezdenem, nem én találtam ki: te találtad ki. Ne félj, és akkor lehet jól végezni mind a kettőnknek.

iszonyúan fáj

– De figyelj, iszonyúan fáj?
– Igen, hát a gerinceden igen. Persze, nem úgy fáj, hogy kiabálsz és zokogsz, hanem csak halkan folyik a könnyed. Főleg a satírozás. Pedig csak a szemét festette fehérre a halnak.

– De figyelj, iszonyúan fáj?
– Igen. Az első negyedóra nem, az csak ilyen furcsa bizsergés, de aztán elkezd fájni. Főleg a színezés. Nekem ugye kontúrok vannak meg színek is.
– És ha bedobsz pár felest?
– Azt nem lehet. A vérzés miatt. Normális esetben közben ilyen vérpára alakul ki a bőrödön. Ha iszol, akkor patakokban folyik.

aha, igen - időutazás

– És megvan, hogy te kivel csókolóztál volna?…
– Aha, vele… aha, ő adott tüzet.
– Oké, akkor másodszor ne menj oda hozzá, mert az cikinek számít.

[rokkoncert, kültelek]

a jégen könnyed

Meg kell várni a megfelelő napot és azon szabadságra menni, és másnap könnyes minden vicc, vicces minden megcsuszamlás a jégen, könnyed minden könny, ahogy a fából faragott, fáradt arcát nézem.

a meztelen testes képére

Majd akkor meg kéne kérdezni a gyereket, a gyereklányt, hogy hogy van az, hogy elvonatozik, fényképezik a meztelen testét külföldre, és keres ezzel egy nap alatt százezer forintot. Hogy hogy tudja ezt csinálni, hogy tudja, hogy a meztelen testes képére külföldön, egy másik kontinensen a mindenféle fickók… értitek. Nem a fényképezést nem értem, azt értem, hanem hogy elengedi a meztelen fényképeit a tengeren túlra, kiszórja őket a semmibe, mint egy nagy zsákból, és azt sem tudja, ki veszi fel. És nézi. Nézik, nézik a meztelen testét a fényképeken a tengeren túl, és azt sem tudják, ki ő, hogy a szünetben meg az órán, hogy ott hogy. Értitek.

a panelek között templom

Káposztásmegyeren a panelek között templom van és a villamos másik oldalán ott húzódik a semmi, a panelek aljában százforintos és élelmiszerboltok, Picúr dohányáru, húsbolt és krimó.

nevekre már nem

– Én is oda jártam! Nyolc éve… az volt a harmadik, de nem fejeztem be… ezt sem.
– És ki tanított?
– Nem emlékszem… nevekre már nem emlékszem. Volt az a fizikatanár, az a szaxofonos, meg egy matektanár, aki színészkedett is.

mit csinálsz, speedezel

Az volt ma, hogy kérdezte a kolléganőm a gyereket, hogy te mit csinálsz, speedezel, és mondta, hogy hát igen, ööö, de csak nyáron, és a múlt hétvégén, hát hogy akkor is. Sírok a folyosón, hogy nem hiszem el, hogy megmondtam, hogy mindenkinek hazudott.

lehet, hogy nem marad semmi, nem tudom

Volt a sírásnak az a foka, pár hete volt az, hogy csak így az orrom oldalában, belülről. Egy mirigy a porc mellett. Ment az élet, folyt, folyt, és folyt közben ott a sós vízzel keveredő takony. Kisebezte belülről az orrom. Azt hiszem, már nem sírok, igen, nem, már régen nem, de a seb még megvan, fáj az orromon belül a var. A hideg is számíthat, nem tudom. Kifolyt az a valami ott belül az orromon, és lehet, hogy a heg örökre megmarad – el is kapartam párszor, nem tudtam, hogy a var az. De lehet, hogy nem marad semmi. Nem tudom. Egyáltalán semmit nem tudok, hogy most mi, meddig marad és hogyan, nem is hiszek semmit némely napokon.

egy cigány és két fehér, aki azt hiszi

– Egy cigány, aki azt hiszi magáról, hogy fekete, egy fehér, aki azt hiszi magáról, hogy mexikói és egy fehér, aki azt hiszi magáról, hogy egy fehér, aki azt hiszi magáról, hogy fekete.

éjfélig

– Szia, szólok, hogy nem megy a gyerek iskolába, éjfélig a rendőrségen voltunk, lemondani a körözést.
– Oké.

itt se volt

A mai nap szinte itt se volt. Fölfagytak a járdák, a metró megint az ötödik lépcső magasságában indult és nem volt nálam távirányító, az ipartelepen szinte hiába jártunk. Paul Anka illik a télhez; a teen spirit itt se volt.

aszerint esik

Nagyon fontos, hogy mi történik Perunál az áramlatokkal: aszerint szemereg vagy zuhog nálunk az eső.

csak tátottam

Hullámzott a panel, lobogott a világ, én meg csak tátottam a szám.

after 99: one million

Miféle részképességzavar, hogy „Choose the right answer. …3. What is the number after 99? a; one thousand, b; one hundred, c; one million”, és bekarikázza a c-t? A 99-nek semmi köze a millióhoz, s az after-t is érti az afterpartyból (Az afterre jössz? Hol afterezünk?). Föl is hívtam a kollégámat, hogy semmiképp ne vegyük föl. Azt mondja, a többiek is így gondolják. Mert mindez az arcára is rá van írva.

erre számítottál?

– Hölgyek, meghívhatom önöket egy pohár sörre?
– Hát, ha nem zavar, hogy főként pedagógiáról fogunk beszélgetni, óvodás- és kamaszkorúakról, akkor köszönjük szépen.
– Nem, egyáltalán nem.
[…]
– Nos, erre számítottál?
– Nem. Arra gondoltam, hogy ennék egy gyrost.
– Örültünk!
– Minden jót.

panaszt emelek

– Oké, mostmár panaszt emelek anyukádnál!
– Jó, de nem érdekli!

Jó, hát akkor magadnak kell.

aközben a halállal

[Ahogy fújta, behúnyta a szemét. Látszott, hogy mikor kezd a Halállal beszélgetni: belelehelte a szaxofonba a hangot, megpördült maga körül a rézben a hang, szikrákat és szellőket vetett, majd a nagy tölcséren át fölemelkedett ismét az űrbe. Mert a mennyezetre valóban a kozmosz volt festve. Fölemelkedett tehát a külső szférákba a hang, és palástjával ide-oda csapkodott. Ő aközben a Halállal beszélgetett, aki a palást alatt rejtekezve volt. Aztán a hangok lassan elhalkultak, vissza-visszahulltak a mennyezetről a földre, a zsebünkbe, és ő egyszerre csak kinyitotta a szemét, vége lett a számnak. Akkor újra a Földön volt, a kozmosz a mennyezeten valóban csupán festéknyomok.]

– S te ezt mind végig látod?
– Látom. Az arcára van írva.

ragaszkodom egy kicsit

Ragaszkodom ezekhez a… a… dallamokkal futtatott kalapokhoz, virágos bársony zakókhoz, füsttel borult szólókhoz… ragaszkodom, ragaszkodom egy kicsikét még.

piros-kék csíkos

Fogantatásom története egy piros-kék csíkos matracon kezdődik.

nem értem, mi a meghalás

…mondják, hogy a lényeg a halál, hogy a meghalás, meg hogy előtte mi van. Attól kezdek tartani, hogy nem értem… nem értem, hogy mi a meghalás, hogy mi nekik a halál, hogy mitől tartanak annyira. Mintha nem lenne ez az egész… olyan félelmetes… [Erről beszélni sem merek.]

love will tear us apart

Ha dallamot rajzolok, mindig azt a dallamot rajzolom, hogy Love, love will tear us apart again.

a lámpagyújtogató

Gondoltam, írok neked mesét. Majd gondoltam, átírom neked a Kis herceg bizonyos fejezeteit, amiket ma délelőtt olvastam, és tetszettek. Röhögtem rajtuk. Tudod, mielőtt a Földre érkezik, hat másik bolygót is meglátogat a kis herceg. Az egyik például az iszákosé. Az iszákos iszik, mert szégyelli magát, s szégyelli magát, mert iszik. Ez feloldhatatlan. Hát nem történik veled is ez nap mint nap? Talán igen. De talán nem.

Vagy a lámpagyújtogató története: rejtegethet némi tanulságot számodra, de nem biztos. Én jót röhögtem rajta: a lámpagyújtogató a szabályzat szerint napnyugtakor fölgyújtja, napkeltekor eloltja a lámpát. Fölgyújtja, eloltja. Naponta egyszer. Régen ez a lehető legkényelmesebb munkák egyike volt: egyszer föl, egyszer le. A kettő között lehetett sétálni, meg aludni. Mi sem kényelmesebb! Igen ám, de a kozmosz törvényei kiszámíthatatlanok: a bolygó tengely körüli forgása egyre gyorsult. Addig-addig nem, míg már percenként váltakoznak a nappalok és az éjszakák! A szabályzat törvényei azonban ugyanazon ósdi törvények, mint régen, amikor még minden komótosan intéződött a bolygón. A szabályzatot a lámpagyújtogató nem változtathatja meg és ki sem cselezheti: járkálhatna ugyan valamelyik szélességi körön, s akkor folyvást naplemente volna, ám ő nem ezt szeretné. A lámpagyújtogató egyet szeretne: aludni. S ezt a munkaköri kötelessége nem engedi. Szegény lámpagyújtogató. Lehet ezen röhögni, lehet. De elég keserűen.

Ez egy ilyen keserű mese. De te ne keseredj el: nem te vagy a lámpagyújtogató!

ne utánozzál

– Helló!
– Helló!
– Helló!
– Szia, ööö…
– Szia, Szabi vagyok…
– Szia, Szabi vagyok…
– Édi, ne utánozzál már!

így óhajt

Aki azt mondta, hogy neked miért nem tud jó lenni az meg ez, attól eljöttem. Aki azt mondta, hogy jól csinálod, abba azóta is szerelmes vagyok. Hát ilyen az ember. Ilyen egyszerű. Ha egyszer így óhajt tenni.

nincsenek legitim nevetségesek

Szóval eljöttem tegnap inkább, mert a semmiről volt szó, nagy komoly pofával tettétek föl a kérdéseket, amik engem érdekelnének ugyan, de a válaszok, a válaszokat megadni bármiféle kérdésekre úgy… hisztérikus vagyok. Nincsenek legitim kérdések, nincsenek legitim válaszok. Nevetségesek a nagy komoly pofák. Eljöttem inkább.

sokkal nehezebb

Örökre bezárt a West-Balkán. Nehéz ma kamasznak lenni. Sokkal nehezebb.

kék és piros

Kék és piros ez a nap, a tegnapinak az összegzése: egy videó [Kurt Cobain seszínű haja és kardigánja, piros fények a padlón és kékek a függönyök a fölvételen, a dal a tóról, ahol a lelkek sisteregnek, a dal, amit csak úgy kirántok, de titkos örömömre az angyalok és az ördögről szól, így szándéktalanul is szólok magam is, mielőtt kiabálok, és az üzenet fülekre talál], egy fénykép [– És ez a kedvencem, Johnny Rotten (piros hajjal van ott) – mondom, és – nézd, Bori, itt a haverod (Cave van ott meg egy giccses Jézus Krisztus) – mondja] meg még egy (az én vagyok, a franciaórán kocsmába mentünk, pirosban vagyok kék nyaklánccal, kedves kép rólam, tisztára kedves vagyok, akkor ott délután jól vagyok, majd hazafelé sírok biztos az Üllőin meg a villamoson), a ruhám (kék és piros a ruhám). Aztán egy órát meredek és hallgatok; péntek. A hétvége az, amire épülnek majd a jövő héten a napok.

[Négy évig nem hordtam kéket. Csak félve kérdem, mint jelenthet az. Úgyis tudom.]

gondol

– Jó, hát rossz kedvem volt.
– Oké, de akkor is…!!!

S aztán meg már röhög, meg persze mindenféléket gondol.

az akol

S hogy időről időre eldöntjük: márpedig soha többé, márpedig vége, márpedig soha már. S aztán mindig, mindig, mindig visszaakolbólódunk.

[Lake of Fire]

a búzaszagú árnyékában ültem

Egész nap csak az árnyékában ültem, ezt csináltam ma. Egész nap csak abban a búzaszagú körben ülni, mást sem kívántam jobban. S a zodiákusról faggattam az égen.

nem köszön vissza

A múltkor panaszkodott, hogy szinte már senki nem köszön vissza neki, csak én, és hogy nem érti. Ma megértettem. Mi lesz, ha nekem sincs már kedvem?

panaszkodnak, hogy

…és panaszkodnak a többiekre, hogy nem járnak be, és ha bejárnak, akkor nyugtatókat szednek, panaszkodnak…

elég, nem elég, remélem, elég

Elmagyarázni a gyereknek, hogy miért kell iskolába járni, mert az apukája és az anyukája nem elég, nem ér rá, nem magyarázza el; mert el akar menni, mert az iskolában nem szeretik, mert az anyukája és az apukája nem elég, nem ér rá és neki az nem elég, pedig az iskolában szeretik, és az apukája meg az anyukája is szereti, csak az nem elég; mert melózni kell, mert anélkül nem elég, elmagyarázom, mert ráérek, de nem elég, mert vért kell izzadni és szeretni kell a kiizzadott vért, mert nem elég, nem elég, nem elég, sohasem elég, magyarázom, hogy sohasem elég. Remélem, elég.

a temetésén

Írunk egy karaktert, akinek a 15 lábnyi szűzhó szól a temetésén.

írunk belőle

Az égen van a líra és a melegben, de holnap lehozzuk, írunk belőle egy mesét.

designed and directed

Viszem a vizet a szememben… the story's designed and directed by this red right hand.

[Megöltek három lányt a WB-ban. A rendőrautókat láttuk, óra múlva jött az sms. Nem tudni, mi történt. [Délre kiderül, nem fegyver volt: tömeg volt, pánik volt. Páran magyarországoznak meg kétezertizenegyeznek. [Délután egykor már cigányoznak és fehéreznek. Hova hulljon a férgese.]]]

te tudjad

– Hogy vagy, Bori?
– Hát… nem tudom.
– Miért, én tudjam?!
– Igen, te tudjad.

hol a wécé

A sajtó szabad hangjáért való tüntetésen halk volt a hangosítás, és Anita összetalálkozott a sarkon a Bével, aki egy dolgot kérdezett: hol a wécé?

mindent, esik meg senki

Reggel esik az eső, délután meg franciázunk a Ludóban, közte meg mindenféle nagyra fújható jelenetek, hogy mert neki mindent szabad, meg hogy velem ne csinálja senki azt, amit nem akarok, és össze-vissza gondolok mindent, ami aztán úgy is van, úgyis van.

ez a sok gyűrű

– Mi ez a sok gyűrű rajtad?
– Képzeld, azt hittem, hogy hülye vagyok, mert elveszett ez a gyűrűm, de azt hittem, ez a másik az, és akkor ezt hordtam, aztán elveszett ez, de meglett a másik, és akkor meg azt hordtam, mert azt hittem, hogy az ez, és aztán most meglett ez is, és hordom mind a kettőt.
– Ó. Hát remélem, jövőre lesz még egy… valaki miatt… khm, vagy valami miatt.

egy neutrino nyolc

Egy neutrínó nyolc perc alatt ér a Napból a Földre. Minek?

kedves kanál

– Kedves kanál! Leülhetek?
– Hát… nem tudom. Igen… nem… most igen, nézd, ülj le!
– Láttam egy rajzfilmet, amiben a faszinak a barátnője egy tojás volt. Fogta, és mindenfélét mondott neki, le is szidta, meg hogy csináld ezt, csináld azt.

megkérdezed, hogy fáj-e

– Te így a sitten rothadótól is megkérdezed, hogy fáj-e, ha leesik a szappan?
– Hogyafaszbane…

az aranyak a hajában

Ott vannak az aranyak a hajában és a szava felszínén, annak a ragyogását én látom, talán nem is látja senki más.

hétköznapunk

Összevesztem a nemrég érkezett apjaneveRomulus Dáviddal a tizedikből, hogy márpedig punkzene a kilencvenes években nem létezik, a kilencvenes években írott punkzene már eleve nyomorék és mulatságos az Uráltól innen, azontúl pedig a tuva rock, hát igen, persze, hogy itt akartam dolgozni, csak közben el akarok menni könyvet írni a sivatagba, vagy legalább egy-két novellát a homokban heverésről és a végtelen égről, de istenem, te hétköznapi, hát itt ez az apjaneveRomulus Dávid, fény ebben az ónos januárban, akivel össze lehet veszni, hogy létjogosult-e a kilencvenes években írott punkzene, és melyik az alap punkzenekar, szerintem a Sex Pistols, szerinte a Ramones, hát köszönöm istenem, te hétköznapi.

oldd meg! nem

Arra ébredtem 2:42-kor, hogy azt kiabálják: oldd meg! Összeszámoltam: hárman, hárman mondják, kérik, kiabálják, sziszegik a foguk között, hogy oldjam meg. Nekik. Helyettük.

Nem. Előbb kérem az aranyakat.

meghívsz egy sörre

– Borcsa, meghívsz egy sörre…?
– Ó, hát hiszen ezt még nem is mondtad! Micsoda újdonatúlság!… kúlság!
– Ó, hát ezek csak szavak. Anélkül is ellene a világ. Szavak nélkül. De végülis, velük is… abból épül föl… valaki csinál valamit, mond egy szót, vagy csinál valamit, és azt valaki továbbviszi. Továbbviszi vagy továbbfűzi. Abból lesz a világ. Amíg meg nem halunk. S amikor meghalunk, vége a világnak, vége annak, ami addig volt. Ami addig voltál, amit éreztél, az vagy a halálos ágyadon. Neked úgy ér véget a világ, nem máshogy. Csakis úgy. Mindenki, aki mást csinál, tévúton van. Összetéphetné az életét. Tépje össze vagy haljon meg. Mire jó az. Semmire. Csak arra, hogy… köszi a sört. Ezt a mondatot itt most félbehagyom.

Meghívom. Mit csináljak? Meghívom. Lehetnék persze nem ott. De én nem vagyok nem ott. Muszáj meghívnom egy sörre. Egy-kettőre.

nem bírod ki

Az első „kibírod!”. Ez a parancs. Ez a hazugság.

Nem kell kibírni. Minek kibírni? Üvölts, karmolj, míg nem késő!

elhinni, hogy igazat

Elhinni egyáltalán azt, hogy igazat beszél – kilenc hét. [Kilenc ide-oda ingadozó hét.

Kiókumlálni, hogy mindez hogyan alakul bele a világba – kilenc perc. Kilenc jól megválogatott perc.]

úgy döntött, nem

Mindkét nagyanyám a haldoklás részeként úgy döntött, nem eszik tovább.

mossa a tenger

A katakombákban otthon nem lehetek. Én a sivatag királynője vagyok, a sivatagé, ahol az ég alatt oázisok ragyognak és a sziklás szegélyt mossa, mossa a tenger.

fölrémlett

Fölrémlett, hogy netán soha többé nem lenne kedvem bemenni.

Fölrémlett még egy sziget lehetősége és a hűtőajtóban egy sárga muskotály.

voltam a halállal

Én, míg meg nem születtek a gyerekeim, egészen szoros kapcsolatban voltam a halállal.

a fény sebességét

És akkor a Peti elmagyarázza, kihívom a táblához, hogy rajzolja föl oda, hogy láthassam és tudhassam én is, hogy a fény sebességét Rømer a Jupiter kétszer kelő holdjából hogyan ismeri meg, mert én ezt csak így, másodszori, átadott forrásból tudhatom, s ezen én hiába is sajnálkozom.

meghalunk

– Jajj, én meghalok…
– Figyelj, itt mindenki meg fog: én is, ő is, ő is, és akár hiszed, akár nem, te is…
– Nem, én nem… én már most halott vagyok.
– Ó.

damiana

– És te mit csináltál szilveszterkor?
– Ööö… izé, nagyon durva volt… valami herbál… nem, nem tudom, valami herbál, a neten rendelte a haverom… nullakettőt szívtunk becsavarva, azt gondoltam, nem lesz semmi, ilyen gyógynövényszaga volt… aztán mire bementünk, már a haverom kikattant szemmel állt csak, én meg lefeküdtem az ágyra és nagyon durva flessem volt, végignéztem az egész playlistet, jöttek a színek meg az ábrák… aztán nagyon rosszul voltam, reggel tízig nem is tudtam elaludni, akkor beestem az ágyba, de előtte egy ideig nem éreztem se hideget, se meleget, majd aztán elkezdtem remegni, meg minden… rettenetes volt. Soha többet nem csinálom.

[Zen Diamond, damiana (Turnera diffusa)]

aranyos

Aranyos. Mondom, aranyos volt. Amennyi aranyat ebbe a szóba bele tudok tenni, hát bele is teszem, mert megérdemli. Mert az aranynak nem lehet ellenállni, az aranyba nem lehet belerúgni, az aranyat csakis szeretni lehet. Szeretni kell az aranyat. Ha aranyos, szeretni kell.

angyal tanár úrról

A galériában volt egy festmény az ördögöt regulázó Angyal tanár úrról.