2011/12/30

kék foltokat

– És rajtad is kék foltokat hagyott?
– Nem, rajtam nem.

2011/12/29

gyáva vagy

– Gyáva vagy?!
– Dehogy! Csak fáradt.

a gyerek szeret

A gyerek utánad jön. A gyerek utánad jön a konyhába. A gyerek utánad jön a konyhába és átölel. A gyerek utánad jön a konyhába, átölel és a hasadra teszi a fejét. A gyerek utánad jön a konyhába, átölel, a hasadra teszi a fejét, majd beszökik. A gyerek utánad jön a konyhába, átölel, a hasadra teszi a fejét, majd nem szökik be. A gyerek szeret.

2011/12/28

fényt, zenét

Adoptálunk ezt-azt. Némi fehérbort, halvacsorát, éjszakai fényt; reggeli zenét.

2011/12/27

gyerekeivel

– A maga gyerekeivel mi van?
– Az iskolaiakkal…? …Jaaa???

2011/12/26

levegőt

Három-négy másodpercenként veszünk levegőt kiskamasz korunk óta.

2011/12/25

fejét az ölembe

Velem nem játszik senki – hajtotta nagy, szőke fejét az ölembe Zenitke máma.

légpuska, szerszámok, fúró

A díszek a légpuska mögött vannak, a gyümölcssaláta a szerszámosládán, és kaptam egy fúrót ajándékba.

2011/12/24

ez család

„Ez nem krú, ez család.”

2011/12/23

a tenyeretekből

Három múzsám, ti istentelenül szőke férfiak, három múzsám, a tenyeretekből eszem.

tánc hajnalig

Pihenjük ki magunkat jól, mondja a főnököm, lesz itt még tánc hajnalig.

still and just

No fear.

Still and just.

2011/12/22

száraz és nedves

– Jósoljak neked, Borcsa?
– Tudnál akkor valamit mondani nekem a sivatagról és a tengerről?
– A sivatag száraz, a tenger meg nedves.

2011/12/21

a szabályok

A szabályok csak arra valók, hogy teljes felelősség nélkül lehessen döntéseket hoznunk – mondta a feljebbvalóm.

maradok

Száradó kalász a haja és soha nem gondoltam rá, hogy belészeressek. Örültem, ha megláttam, mert olyankor ott lobogott körülöttünk a nyár – fehér és narancs anyagokba lengén öltözve jártunk, lábunk mezítelen a homokon. Tüzet raktunk csöndben a szabad ég alatt; szelíden köhögött, ha leállni készült, a motor. Most tél van.... Szürke és olyan otthonos a kabátja szövetén az éjszaka – maradok.

*
Így történt akkor. Maradtam-e? Ideig-óráig. Ideig-óráig azt képzeltem, le tudok ereszkedni a barlangokba, föl tudom kavarni a sivatagot. Most megint tél van és eleredt a hó. A hó áldás. Maradok szemléletesen.

2011/12/20

egye meg

Aztán meg a térképpel jön. Hogy a Nyírség, az így meg úgy. A fene egye meg az egészet. Az Alföld e kenyérnyi karéját, amit úgy csodálnom lehet, egye meg a fene. A szerelem nem a térképen van. Hanem itt, Budapesten. Egye meg Budapest azt a karéjt, egye.

2011/12/19

meg sem

– Akkor majd segítesz, ugye? Te leszel az, akkor. Akkor túlélem.

Meg sem rezzenek.

kiss them

Kiss them for me. And bells.

2011/12/18

kettesben nem oké

– Hát ezek szerint még mindig nem szabad vele kettesben maradni.
– Dehát ez nem oké.

Maradnak mégis a hegyek. Azaz maradok, gördíteni mégis meg őket. Mert fontos és számít. És talán érzem, hogy merre.

[–Én nem akartam veszekedni veled.
– Én nem emlékszem veszekedésre.
– Akkor jó.]

megsértődik-e

– És a család?
– Csak anyám jött el. De egyszercsak megkérdezte, hogy megsértődöm-e, ha most elmegy. Mondtam, hogy nem.

egyszerű

– Én egy egyszerű fiú vagyok. Egyszerűen szeretlek.

Én meg kegyetlen vagyok, mert félek a bőrünket, a bőreinket a vásárra vinni.

2011/12/17

lássuk

Na, rosszfiúk. Fiúkák. Lássuk, mit tesztek.

2011/12/16

az ollós kép

Megkapom az ollós képet. Egy olló van rajta, egy penge és egy varrótű a tájban. Én értem. Én értem, hogy nem fogom tudni elmagyarázni, hogy tetszik.

*

Az ollós kép.

Az ollós kép.

Egy tű, egy fa a tájban.

Egy penge a fában.

Egy olló a földben, a tájban.

2011/12/15

a planktonokban

– Tudod, miben van lítium?
– Miben?
– A plantonokban.
– [elsötétült arccal] Az szívás.
– Az az.

2011/12/13

körül lesz rajzolva

A gyerek, aki egy évvel ezelőtt valami zsiványgyűjtőből érkezett és meg van az egész világra sértődve az érzelmes szíve, végre elmondta, mi van. Apa börtönben, anya a sarkon, az van. Az ember menten megbocsájt, ahogy összeáll a kép. Ahogy a gyerek körül lesz rajzolva.

2011/12/12

ragyogás

A Ragyogás, az a csukott szemmel választott férj.

2011/12/11

book storing system (under construction)

English
Nowadays
Old (Shakespeare); Middle Age

French
Cocteau
Cocteau And Friends (Surrealism; Surrealism And Friends (Tzara))
Rimbaud (no friends)
Things I Remember Well From University (Sagan; Bazin)
Le Clézio
Things Which Are Have Tos But Liked (Corneille)
Things Which Are Have Tos But Not Fully Liked (Molière)

Modern (Hrabal, Solohov, Cortázar, Semprun, Böll, etc.; Whatever Not Old But Not Perfect Either)

Oldies
Childhood Things (Huckleberry Finn; Dékány András)

More Than Modern
Dreamland (Márquez; Murakami; Andreï Rubljëv)
Psycho (Ellis; Battle Royal; Jelinek)
Drugs (Alice In Wonderland; Beat)
Music (Punk Legends, Jim Morrison)
Teenage But Not Mindfuck (Stephen King)
Mindfuck (Pelevin)
Future Mindfuck (La Possibilité d'une Île)
Absolutely Teenage MindFuck (Nick Cave; Tweak; Naked Lunch)
Teenage Tales (Lord Of The Rings)

Troubadours
Troubadours And Friends
Troubadours And Connoisseurs Of Friends
Colin Muset

Arts
How To Create Art
Beauties
Symbols
Symbols In The Sky
Graffiti

Hungarian
Nyugat
Classic
Szép Ernő
My Heart (Háy János, Kiss Ottó; Bartis Attila, Bodor Ádám)
My Heart With The Ascendant Of A Ladybird (Menyhárt Jenő)
Oldies (Rejtő)

Fairy Tales
Kids Being Born
The Nerve System

Drama

Mythologies
Mythologies Of The Past (Gilgamesh; Bible (Holy Quoran))
Mythologies Of The Future (Sci-Fi Not Mentioned Above)

All The Other Books

Dictionaries
English-Hungarian, French-Hungarian, English Only, French Only, English-French, French-Spanish, Spanish-Hungarian, Latin-Hungarian, Croatian-Hungarian; Hungarian Only

nouvelle vague

Ma – vasárnap lévén – csak azt tanítottam, hogy a Nouvelle Vague punk és new wave klasszikusokat játszik. Az ifjak erről mit sem tudnak.

2011/12/10

a munkám része, Mama

Ó, de nehéz volt ez a hét, Mama, nem megyek én haza, ne szóljatok hozzám, Mama, az egyiket etetni kell, a másik iszik magától, hát persze, hogy ezt választottam, de hogy felnőtt embereket is a két karommal tartsak össze éjszakán át, Mama, azt azért egyezzünk meg, nem kértem én, az már csak úgy csöppent és kipótolta amúgyis a hiányosságokat a másnap délbeni pörkölt, és akkor most jön a vicc, Mama, ezeket meg kirakták az albérletből, és az egész család be van mata részegre állva, házipálesz, azt írja a fészbukon, nagyon szeretlek, apa mit szól, hát apa is örül, Mama, elnézést a helyesírásért, szeretlekkk, tegez – a munkám része ez is, igen, Mama.

megmondom neki, hogy akar

– És te is úgy tartod, hogy attól függ az este sikere, hogy sok pénz legyen a kasszában, hogy te milyen vagy?
– Aha, persze. El kell tölteni azt a néhány másodpercet velük, rábeszélni őket erre-arra. Ha valaki bejön, és nem tudja, hogy akar-e inni, akkor megmondom neki, hogy akar, azért jött a kocsmába.

2011/12/08

elzárja

Iksz Ipszilon zeneszerző odabiggyesztette az utolsó hangjegyet a partitúrára, rálehelt a kódára, és kiszólt a feleségének, jönne be, hallgatná meg a darabot a zongorán.
– Csak elzárom a tejet! – kiabált vissza a felesége. Iksz Ipszilon zeneszerző hetekig nem szólt hozzá. Egyrészt a tej miatt.

visit Dad, eat nothing

– What would you do if it was your last day at home?
– I would visit my Dad. I would eat nothing.
– Hogy-hogy?
– Amikor Apához megyek, akkor mindig otthon eszem előtte, aztán vele csak filmet nézünk, cigizünk meg beszélgetünk. Nála nem szokott kaja lenni… Néha kap a szomszédoktól, például a múltkor is kapott halászlevest. …Sokszor csak elvagyok, filmet nézek, ő meg fest.

kiefer sutherlandet

– „Ha felhívnál, találkoznék veled.”
– Tanárnő, én írhatom Kiefer Sutherlandet?

morzsolódó

Tenyeremről elrugaszkodó kedv.

Tenyerem leeresztve; hunyorgó távolbanézés. Morzsolódó pillák.

a bolondok

Fölszálltam a villamosra, és szállás közben az arcomba köszönt egy bácsi, zavarodottan biccentettem én is, majd hátat fordítottam és olvasni kezdtem az ajtónak vetülve félig, és akkor ő nyögdécselni és nyüszíteni kezdett, mint egy kicsi kutya. Előre köszönnek a bolondok.

az éhség

Az éhség. Élve asznak az izomrostok, csonthártyáig hátrálnak a sejtek. Meg kell enni a poklok erejét, a tüzet és a lágy húst.

2011/12/07

fölkel

sápadtkék
rózsaszín
orgonalila
zöld rácsok
halogénsárga
angolnakék
halogénsárga
zöld rácsok
orgonalila
rózsaszín
kobalt

(A Szabadság-híd mögött fölkel a Nap.)

egymásra hurcolt

Egymásra hurcolt fekete aszfaltszalagok a világ. A lényeg, hogy egyenesen keresztülvágj rajta.

2011/12/06

félelmetes nagyságnak

A vérmezői szitakötők, amikre fölémmagasodókként emlékszem régről, csak emlékei annak a félelmetes nagyságnak.

a végén

A kamaszkor végén lehet valami "anya, ezt nem mondtad", "apa, én ezt nem értem, és te, te láttál valaha ilyet egyáltalán?!" fölkiáltás az ember szívében.

2011/12/05

kedvenc

Olyan nagyképű is vagyok, hogy küldök számot a kedvenc gyerekk… kamaszkori előadóm születésnapjára, aki egyébként kedvenc felnőttkori idolom is lett.

2011/12/04

egy fél világot

Megírtam a monológot. Tizenhárom oldal. Rehabilitáltam ezt a megtépázott Balázst, aki annyi mindenkinek a bögyébe került. Valóban úgy érzem magam, mint egy istennő. Csináltam egy fél világot.

2011/12/03

egyben vagyok

Egyben vagyok.

mondd meg neki

– Mondd meg neki, hogy nagyon…!

Megmondta.

2011/12/02

de miért, valami

– Izé, ebédel velem?
– Nem érek rá most… de miért, valami zavarja?
– [Hogy neked erre fölragyognak a felhők. Hát az még nem az utazás a Napba, amire valójában vágysz. Szerencsétlen nomád, te.] Háttö, aha.

2011/12/01

mi lenne

Ne vedd magad annyira komolyan!

Take it easy.

Ne vegye annyira komolyan magát.

*

Á, nem lehet. Hisz mi lenne akkor?! Katatónia? Fagylaltozás a sivatag peremén? Nem tudom. Ezek csak ilyen zavarodott mondatok ilyen idétlen helyzetekben, amikor csak simán lenni kellene, meg nem hagyni, hogy féljünk. Féljünk a bármitől. Á.

föltéve, hogy

– Azt szeretném tudni, hogy a te ötleted volt?!
– Dehogy. Viccelsz?
– Akkor jó. Megijedtem már, hogy nem bízhatok benned. Föltéve, hogy igazat mondasz.
– Igazat. Tudod, én mindig igazat mondok.
– Jó, tudom. És mire volt jó?
– Hát, megvan az oka. De ezt nem most fogom elmondani. Most nem akarok erről beszélni.
– Én nem akarok erről beszélni!

[párbeszédeink a rögös valóság és egy gengszterfilm között]

mint egy tök

Ostobának lenni, mint egy vak, téli tök.

2011/11/30

menni kell

Menni kell. Azt magyarázom neki, hogy nincs maradásom, menni akarok. Vaktában magyarázom némileg, mert mennem úgy istenigazából nincs nekem hova. Igen, igen, a szerelemről beszélek, mielőtt félreértenéd a sztorit: az én indulhatnékom nem a térképen van. Keresni egy sokadik várost. Persze, azért hazalátogatok majd, ha táviratozol, mint mindannyiszor.

2011/11/29

valami jó felé

Elkap a gyerek a folyosón, most nem a kobold-nadrágban van, hanem egy túl bő feketében, elkap és azt kérdezi, hogy én hiszek-e, hiszek-e abban, amiben ő nagyon, nagyon szeretne, hogy a világ tart valahova, valami jó felé, hogy hiába ez a sok rossz, ami van most, azért ugye, a tanárnő érti, hogy miért borultam ki, amikor azt mondta mindenki körülöttem, az egész osztály azt mondta, hogy nem ér semmit ez az egész, nem ér benne semmit semelyik ember, pusztulni kéne különféle és kínos módokon, ugye érti, hogy én miért nem értem ezt?!
– Értem, drága, értem, csak az emberek nagyon hülyék. Tudod.
– Akkor jó, akkor jó, örülök, hogy legalább maga érti.

arany levelek

Ahogy letisztulnak a dolgok, ahogy kibéleli a kéményt a remény, ahogy a festék szagába belehajolok, ahogy fölvillan az előadásban a fény.

2011/11/28

világoskék és sötétzöld

Világoskék és sötétzöld. Kapom ezt a kesztyűt a 61-es megállójában a Moszkva téren, azt én föl ott alig fogom, hogy honnan és miért, megköszönni is elfelejtem, azt hiszem – a téren caplatva fölveszem, és akkor lassan, nagyon mélyről megmozdulnak bennem a színek. A kék és a zöld. Emlékszem, amikor tanultam a színeket. Az ember először megtanulja, hogy van a piros és a kék, és ilyenre színezi a gyerekek ruháit a rajzokon. Aztán azok az indián karkötők, amiket alsóban csináltunk. Rózsaszín lehetett az első és kék, vagy ciklámen, a piroshoz közel. És akkor kutatni kezdek. Honnan az a világoskék és a sötétzöld? amire úgy emlékszem, hogy egy új világ nyílt, amikor a színeket tanultam? Nézem a Vilma jegyzetét az egyetemen, kék lapra ír zöld tintával, pont ugyanolyan. De nem, nem, én sosem írtam kék lapra zöld tintával. Aztán hazasétálok, és eszembe jut a második indián karkötő: az volt sötétzöld és világoskék. A második. A mély, tavaszi mező, ráborul a tiszta, üveges ég. Otthon csináltam, otthoni fonalból, ami az anyukámnak volt. Egészen más, mint az iskolában. De megvan, megvan, ez a következő lépés, az, amikor tágabb lesz a látókör, az univerzum, az, amikor az ember biztossá lehet benne, hogy immáron sokkal többet szabad, hát az, az volt az, a sötétzöld és a világoskék.

2011/11/27

mögötte tartalom

– Azért odamentem hozzá, és azt mondtam neki, hogy mint ahogy a kereszténység sem, úgy a keresztelő sem csak a formaságokról szól. Hanem kell, hogy legyen mögötte valami tartalom.

de

– Magánál a férfinak nincsen monológja. Nem lehet.
– [Bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla.] De. Lehet. Legyen.

[Asszonyszekrény]

szép estét

Épp lebattyogtam a lépcsőházból, bele az éjszakába, már elhaladtam a Mokka presszó előtt, amikor ott jött, billegtette a fejét jobbra, még jobbrább, aztán balra, ez is egy ilyen játék, amit szoktunk, lehet kimerevített debil arccal és lehet nagyon mosolyogva is.
– Máté! Máté! Hová mész, Máté?
– Nem vagyok annyira ismerős itt a környéken… oda, abba a galériás helyre.
– A Rózsadomb eszpresszóba.
– Oda-oda. Iszom ott egy kávét. És ön?
– Én meg a Ferencvárosba kocsmázni. Jó lesz. Szép estét!
– Szép estét!

2011/11/26

nem az arcukon a szemem

Az ellenszenvesség, az elővigyázatosság néha a fejemben van, nem az arcukon. Például tegnap is. Hogy merek bármit is gondolni, amikor nincs nyitva a szemem.

az origóban a fehér

Négy tükörtojás mértani rendben, az origóban nyugszik a fehér.

a kislány, az apa

– Nahát, helló!
– [félre] Te, ezek ugyanúgy néznek ki.
– [megvárja, míg kimennek] És ez a kislány azt hiszi, hogy az apa, az ilyen. Pedig hát. Ez egy kiskamasz, egy űrlénykutató, egy angyal; egy szent és egy őrült.

2011/11/24

hiába

A drogos gyerek szülője hiába beszél. A drogos gyerek szülője, ha beszél, legföljebb a falnak. A drogos gyerek füle süket a szóra, szeme vak az arcra, keze csak nagyon kevésre nyitott. A drogos gyerek szülője hiába tépi a száját, hiába hallgat, hiába tesz bármit, amíg a drogos gyerek úgy nem dönt, hogy érdekli. Addig eltelhet pár év, elhalhat pár érv, pár véna, pár remény. A drogos gyerek csak a saját eszére hallgat, meg a cuccéra. A cucc a gyerekben van, ha éppen nincsen benne, akkor is. Ha nem a testében éppen, akkor az eszében, a lelkében, az agyában van. Amíg a drogos gyerek agyában cucc van, addig a drogos gyerek agyában cucc van. Hiába.

Így vagyok én is most. Hiába. Csak nézek, nézek meredten, néha beszélek és fájlalom a szívem. Hiába. És telnek, telnek az évek.

a dolgod, hogy összehozz

– Neked az a dolgod, hogy összehozz egy legalább kétkilós babát.

2011/11/23

a másik érdekel

„Úgy lettem nevelve, hogy mindegy. Hogy nekem mindegy. Mindegy, hogy alszom-e, mindegy, hogy fáradt vagyok-e. Tizennégy éves korom óta csinálom ezt. Tudok uralkodni magamon. Persze, sokszor látják, hogy fáradt vagyok, de egészen gyakran tudok higgadt maradni olyan helyzetekben, amikor mások már őrjöngenek. Mert nem érdekel. Nem érdekel, mi van velem. A másik érdekel. Hogy vele mi van és hogy örömet szerezzek neki. Én nem szeretem a szexet. Hogy örömet szerezzenek nekem? Nem érdekel. Úgyhogy fönn maradok, mást csinálok, nem alszom. Mert az a kevés másik érdekel.”

2011/11/22

ma, holnap

Ma hosszan próbálok a falnak beszélni, hosszan a telefonban a tesóm van, hosszan próbálom elmagyarázni, hogy el fog telni az élet. Hosszan vájjanak trapéz alakot pengék a szívem köré.
*
Ma gyorsan fölhívom, mert mindenki más össze-vissza beszélve egymásra ken ezt-azt, fölhívom a gyereket, a gyerek figyelmét, hogy ne higgyen a mindent össze-vissza egymásra kenők erősnek tűnő vállának, mert nem bírják a terheket, csak a szavakat azok, fölhívom, hogy a gyerekkel, aki fáj, az ambulanciára sok hónap után gyorsan ténferegjen már be. Gyorsan beténfereg és ír: baj nincsen, a gyerek s a fájdalom marad.
*
Ma többet nem teszek, de üvölteni és csöndben pofozkodni szeretnék egyikkel s azzal. Ma nem, majd holnap.

2011/11/21

és akkor

– És akkor mondtam a haverjaimnak, hogy azért egy estét kibírnak egy kocsmában, ahol csak inni lehet és semmi mást nem csinálni, és tök jó fejek voltak, mert egy kivételével eljött mind. Arra az egyre azt mondtam, hogy akkor nem érdekel. Ha egy napot sem bír ki, egy estét sem, a szülinapomon.
*
– És akkor kimutatott valami szintetikust is, pedig megesküdött rá, hogy olyat nem. Aztán kisütöttük, hogy volt valami föltűnően olcsó fű, amit valószínűleg lekezeltek valami mással és az lehetett az.
*
– És akkor hajnalban jön a depi, reggelre túl vagy rajta.
– Reggelre?! Te jó ég, már ez sem a régi.

making a fool of

– Nem bírok veletek! Ezzel az egésszel! De veled – veled főleg nem!
– Ó?
– 'Cos you're making a fool of yourself!

2011/11/20

cseresznyepiros

A cseresznyepiros nagybőgő a három másik között, az nagyon szép volt.

megvédeni

– Meg azért is dühös voltam, hogy nem mindig fogom tudni megvédeni.

sötétkék párnahuzatot

Főztem ma egy sötétkék párnahuzatot. Azt hiszem, kezdek megérni a háztartásra.

2011/11/19

szépít és hidall

Szépít és hidall ismerősként, fészkes fene aki rétegezteti a mér' másait, mégse kell mondania a hangnak.

heidegger

A srácnál, aki úgy beszél angolul, hogy akarok járni hozzá különórára, van Heidegger. Kavargó gyomorral gondolok vissza az egyetemre, ahol még minden szép volt és jó, és rendkívül ostoba. Lét és idő. Heidegger mit tudott? Mit tud ez a srác? Kristóf vagy Bence. A könyvet tenyérmozdulattal elutasítom.

ezért néztem

Kimegyek (vagy bemegyek, mert ez olyan ám) a konyhába, és hirtelen meggazdagszom, mert van spagetti, van sprotni és paradicsomkonzerv, és van serpenyő és gáztűzhely is van, és főzni kezdek, és egyszercsak ráébredek, hogy én is tudom olyan királyian dobálni a cuccokat a serpenyőbe, ahogy maga szokta, amikor főz, és ekkor nagyvonalú leszek, és ahogy magától tanultam, beleszaporítok némi tárkonyt a duzzadó szószba a polcról, meg borsot is, mert ahhoz van kedvem, és aztán sikerül az egészet egy mozdulattal a tányérra rakni a szűrőből bal kézzel, és rá a serpenyőből a jobbal fakanállal, és néhol a hal van foltban, máshol a paradicsom tobzik, és most először tetszik, hogy a sajt is csak pocsolyákban olvad. Hát ezért néztem annyit.

2011/11/18

a fojtott melódiákért

És nem azért, nem a tényekért, nem azért, ami úgy van rendjén, ahogy, talán fájón, de érthetően, hanem a csonkolt szavakért, a fojtott melódiákért, a számonkérésért, az igazságosság leplébe burkolt gyáva kicsinyességért, azért, mert a szavaim eleve nem csilloghatnak a maguk valójában abban a torz tükörben, amin gellert kapnak a tenyerén, ezekért, csakis ezekért, a jelképek szurokba súrolásáért, a föl nem ismerésért. Ezért pár órára lemegyek kutyába, ezért le én, üvölt az éjszakában a dér.

máshol

– Itt van?
– Nem. Máshol.

2011/11/17

szerencséje

És az a mára már megtörött, akkor pöffeszkedő vörös gerbera, amit maga hozott, az nem nekem szólt, az a maga szerencséjének szólt, hogy hozhatja aznap, így november elején, s hát valóban, én arra akkor nem is gondoltam, hogyan is gondolhattam volna. Micsoda szerencséje van magának, gondoljon arra.

unom

Elmegyek, mert mást nem tehetek. Elmegyek, pedig szörnyen unom az átmulatott éjszakákat, a szúrós szemű, kábán heverő nappalokat, unom a mondjátok már el, mi történteket, unom a torz fényképeket, unom a részeg voltam, amikor azt mondtam, úgyhogy az nem számítokat, mert ez nem igaz, számít, mert ez volt az, ami történt, matrózok, és arra az éjszakára már nincs más, unom a rúgjunk be sokan együttöket és hajnalban az egymássali ordítozásokat, mert nem emlékszünk a mondatok elejére és nem tudjuk pontosan megfogalmazni egyiknek sem a végét, részegek velünk olyankor a holdban a farkasok, unom az ugyan, igyunk meg még egy söröket, a maga miért nem iszik feleseket, Goya akarok lenni és Géricault, saját univerzumokban őrjöngeni önmagamtól lázas fejemmel, unom, de elmegyek, mert így csinálják itt a jógyerekek, és nem ezt szabad, hanem ezt kell, mert különben gyávák vagyunk és megfulladunk még a kikötőben, pedig nem is láttuk a tengert, unom, unom, unom.

2011/11/16

növelni fogja

– Ha megszűnik a suli, én nem fogok többet járni.
– De ha megszűnnek ezek a sulik, akkor meg fog nőni a bűnözési ráta is, nem?
– Hát, benne van…
– Én mindenesetre javítani fogom a statisztikákat.

(Miről szól az új közoktatási törvény?)

edénnyi költészetet

A gyerekek ki szokták írni státuszba fészbukon, hogy írj nekem egy szót, ami eszedbe jut rólam, meg beszámozom, mennyire tetszel, és van, hogy egész edénnyi költészetet tudnék írni róluk, dehát nem lehet, meg kell tartani sokkal későbbre, vagy akár örökre azt.

2011/11/15

pöttyöt

Tesz egy pöttyöt a vállamra. A másikra, természetesen. Ez egy ilyen játék. Néha én is teszek az övére, s olyankor nevetünk.

szkilfe

Rögárdszkilfe, paszkildi.

2011/11/14

folyondárjai

A gyermek fehér pólója alatt gömbölyű a gyermek, gyönyörű, óarany haja egy barokk templom folyondárjai, ahol tudjuk, a hátsó udvarban kínoztatnak és az ártatlanokról döntenek.

számon

– Ha le méltóztatnál fáradni onnan, te sunyi, te hedonista, te nemtörődöm, átlátszó és mindentudó despota, te kurva isten a kurva égben, én összeköpködném a te arcodat az összeszorított két tenyerem fölött, én föltennék pár kérdést hozzád, bizisten, nem törődnék a szavakkal, amik kimondhatatlanok, számonkérném ám rajtad ezt a sokadik megkísértésem, számon ám! Számon ámen.

2011/11/13

a hegyeket

…és arra, arra emlékszik, amikor tavaly azt mondta, minden nap azt mondta, kérte, sírta, rimánkodta – ám sohasem nevette, és nem nevettem én sem –, hogy a hegyeket, hogy a hegyeket, azokat mozgassam meg?! Á, nem, nem emlékszik, nem emlékezhet, hisz hát ott se volt. Emlékszem én, emlékeznek a hegyek, amikhez én végül a kisujjammal sem, emlékszik az atyaúristen, emlékszik a sírjában forgolódó Jób, aki nem a barátom, bárhogy is azt hiszi.

lebegnek szabadon

Most se megyek, most se megyek, hadd ne menjek most se, olyan jó, hogy csak így lebegnek szabadon a szélben az idegeim.

2011/11/12

úgy érezte, megőrül

– Volt már olyan, hogy úgy érezte, megőrül?
– Ó, hogyne. Számos ízben számos irányba.

2011/11/10

a bátorság

A lényeg a bátorság és a tisztánlátás; a szavak helyes, a megfelelő helyen való ejtése.

2011/11/09

koszos a körme

Valaki ellopott egy telefont valakinek a táskájából, és van egy tippünk. Rettenetes tipp. A gyereknek koszos a körme.

2011/11/08

tudnak együtt

Megdicsérni a gyerekeket, hogy tudnak együtt élni.

müller péter sziámihoz

Tegnap elmagyaráztam a hirtelen szívszélhűdést kapó Dávidnak, hogy a sztárok a sztár-oldalról is sztárok, és értik a dörgést, tehát menjen oda bátran az iskolánkban megjelenő Müller Péter Sziámihoz.

2011/11/07

popkulturális

Nem tudom, mennyire ciki, hogy nem szólok hozzá semmihez. Kevéssé vagyok popkulturális. A csatorna sarából emelt paloták érdekelnek.

nincs karácsony

– Olyanok vagyunk, mint egy kis család… idén nincs karácsony – ne. Ezek szavak. Nem vagyunk olyanok, mint egy család. Egymásnak épp, hogy valakik vagyunk. Karácsony meg volt kétezer-, meg ezerkilencszázkilencvennyolcban.

2011/11/05

a besütő eget

Hát ha maga a hónom fölött hajtja álomra a fejét, hát én… hát egy kicsit végül szeretetteljes leszek, úgy nézem az ablakon besütő eget.

2011/11/04

az elhaladó villamosból

Föl lehetne számolnom a káoszt, talán, ha kiugranék a kocsiból gyorsan, mielőtt a villamos a megállóba ér, de én már tartom magam az imént megszervezettekhez, és inkább berángatom a lépcsőházba az egyiket gyorsan, nehogy meglássa az elhaladó villamosból véletlen a másik. Elrendezem holnap – mondom határozottan a liftnél, és valóban ebben reménykedem. Azt hiszem, normálisan akarok élni, normálisan, mégis.

*
– Nagyon bonyolult egyenleteket vagyok képes megoldani.
– De nincsenek egyenletek.

2011/11/02

előadás előtt

Előadás előtt röhögve próbálom magamban a jelenetet a Lukács parkján át, előadás előtt nem eszem tábla csokoládénál többet. Előadás előtt beleszeretek a rendezőbe, mert míves, mint egy tündér a hegyeken túlról.

2011/11/01

ott látszódni nem

Egy tükröt kéne az arcom elé tartani, hogy azt lássa, amikor szépeket mond a semmi helyett nekem. Egy tükröt, hogy látszódjék benne önmagának ő, mert én ott látszódni nem akarok.

2011/10/31

nem megy

Én megpróbáltam. Nem rajtam múlott. Nem megy. Most akkor szárazon és fájdalom nélkül kellene lejönni. Nem megy. Sohasem akarom elhinni, hogy nem megy. Farkasok tépik a gyomromat és meg kellene halni. Nem lehet; nem megy.

2011/10/30

angyalföldön lakni

Nagyon jó volt Angyalföldön lakni, mert Angylaföldön letisztult a beton és a panelek, áporodottak a fák, a csontomban égnek az utcanevek, ketten aludtak az ágyamban, a szomszédok főztek és söröztek, és nem történt ott az égvilágon semmi.

2011/10/29

a két kezem

Sok a csönd, a glanc és a lakkszag; használom a két kezem.

megbántottam

Ne haragudjon, hogy megbántottam. Nem akartam bántani. A magam nyomorát sajnálgattam. Ne haragudjon, nem bántani akartam. Csak zavarát, hirtelen elképedését, elcsukló hangját hallani. Ne haragudjon, hogy megbántottam. Meg akartam bántani.

2011/10/28

évek óta

– És a tesód? Nincs lelkiismeret-furdalása amiatt, amibe sodort?
– De. De van. Ezt biztosan tudom. …Nem tudjuk, mi van vele. Külföldön van. Semmit nem tudunk. Évek óta.

2011/10/27

gőgből a bőrömben

– És miért nem jöttél ki, ha minden nap kínszenvedés volt, és minden ajtó mindig nyitva állt?
– Gőgből. Meg akartam mutatni, hogy meg tudom csinálni, hogy le tudok állni. Harminc hónapig tartott; annyi kellett, harminc hónap, amikor azt éreztem, megvan, befejeződött. Akkor kijöttem. Írtam itthonról egy levelet, hogy nem megyek vissza, jól vagyok, megköszöntem a srácoknak, elköszöntem. Jó itt. Meg jó a bőrömben lenni.

2011/10/26

be ne add a kulcsot

– Figyelj, gyere, mert aztán vasárnap leadom a kulcsot.
– Leadod a kulcsot?!
– Borcsa! Be ne add a kulcsot!!!
*
– És miért adod le?! Mi?
– Hát mert…
– Igen?! És mit adsz le? Tudni akarom!
*
Valami átjáróban ácsorgunk ilyenkor, mint régen, és nagyon vicces az egész, mint régen.