2012/03/20
2012/03/19
mormog tisztán és érthetően
Mormog a foga közt a jelentőségteljes tekintete alatt, meg amögött, hogy azért föltehetőleg örül – nem értem, hogy mit, biztos azt, hogy jönnek, de nem tudok ismét mit kezdeni a paranoiával, amit egyébként csodálok és nagyon szeretek. Nem értem – mondom hát tisztán és érthetően.
szóval veszni hagyni
Hát akkor ennyi volt. Föl kéne hívni a gyereket, mert nem jön be, és valami szóval veszni hagyni.
könyvek, múzsák
Az állatkertek, a parkok, a hadseregek és a háremek, ahogy megmerevednek a képek lassan az idővel, ahogy az alakok panoptikummá, a történetek könyvekké válnak.
A múzsák, a múzsák egyelőre örökké élnek.
A múzsák, a múzsák egyelőre örökké élnek.
2012/03/18
egy dobozt
Csináltam a hétvégén egy dobozt. Kivittem a maradék deszkát, pár csavarokat, a cigányfúrót és a csavarhúzót a napos teraszra, és összeraktam egy dobozt. A repedésekből és az össze nem illésekből megtanultam, amit kell; összerakok majd egyszer, ha szépen megkérsz, egy szekrényt. De csak majd, és az is lehet, hogy csak egyetlenegyszer.
És azóta stigmában fáj a tenyerem a cigányfúró fejének a helyén.
És azóta stigmában fáj a tenyerem a cigányfúró fejének a helyén.
2012/03/17
káviktor érti
Arról ábrándozom, hogy ott áll a megállóban KáViktor, és odamegyek hozzá gratulálni a könyvhöz, az élethez, a mindenhez, és hálásan elmosolyodik, mert érti.
2012/03/16
2012/03/15
pumának
Pumának kellene lenni. Belevájni födetlen karokba, és cincálni, csócsálni a húst. Kéjjel nyalogatni, hazugsággal átitatott nyállal, és elhitetni, hogy a szenvedély szerelem. Szívkamrákba baltával véletlen betörni, és vétlenül tocsogni a fekete vérben. Egyszerűnek és vaknak kellene lenni, kölcsönvett szavakat a homlokunkra írni, nem nézni mást, csak önmagunkat reszkető pilláink alatt. Vaknak kellene lenni és elégedettnek, fölégetni előttünk a hidakat, és azt látni, hogy az jó.
Elégedettnek és nem ily megkötött kezűnek.
Elégedettnek és nem ily megkötött kezűnek.
2012/03/14
2012/03/13
2012/03/12
2012/03/11
ülni a semmin
Ülni egy mezőn; ne legyen a mezőn semmi. A felhők vonulása is zavar.
Nézni a tetőt; nincsen a tetőn semmi. A téglák váltakozása zavar, a felhők vonulása fölkavar.
Ülni a semmin, nézni és hallgatni a semmit. Semmi zavar.
Nézni a tetőt; nincsen a tetőn semmi. A téglák váltakozása zavar, a felhők vonulása fölkavar.
Ülni a semmin, nézni és hallgatni a semmit. Semmi zavar.
2012/03/10
nem nem nem
Nem cselekedni, míg ki nem takaródik az igazság, nem kapkodni és nem hadakozni. Nem vágyni vaktában és nem fájlalni mámorosan szívet.
2012/03/08
2012/03/07
medencét
Télen borzasztó. Jeges az ablak belülről, és ráfagy a pára a csövekre tíz centire az ágyadtól. Nyáron a meleg elviselhetetlen. Egyszer például csináltunk medencét a cellában. Körben beton a fal, az le van zárva, csak az ajtónál kellett megoldani. Odaraktuk az ágyból a furnérlemezt, eddig állt a víz. Jött az őr, kinyitja az ajtót, aztán be is csukja azonnal. Jöjjön be, napszemüveg van, meg Hawaii! Kinyitja megint: srácok, két percetek van, hogy leeresszétek a vizet, jönnek a biztonságiak. Hát erre nem gondoltunk. Hogy hol fog lemenni a víz. Csak a folyosóra lehet. Kikaptuk a furnért, és tényleg. Elöntötte az egész folyosót. Nem fegyelmit kaptunk, csak feddést.
2012/03/05
a gyerek is
– Ugye, mondtam a múltkor, hogy nem jó, ha a papa úgy él, hogy a mama megcsinál minden fontosat, ő meg csak azt, amit szeret? A gyerek is eltanulta.
2012/03/04
2012/03/03
valakivel
– Én már aszittem, hogy te vagy hat éve vagy valakivel.
– Nem. Én nem.
– De veled van a napsütés és a szél.
– Nem. Én nem.
– De veled van a napsütés és a szél.
2012/03/02
2012/03/01
2012/02/29
2012/02/27
a focipálya mellett
Kis cigánypurdékkal álmodtam, akiknek nem volt hol lakni, csak a focipálya mellett. Az öltözőkből lettek a lakások.
2012/02/26
tenyered, szavad
A könnyű szívemre hadd vegyelek titeket. Az ismerő, meleg tenyered, a fövenyeken termő, álmodó szavad.
2012/02/25
2012/02/24
antigoné
És akkor végre azt mondom neki, hogy az övé, hogy tartsa meg, hogy köpjön vagy rúgjon arcába bárkinek, aki ellene hangot merészel, és aztán elmegyek a kocsmába, és gin-tonic-okból leszek Antigoné, aki föl merészelte végre ismerni az isteni törvényt, de most könnyű a szíve, könnyebb, mint az akárhány eljövő év, amit legalább szemsarokból majd végigkövet, most könnyebb, mint az árvák könnyébe fojtott halál.
baszogatni
– De miért, te szoktál baszogatni embereket?
– Hát, először nem… aztán lehet.
[ Virginité de lendemain, quel hier frippé t'égale ? ]
– Hát, először nem… aztán lehet.
Sorolhatnám az elmúlt tizennégy évet, szavakat, amiket kimondtam, leírtam, láttam és hallottam, de nincs helye itt a számvetésnek. Helye van viszont a holnapnak és a működtetésnek.
[ Virginité de lendemain, quel hier frippé t'égale ? ]
2012/02/23
2012/02/22
hogy tiszta
Ki milyen jogon mondja meg, hogy ki mit mond kinek. Hogy miért.
Csak az számít, hogy tiszta szívből.
Csak az számít, hogy tiszta szívből.
éjjel óta és éveken át
Nézzük a melodrámává szűrt Elveszett paradicsomot, és arra gondolok, hogy sokkal jobban is lehetett volna. Indusztriál dark goth giccsben. Hihető lenne az éjjel óta tartó szerelem és az éveken át tartandó ígéret.
2012/02/21
nem a mizériája
Vagy van annyira intelligens, hogy nem a saját mizériája jut eszébe felemlegetni a mások sikeréről.
mi lesz veled
– Mi lesz veled, te gyerek? – dörömböl az éjszaka. – Mi lesz veled, kis mama? – dörömböl a nappal is.
2012/02/20
ijesztően és csodálatosan
Nem bosszant és nem bosszantom. Használható és használhatatlan.
Ijesztően és csodálatosan egyedüli.
Ijesztően és csodálatosan egyedüli.
2012/02/19
sohasem lesz varázserőd
– Mit???
– Érvelő esszét. A hősökről. Hogy milyenek voltak régen, és milyenek ma. Dugovics Titusz vs. Superman.
– Ja. És? Valami frappáns gondolat?
– Hát, azt mondják, ezt többen is írták, anélkül, hogy összebeszéltek volna, nem beszéltek össze, láttam, azt mondják, hogy a régiek, azok igazi emberek voltak. Ezek az újak meg, varázserővel telve, csak a frusztrációt növelik benned, hiszen neked sohasem lesz varázserőd. Ezek nem tudják megmutatni, hogyan kell a semmiből létrehozni valamit.
– Aha. Értem. Jó. …Ne felejtsd el kihasználni a pedagógiai helyzetet!
– Érvelő esszét. A hősökről. Hogy milyenek voltak régen, és milyenek ma. Dugovics Titusz vs. Superman.
– Ja. És? Valami frappáns gondolat?
– Hát, azt mondják, ezt többen is írták, anélkül, hogy összebeszéltek volna, nem beszéltek össze, láttam, azt mondják, hogy a régiek, azok igazi emberek voltak. Ezek az újak meg, varázserővel telve, csak a frusztrációt növelik benned, hiszen neked sohasem lesz varázserőd. Ezek nem tudják megmutatni, hogyan kell a semmiből létrehozni valamit.
– Aha. Értem. Jó. …Ne felejtsd el kihasználni a pedagógiai helyzetet!
2012/02/18
hogy megismerhettem
Ó, de gyönyörű az a fiú! Rojtos sál, színes pulcsi, medencecsontra ejtett farmer, annyi ilyet láttunk már. De ó, de milyen szép ívű az ajka! Az álla! A szemöldöke! A szeme… a szemében az egyik pupilla helyén az ég van, világos, mint a szürkület. Belehajtott kistraktorral gyermekkorában egy botba. Ó, de hát én tudom, ki vagy, ismerlek, odamegyek! Csodálkozik egy pillanatot, majd megtiszteltetésnek veszi, mosolyog.
– A te mozgáskoordinációs zavarod a tenger harmóniája az öcsédéhez képest – örülök, hogy megismerhettem.
– A te mozgáskoordinációs zavarod a tenger harmóniája az öcsédéhez képest – örülök, hogy megismerhettem.
fémallergia
Fémallergia, fémallergia, fémallergia. Összecsapó fehérjék, kicsapódó idegek.
*
Muszáj hát a szavakat választanom.
*
Muszáj hát a szavakat választanom.
2012/02/17
bátorságot bosszantásképpen
Miért ne húzkodnám a haját? – kérdezi. Miért ne? Úgyhogy összeszedem magam, magamban a bátorságot, és huzintok egyet. Csak egyet, aztán elköszönök szépen, dologra hivatkozva, csakúgy bosszantásképpen. Ha már sírni értelmetlen.
2012/02/16
2012/02/15
oxitocint, hahó
Telefonon nyomatni az oxitocint, az lehetetlen, lányom, hahó! hull, csak hull megint a hó, meg az ugyanazt nyoszorgató, szeretni és túllenni akaró szavak.
ever with a teacher
– Have you ever fallen in love with a teacher?
Azt mondja, nem, nem hiszi, nem tudja, aztán rátér az összes nőre, és hogy a tapasztalással nő a bizonytalanság is őket, nőket illetően, és ennek a mondatnak a végére már levette két tenyerét a színevált arcáról.
Azt mondja, nem, nem hiszi, nem tudja, aztán rátér az összes nőre, és hogy a tapasztalással nő a bizonytalanság is őket, nőket illetően, és ennek a mondatnak a végére már levette két tenyerét a színevált arcáról.
2012/02/14
frusztrált
A gyerekek boldog Valentin-napot kívántak, de nem voltam túl píszí és elküldtem őket a francba. Sokkal kevésbé azért, mint gondolták, hogy frusztrált vagyok, sokkal inkább azért, mert ilyen olcsón akarták elterelni a fegyelmezést. Frusztrált vagyok.
2012/02/13
a lényegre
Lehet tehát napszám gondolkodni, lehet ügyetlenül csöndben lenni, rá lehet a lényegre találni. És akkor meg kellene mondani, annak, akit érint. Csak annak.
2012/02/12
közös tudat
A parti fövenyek minden idői, a rászedett, bolygó matrózok isteni látása. Megcsócsálgatott, lenyelt és föltörni készülő önmagunk. Hányás a végtelenbe.
Valami furcsán kötődő, közös tudat.
Valami furcsán kötődő, közös tudat.
2012/02/11
hazatérte után
A heroint rendszeresen fogyasztó Vietnámban állomásozó amerikai katonák közel 90%-a gond nélkül leszokott hazatérte után. (Zinberg)
2012/02/09
megy a hűtőd
– Megy még a hűtőd?
– Mi?
– Megy a hűtőd?
– Megy, miért?
– Akkor menj gyorsan utána!
– […]
– Ez az egyik legrégibb telefonbetyárkodós vicc. Nem ismerted?
– Nem.
Jelzett a telefonon át az Isten, hogy van.
– Mi?
– Megy a hűtőd?
– Megy, miért?
– Akkor menj gyorsan utána!
– […]
– Ez az egyik legrégibb telefonbetyárkodós vicc. Nem ismerted?
– Nem.
Jelzett a telefonon át az Isten, hogy van.
lágy nyarat adj
Fát a hátamon vágatnod minek neked, Uram? A baltát a deszkákba akasztatni, a lyukon át forgó szemeket mutatni minek neked, Uram? Hívjad vissza már te otromba favágóidat, nyákon csetlő-botló lápi tündéreidet, szavukat látnom és éreznem, emlékük hallanom ne kelljen már, Uram! Lágy nyarat adj az én vállamra, megérdemlem én már azt, Uram.
*
Vagy add, Uram, mégis, hogy sértett és dühödt lehessek magam is, hogy a mások orrát üthessem tarkójuknál fogva a porba, hogy fölöklendezhessem a férges szavakat, hogy mintegy véletlen figyelmetlenségből kezdvező ajánlást kérjek a sértettemtől, hogy birtokoljak, hogy területeket jelöljek ki, hogy többesszámban beszélhessek a magam nevében, hogy számonkérhessek harmadik felet, potenciális hasonlóságokat fölróhassak; hogy igazságtalan lehessek, tudatlan a magam valójáról, hogy a magam valóját másban keressem.
…őrizzed magad mindettől, dehogy add, ne add soha azt énnekem, Uram.
*
Vagy add, Uram, mégis, hogy sértett és dühödt lehessek magam is, hogy a mások orrát üthessem tarkójuknál fogva a porba, hogy fölöklendezhessem a férges szavakat, hogy mintegy véletlen figyelmetlenségből kezdvező ajánlást kérjek a sértettemtől, hogy birtokoljak, hogy területeket jelöljek ki, hogy többesszámban beszélhessek a magam nevében, hogy számonkérhessek harmadik felet, potenciális hasonlóságokat fölróhassak; hogy igazságtalan lehessek, tudatlan a magam valójáról, hogy a magam valóját másban keressem.
…őrizzed magad mindettől, dehogy add, ne add soha azt énnekem, Uram.
2012/02/08
éjszakai áram
Először a nagymamám beszélt nekem az éjszakai áramról. Aztán talán hallottam róla a munkahelyemen, mert ott fontos a spórolás. Igaz, általában nem vagyunk benn éjszaka. Aztán kattant ma is, és meg kellett mutatnom, hogy az-e az. Nem az volt. Csak kattant valami. Hangszikra az előszobában.
romantikus
A Mö Dávid, amikor telefonon szakított vele a csaja, mezítlábat és pizsamát húzott, hogy átszaladjon hozzá a kelenföldi karácsonyéjben. Be romantikus! A házhoz érkezve eszébe jutott, hogy a csajáék csengője nem működik, így megnyomta sorban a többi gombot. Mind az összeset. Amikor kinéztek a lakók, látták, hogy ott áll Mö Dávid mezítláb a hóban, és nagyon-nagyon mérgesek voltak, amiért felébresztette őket. Be micsoda őrület! – gondolták, még ha amúgy romantikusak lettek volna is.
2012/02/07
a jégtáblák
A komótosan úszó jégtáblák a Dunán, az már, kénytelen vagyok bevallani, majdnem olyan gyönyörű, mint az univerzum végtelensége.
2012/02/05
2012/02/04
többé törődni nem
Kérlek, uram, én kiegyenlítettem a számlát tehát. Ezt a kétszer hat éves szimmetriát tekintsd lezártnak, uram, én azzal érdemben többé törődni nem kívánok. Lezártam, és a gyűlölet felhői nem az én vállamon gomolyognak, uram, sem egyik, sem másik esetben, bárha mindkétszer ez lehetett volna. Most immár rajtad a sor megintcsak, uram, és én azt kérem, hogy belátható jövővel kecsegtess te nekem.
2012/02/03
2012/02/02
2012/02/01
tizenhét meg harminckettő
Tök dühödten esem a gyereknek, hogy mit képzel, majd láblógatásból fog megélni, majd a kocsmában a fröccsök, az lesz a nagy szabadság, na persze, mit képzel most tizenhét évesen, amikor az ember nem komoly.
*
Meg elküldök a picsába egy nőt, aki a gyerekvállalásróli könnyed lemondással piszkál levélben, elküldöm, thanx for your understanding, írom neki. Az ember már komoly harminckét évesen.
*
Meg elküldök a picsába egy nőt, aki a gyerekvállalásróli könnyed lemondással piszkál levélben, elküldöm, thanx for your understanding, írom neki. Az ember már komoly harminckét évesen.
2012/01/31
mielőtt bemondták
Hosszú percig kattogott, zöttyögött és nem indult a metró, és engem szinte páni félelem fogott el, mert az ajtók még 70 másodperc múltán is zárva voltak. Világított be az ablakokon az Arany János utcai megálló, és senki nem ugrott, hogy a vezető kezéből a botokat és gombokat kirántsa, hogy a kattogtatást és zöttyögtetést abbahagyja végre. Aztán abbahagyta végre, és mielőtt bemondták, én már el is hagytam a szerelvényt.
2012/01/30
tizenhat ágra
Nem, egyáltalán nem tök jó velem beszélgetni, amikor tulajdonképpen nincs is kedvem beszélgetni, nem, egyáltalán nem tök jó. Hallgatni még zavaróbb a fáradt csöndemet, én kérek elnézést, lehet nekem is rossz napom vagy hetem vagy évem, mindegy, rosszkedvem, lehet.
*
*
De valami napos széken ülök és éppen, hogy csak beledugom az orrom a letargiába, éppen, hogy csak hallom megcsendülni a könnycseppet a zebrán, éppen, hogy még érzem az ajkát jó erősen az arcomon, és hallgatnám, ahogy a barométer az esőre szép lassan beáll… de nem. Mert megjelenik, ott caplat a lépcsőn lefelé a Feri, kezében egy Arany Ászok, és én kérek egy kortyot az aranyból, és a nagy nehéz kő a szegycsontomon heves szívdobogásba vált, hát már megint itt van a legjobb pillanatban a Feri, hányadik ez már. Köszönöm a sört, és hazafelé veszek még ünnepelni egy bort, amit lehet, hogy sohasem iszunk meg, de rajta egy nap van, tizenhat ágra süt, tizenhat égre, nézek le, nézek le a tűzre meg a kékre.
2012/01/29
jó lenni
Ki fog jönni, hogy a szerelem az az, hogy jó vele lenni.
*
Egy csomó mindenkivel jó lenni. Jó, jobb, legjobb.
*
Egy csomó mindenkivel jó lenni. Jó, jobb, legjobb.
2012/01/27
2012/01/26
tavaszt
Napok óta fojtogat a sál. Nyomja a gigámat, kínoz. Le akarom tépni magamról únos-untalan. Volt az a pár hét, amikor fémallergiám volt egy fiútól. Most meg ez a ködös ötlettelenség kínoz, azt hiszem. Ideje lenne úgy igazán, szívemből mondani valamit. Tavaszt.
2012/01/25
csemballószól
– Hű, hát elég furán szól.
– Nekem ez tetszik…!
– Te figyu, ez a kettő általában fedni szokta egymást.
(egy Bach-korabeli csemballó szól)
– Nekem ez tetszik…!
– Te figyu, ez a kettő általában fedni szokta egymást.
(egy Bach-korabeli csemballó szól)
2012/01/24
rosszat
A másik gyerek meg imidzset vált, bosszantóan jófiús- és simulékonyra. Verbalizálja – én rosszat sejtek.
zöldesbarna csigák
– Megmondaná valaki, hogy ez hogy fog kinézni? – nagy zöldesbarna csigák vannak a szemében és ilyeneket mond.
2012/01/23
narancs harisnyát és sapeszt
Néz minket az az alak a metrón, nem túl szimpatikus valóban, de ha magam lennék, nem szúrnám ki, nézi a narancs harisnyát és sapeszt rajtunk, mind a kettő új. Biztos azt nézi, meg talán hogy miről beszélhetünk mi ketten, de nem tudjuk, úgyhogy elütjük viccel, mind a kettő sokkal kisstílűbb, mint rajtunk a narancs.
2012/01/22
és vannak és vannak és vannak
És vannak nők, akik minden évben szülnek egy gyereket és örökbe adják, és vannak, és szülnek, és örökbe adják, minden évben.
csokoládészeme
Megböki a lábujjamat, amire én masnira kötött hangommal köszönök, elolvad, remélem, abban a csokoládészeme, és csak azután akadok ki dacosan, hogy mit rugdos itt. Úgy jön ki, hogy végül nem beszélgetünk.
2012/01/21
a kedvenc kocsmárosunk helyett
És akkor a kedvenc kocsmárosunk helyett a Sickratman állt a pultban, mert a kedvenc kocsmárosunk felelőtlenül kirúgatta magát, és nem lesz több reggae hajnalban meg a sörben színarany pillanat, és nagyon sajnáltam az egészet, mert a Sickratman arcán valóban egy első munkanap feszélye keveredett valami ólmos fáradtsággal, amit ki tudja, honnan hozott éppen.
2012/01/20
2012/01/19
zöld csíkos szürke
És azután belebokszolok a karjába (mi után? he?), mert az nekem jár, azért nekem három napja viszket az öklöm. A zöld csíkos szürke pulcsijába.
mindig sötét gondolatai
– Mi van veled? Sötét gondolataid vannak?
– Nekem mindig sötét gondolataim vannak. Csak megtanultam úgy viselkedni, ahogy elvárják.
– Jó, de ennyire nem szoktad lógatni az orrod. Baj van?
– Aha, egyébként igen.
– Nekem mindig sötét gondolataim vannak. Csak megtanultam úgy viselkedni, ahogy elvárják.
– Jó, de ennyire nem szoktad lógatni az orrod. Baj van?
– Aha, egyébként igen.
2012/01/18
kíváncsi
Esett a hó, írt egy könyvet, elolvadt, nem küldte el, holnap is esik-e, de kíváncsi vagyok, ki se bírom.
2012/01/17
2012/01/16
ittlétét
Megmondom a gyereknek, hogy nem nagyon kívánják az ittlétét, és megmondom a többieknek, hogy próbáljuk meg mégis az ittlétét.
2012/01/15
törvényét nem tudom
– Vannak vallások, amik azt mondják: ha valami rossz ér, tedd arrébb, és éld át azt a pillanatot, ami van. Amikor még az ébredés első percében vagy, és csak azt látod, élsz, és süt a nap. És ne jusson azután az eszedbe más.
– Tudom. Próbáltam már így. Egy idő után elvesztettem azonban a tudatot: mi ez a valóság, ahol én vagyok? A hópelyhek, a felhők, a csodálatos felhők vagy a napsugarak? Vagy az utca kosza, a számok, amikből nem mászunk ki látszólag soha, az asztal fölött alkoholba fröccsentett komisz szavak? Mondd el, barátom, mondd el az élet törvényét, húzd meg nekem a határt a valóságra vetett látomás körül!
– Az élet és álom törvényét nem tudom.
[Csak álmodja az életet, vagy az élete az álma.]
– Tudom. Próbáltam már így. Egy idő után elvesztettem azonban a tudatot: mi ez a valóság, ahol én vagyok? A hópelyhek, a felhők, a csodálatos felhők vagy a napsugarak? Vagy az utca kosza, a számok, amikből nem mászunk ki látszólag soha, az asztal fölött alkoholba fröccsentett komisz szavak? Mondd el, barátom, mondd el az élet törvényét, húzd meg nekem a határt a valóságra vetett látomás körül!
– Az élet és álom törvényét nem tudom.
[Csak álmodja az életet, vagy az élete az álma.]
2012/01/14
kapargálom inkább
– Most hülyén fejezem ki magam?
– Nem, nem, én tényleg csak azért kapargálom a vágódeszkát inkább ezzel a késsel, hogy ne kelljen a pirulásommal szembesülnöm, ahogy rádnézek.
– Nem, nem, én tényleg csak azért kapargálom a vágódeszkát inkább ezzel a késsel, hogy ne kelljen a pirulásommal szembesülnöm, ahogy rádnézek.
2012/01/13
2012/01/12
2012/01/11
2012/01/10
nyugalom
A hóesés, az egy inverz űrutazás, interzűr zuhanás, amibe teljes erőmmel a derekam adom, a jegyem a halkhangú nyugalom. Máma védett vagyok, és a téli Balatonról álmodom.
2012/01/09
első anyja
Meséltem az Esztinek az iskoláról, ő meg azt mondta, hogy akár a második anyjuk is lehetne, de csak remélhető, hogy inkább első lesz.
2012/01/08
első fejezeteivé
Figyelek, próbálom megérteni, hogy mi van. Hogy van-e valami egyáltalán. Lesz-e, vagy csak úgy régebben volt-e az a dolog, és minden. Kezdenek a barátaim a családommá válni. Családregények első fejezeteivé.
2012/01/07
kérdőjelnek
Nem akarok a sörözőben lenni, nem akarok a villamoson lenni, nem akarok a telefonban lenni, nem akarok a magyarázatban felkiáltójel, ebben a napban kérdőjelnek lenni.
2012/01/05
2012/01/04
the dragon
– Be careful not to meet the dragon – said Robert de Niro today with the impressive S-smile.
2012/01/03
felnőtt módjára
– Jól van, én értem, hogy rátok kell szólnom, hogy viselkedjetek, mert már csak öt hónapig kajabálhattok, vághattok pofákat és pattogtathatjátok a tollatokat álló órán, mert aztán soha többé, de azért nem viselkednétek mégis inkább korotoknak megfelelően, felnőtt módjára?
– Nem!
– Nem!
2012/01/02
talán most sem
Abban a konyhában, nagyon-nagyon régen, pizsamában mentem ki reggel, hétfő vagy kedd reggel volt, abban a konyhában, ahol az asztalon megfojtottuk volna Bint (Ich bin Bin, eine kleine weiß Mäuse) egy csésze omlós, sárga mézben a kiürült üvegek közötti mocsaras pályán, kimentem és azt mondtam, hogy szerelmes vagyok beléd, ő pedig azt mondta, hogy én pedig nem, majd a csészébe meredt és elhallgatott, és én akkor bementem, és ahelyett, hogy a borosüvegeket végigcsapdostam volna a falakon, végigrohantam volna az Urbanstrasse deres kövein üvöltve és sírva, az Urbanstrassén, aminek a végén egy redőnyre fölfújták, hogy Sexisten raus, a szexistenek takarodjanak haza, ahelyett akkor elkezdtem viselkedni, és a szerdai napon már rendben is volt minden, valami izét főztünk a fölhalmozott üveghegyek között, és szokásosan mosolyogtunk, sőt eljátszottuk aztán a maradék kirótt pimasz játékainkat, és azóta zakatol, fölbukkan néha az az üvöltés, ami végigpihegett csöndben a Moldva völgyén a kölcsönkért nyugiban, fölbukkan egy-egy korty lenyelt borban, fölbukkan, de rendszerint csak egy vinnyantásra futja, és elalél évekre újra. Nagyon-nagyon régen volt ez abban a konyhában, nagyon-nagyon régen. Talán igaz sem volt. Talán most sem igaz. Vagy az.
2012/01/01
2011/12/31
Subscribe to:
Posts (Atom)