Elvileg ma van az a nap.
S ezentúl?
2012/06/20
2012/06/19
a radnóti-életművet
Eszter a Radnóti-életművet mondja, idéz térképet, tájt, átfordult, és mikor föláll, akkor ezt visszategyem?, szömörgünk a szemünk sarkában kicsit.
2012/06/18
monszuntépázta esernyőkről
Harminchárom fok van, és az ausztrál kukákba hajított,
monszuntépázta esernyőkről álmodozom.
monszuntépázta esernyőkről álmodozom.
2012/06/17
2012/06/16
nem látod
– Utálom! Utálom, utálom – kiabálja rekedten, táncol a szembejövők karján, és a sokkal-sokkal fáradtabb a nyaka a súly alatt, mint valaha volt. Hát nem látod, hogy szenved. Menj, szeresd már. Ne verekedj érte, csak menj. Ne igyál és ne verekedj.
Néztem a hajnalt a Duna felett Verőcén, a lábamnál a víz a kőkerítést verte.
Néztem a hajnalt a Duna felett Verőcén, a lábamnál a víz a kőkerítést verte.
vonaton a kulisszák mögé
A vonaton lejegyzetelek valamit a sínek téli és nyári szagáról, a nyáron fölhevült vas szagáról, a télen a jeges acélhoz tapadó nyelvünk cafatainak szagáról, és megpróbálom ügyetlenül hozzátoldani a tanulságot, miszerint a télen a házam alatti randiról menekültem a Duna kanyarába, most meg figyelni megyek, megnézni, hogy ez az élet miért olyan, amilyen, miért olyan, mint egy örökre készülő, végítéletet nélkülöző film, benézni a kulisszák mögé megyek, mert a kulisszák mögött látható a valódi film, döntök, még bőven nem a vonaton ülve.
2012/06/14
2012/06/13
2012/06/12
2012/06/11
bort beszélni
– Gyere, valami fontosat akarok mondani, bocs, hogy megszakítalak, nem szoktam ilyet, csak ez most nagyon fontos. Figyelj, vegyél egy bort. Tudok egy helyet. Figyelj, menj el a… tudod, ott szoktam venni, ott a Bajza utcánál. Jó? Vagy…? Igen? Igen? Tényleg? Igen?
– Igen, tudok venni két liter bort, igen, a házam mellett például. És egyáltalán… mikor volt az, hogy ne tudtam volna megvenni akárhány liter bort? Szerinted?
Mit metaforálunk, mit metaforálunk. Így nem lehet beszélni.
2012/06/10
írhatnak
– Tanárnő, amikor a hasznos találmányokról kell írni, írhatok a repülő szőnyegemről?
– Persze.
*
Decemberben elkapja félmondatom egy másik repülő. Írhatna könyvet a színes mintázatokról, a nyúlon túlról. Előkerül pár kristályos töredék. Szerkesztője a virágos kert, a zóna jó ismerője.
*
Kezdem megérteni, hogy ott valóban a halál torka volt.
– Persze.
*
Decemberben elkapja félmondatom egy másik repülő. Írhatna könyvet a színes mintázatokról, a nyúlon túlról. Előkerül pár kristályos töredék. Szerkesztője a virágos kert, a zóna jó ismerője.
*
Kezdem megérteni, hogy ott valóban a halál torka volt.
2012/06/09
padlizsán, paprika, paradicsom
A délutáni jelenetben az almáról és a padlizsánról beszélünk, és a szemünkben van kódnyelvünkhöz a felirat. Ott olvassuk utasításban azt is, hogy mikor kell elröhögni magunk. És akkor elröhögjük tényleg. A tételes lista ötödik fokán. Paprika, paradicsom.
2012/06/08
a hiányzókat
Számba venni százszor a hiányzókat, a hátrahagyottakat, a lelépőket, az elfeledetteket, a dobbantókat és a kidobottakat.
2012/06/07
semmi keresnivalóm
A pendrive-ja – egy kulcs – kiüti a számítógépemet. K. O. A pendrive-ja egy kulcs, de engem a merev levegőjű katakombákba vezet. Nincs nekem ott semmi keresnivalóm.
2012/06/06
cselőtepuszta
– Cselőtepuszta?! Jobb, mint Cselőtepuszta? Cselőtepusztánál jobb pedig nem lehet – lemondóan és mint akik jól ismerik az időtlenséget, az időtlenséget a másik tekintetében, bólintunk.
2012/06/05
políroz
– Ne haragudjon, polírozok – törölgeti a fekete kezét a rongyba, és kezdek emlékezni a szarvasfaggyú savanykás szagára az egymásba csúszó para- és fémmel ölelt fekete fán.
2012/06/04
könnyed végtelen
Origónak tekintem azt, amit érzek, a kacagva sértődést, ha elég messziről nézem, valóban egy nulla, bemérem, hogy hol lebegsz ahhoz képest éppen tiszta kékben, és megpróbálok úgy helyezkedni, hogy ne billenjen sehova az átfogó két végén a háromszög sarka, ami a hegyes mindenpercek a tompa mindennapokban. Nem döntök el előre semmit és nem írok programot, demonstratíve levonom a zászlót két harsogó vicc között, kezdődjön el hát a könnyed végtelen, amibe, jobb, ha belátjuk, tartunk.
2012/06/03
eszement jól
Utánamszalad egy srác az utcán, tükrözi a nyarat az arcán a veríték, csak azt akartam mondani, hogy eszement jól áll neked ez a fölső. Narancssárga trikó. Fél óra múlva egy bemindenezett srác kap vadul a hátamba, csattan az anyag a hátamon, csak tüzet akar kérni.
2012/06/02
június másodika, nyár
Június másodika, nyár van. Idén ilyen hűvösen és nyomottan kezdődik a nyár. Harminckét és egynegyed éves vagyok, túl mindenféle megdicsőülésen és buktán. A bukták átveretések és bukások a fényekkel turbózott, nagyon nagy hegyről, amiről számos ízben kiderült már, hogy kártyavár. Az átveretések az ajándékok, melyeket sunyin, a megszabadulás kedvéért adtam könnyek közti bölcsességekbe csomagolva. Az ifjúkori emlékeim is majd tíz évesek. A gyermekkori emlékeim szépek volnának, ha nem lengené be őket egy sárgás organza fátyol, a depresszió. Tisztánlátónak kellett volna lenni, és sokkal bátrabbnak gyerekként, dehát ez nem így volt. Csodállak téged, mert neked ez megy, te dühödben inkább szétvertél egy szekrényt a folyosón. Én csak ültem bután, elhittem, hogy én vagyok a rossz, és reménykedtem, hogy majd kiderül, hogy nem. Igaz, így sok fölösleges arcra eséstől végül megkíméltem magam. Az arcraesések nem a padlón történnek, őrjöngés és sivítás helyett manapság csöndben nyelek, ez jár ki a felnőtt embernek. A szívem egy megtépázott halászháló. Ki s be úszkálnak rajta a halak. Hadd úszkáljanak. Némelyiket meg is siratom, óbégatom a sötét eget ezerrel, aztán kinevetem a magam és az ő ostobaságuk, mikor hajnalodik, mert nem is gondoltam soha olyan igazán komolyan. Elmúlt rég a vadászösztönöm és a vágyak pezsdítő ereje. Harminckét és egynegyed évesen még mindig kíváncsian firtatok, de már tudom, hová ne nézzek. Érdekel az űr, a sivatag és a korallok, aki e csodálatos dolgokról őszintén beszél, térdremegve hallgatom és talán értékesen. A hétköznapi őrület érdekel és a parti föveny, ahol a homokba és elveszítve mindent csak magunkba harapunk; a börtön, ahol önmagukon kívül semmit nem jelentenek a kimondott szavak, mert az a végállomás; a Csendes-óceán, ahol véget érnek a csaták. Nyár van, hűvös és sallangoktól mentes, és imádkozom, hogy csak önmagukért teljenek ezentúl a nyarak.
2012/06/01
2012/05/30
körte (poétrie du jour)
On boit le matin
On boit à midi
On boit le soir
Et pendant la nuit
*
körte
vak ló
ül a fán
szeret vagy
lezuhan
On boit à midi
On boit le soir
Et pendant la nuit
*
körte
vak ló
ül a fán
szeret vagy
lezuhan
2012/05/29
egy igazi
– És akkor kitaláltam egy képzelt barátot… az összes eddigi meglevőből… kellett egy mindentudó, egy igazi.
2012/05/28
visszhangzik
Visszhangzik ez az egész. Félek tőled. Hazudok. A kezed.
Kipárnázni a fülemet, hogy ne halljak mást, csak az igazat és a nyári eget.
Kipárnázni a fülemet, hogy ne halljak mást, csak az igazat és a nyári eget.
2012/05/27
egy négyzet
Gurgulázunk és makogunk az olajtól csillámló rántotthúsok fölött, egy kis orosz groteszk, viháncoló lányok párosa, a Téli utazás nyúlfogú nője vagyok, a Téli utazás vállban merev szereplőnője vagyok, emlékezetből megfürdöm a türkiz fényben, amit a háttérnek használt a darabban a Jeles, ami után ő odajött elkérni a jegyet, de végül beengedte őt az olajosbőrű ajtónálló ingyen, mert egy szép ember beenged szívvel egy másik szép embert a nézőtérre, te is ismered, ugye? kérdezi, nem, nekem másik szép emberem van egy másik színházban, ő meg, a közönség az asztal másik felén néha-néha szól valami szót a dologról, csiszakol a villa a tányérja alján, levág néha egy-egy falatot a húsról, a napszemüvege mögött, ha hunyorogva nézem, látom, ahogy megcsillan a virágos szeme, tán még könnyezik is, te egy ügynök vagy? kérdem, azt mondja, igen, pedig rémes tapintatlanság napszemüvegben enni, rémes, és akkor két makogás között föláll, a maradék másfél szelet rántotthúst megeszi a Norbi, te mit csinálsz, esik le az állam, mi történt, hökken meg az asztalnál a nép, hát csak akkor hagytál ott ételt, amikor a két szelet reggeli parízered közé egy fényes legyecske volt fölszolgálva neked, mi ez a téboly, mi ez az őrület, nem érteni egészen a sötét éjfélig, hogy az asztal másik oldalán egy háromszög negyedik sarkában ült, hogy ez a groteszk háromszög valójában egy négyzet.
2012/05/26
2012/05/24
2012/05/23
a te dolgod miatt
– Minek mész tehát? Nem is a te… a te dolgod miatt – megkérdőjelezni azt soha ne kelljen, engednéd azt énnekem, Uram? Megkérdőjelezni, és újólag hallani ezt ne kelljen nekem, engednéd azt, Uram? Ne rázzál már, ne rázzál, és ne merevíts meg testből, mikor épp belülről rázol. Nem akarok én úgy ellenni senki mellett.
a lakótelepi iskolában
Ki a nem normális, ha a lakótelepi iskolában a lakótelepi gyerekekkel barátkoztam.
2012/05/22
az idő elcsattogó
– A haverom összeszedett egy csajt, érted, huszonhét éves volt, ki ez a milf, mondtam magamban, aztán rájöttem, hogy a jövő héten huszonhat leszek, a csaj csak egy évvel idősebb, érted.
Elnézően mosolyogva nézem, ahogy megadóan rázza a fejét az idő elcsattogó vasfogai alatt.
Elnézően mosolyogva nézem, ahogy megadóan rázza a fejét az idő elcsattogó vasfogai alatt.
2012/05/21
valakinek vállalnia kell
A gyerekének születésnapja lesz, és hiába nem fűlik, valakinek vállalnia kell a családfő szerepét, hát adok én neked mindjárt egy pofont, ha ezt így mondod, mondom neki mindenféle hangszíntől fosztott hangon.
egy sárhányót
– Téged nem zavar, hogy a nyakadig fölverődik a sár?
– Egyszer egy fiú ígért egy sárhányót… de nem hozta sosem.
– És?
– Hát, azóta sincs…
– Ejj.
– Egyszer egy fiú ígért egy sárhányót… de nem hozta sosem.
– És?
– Hát, azóta sincs…
– Ejj.
2012/05/20
körhinta
A ma holnapja, a holnap tegnapja, a tegnapelőtt mája, a jövőre eleje, a tavaly ilyenkor kezdete… ez egy körhinta, s a közepében ott nézdegélek én.
2012/05/19
marlon brando
Sötétre festett levelek a fekete ég előtt a háttér, elpilled, mire fölér odáig a fehér szárazból eliramló fény, és pár percre átváltozik az arca, és ott ül velem szemben Marlon Brando és magyaráz.
2012/05/18
2012/05/17
az ország illata
Hullanak a liliomok, mint az üveghangok, nagy-nagy kupacokba pakolják őket, ahogy az ország lakói sorra csak egy-egy liliomot a királynő lábához leraknak. A királynő estére fölfekszik a kupac tetejére; a királynő meg akar halni. Bele az ország illatába.
2012/05/16
dobos
– Figyu, te igazából dobos vagy?
– Mi? Ezt hogy érted?
– Hát hogy folyton dobolsz.
– Ja… hát én csak az idő egy-egy szeletét szeretném még sokkal kisebb egységekre szedni.
– Mi? Ezt hogy érted?
– Hát hogy folyton dobolsz.
– Ja… hát én csak az idő egy-egy szeletét szeretném még sokkal kisebb egységekre szedni.
2012/05/15
117/89
( 117 / 89 = 76 % ) x 4 + 1 x 74 % + n = 3 disappointments, 1 surprise & 1 miraculous relief and other fading ones.
elküldöd
S akkor elküldöd, menjen. Várják. Honnan veszed? Az éjszaka lepedőjére az föl van neked írva? Az intenciók, drágám, az intenciók, és az intuíció. Nem világos mindig a sötét oldal. Ha szerencsénk van, fordítva sem az.
la chute
– …et tes parents ?
– Mais tu sais bien qu'ils sont morts. C'était moi qui ai pleuré sur ton épaule pendant des semaines.
– C'était bien toi ? Je m'en souviens plus.
– Tu ne t'en souviens plus ?! Alors, là…
– Non, je pensais que c'était une touriste…
– Non, c'était bien moi.
– C'est sûr ?!
– Oh, ben, alors… peut-être pas. C'était peut-être quelqu'un d'autre. Excuse-moi. Je pensais bien que c'était toi : des yeux bleus, des cheveux noirs…
– Et comment tes parents sont-ils morts ?
– C'était la chute. Dans une cascade. Par une voiture volée. Zone militaire. Impossible de trouver. Tout est sous l'eau depuis une année longue.
– Mais… tu m'en donneras les coordonnées ? Je veux le trouver.
– Ben… je verrai. Qu'est-ce que tu as en échange ?
– Mais tu sais bien qu'ils sont morts. C'était moi qui ai pleuré sur ton épaule pendant des semaines.
– C'était bien toi ? Je m'en souviens plus.
– Tu ne t'en souviens plus ?! Alors, là…
– Non, je pensais que c'était une touriste…
– Non, c'était bien moi.
– C'est sûr ?!
– Oh, ben, alors… peut-être pas. C'était peut-être quelqu'un d'autre. Excuse-moi. Je pensais bien que c'était toi : des yeux bleus, des cheveux noirs…
– Et comment tes parents sont-ils morts ?
– C'était la chute. Dans une cascade. Par une voiture volée. Zone militaire. Impossible de trouver. Tout est sous l'eau depuis une année longue.
– Mais… tu m'en donneras les coordonnées ? Je veux le trouver.
– Ben… je verrai. Qu'est-ce que tu as en échange ?
2012/05/14
the galactic pot-healer
– Érted, amit mondok?
– Nem. Menjünk már inkább.
*
– Az ember ott ugrál, meg örül, meg őrjöng, csak…
– …csak aztán…
– …aztán fölszáll a buszra…
– …föl…
– …és azt már nem akarom, hogy bárki lássa.
– Nem.
*
– Olvastad a Galaktikus cserépgyógyítót?
– Nem. Menjünk már inkább.
*
– Az ember ott ugrál, meg örül, meg őrjöng, csak…
– …csak aztán…
– …aztán fölszáll a buszra…
– …föl…
– …és azt már nem akarom, hogy bárki lássa.
– Nem.
*
– Olvastad a Galaktikus cserépgyógyítót?
2012/05/13
köpök a kopott
Gyűlölöm a mögötted ajtót csukó csupasz magamat. Gyűlölöm a csukódó ajtót, köpök a halkuló lépteidet vezető kopott lépcsőfokokra.
2012/05/12
a rakparton elsodródott
Bocsásd meg, Uram, nekem a való- és valótalanságot látnom és éreznem kellett, ott van az a rakparton elsodródott fülbevalómban, Uram.
sejtjeik megújításával
– Borcsa, te tudod, mik azok az állatok, amik a sejtjeik megújításával örökké élnek? Valami medúzaszerűségek – kérdezi a telefonban.
– Nem, nem. Ezt most hallom először. Nem tudom.
2012/05/11
az üveggolyót, hogy megkapja
A már nem hordott gyűrűk és a bokalánc mellett megtalálom az üveggolyót. A távolság üveggolyója, vagy mi. Oda kellene adni. Hogy megkapja.
2012/05/10
a vízen túlra
Türkizzel és okkerral fest, a szemében egy könnyűvizű tó van. A szeme körül a délutáni tópart törmelékei, a husáng és a véső. Az előkészület és a vízen túlra látás.
2012/05/09
a börtön kertjében hiába süt
A börtön kertjében nem játszik senki, hiába süt hétágra a nap.
*
Enni ugyanazt, mint az iskolai menzán.
A járkálás csak a kiérdemlőknek jár, a mozgás: mozgatás.
A papírgyári munka áhított, az idő: átok.
Zsilipek.
Cérnából tekert képek.
A könyvtárból mesekönyvek.
A zöld tyúklábminták fölött alig eső mosoly.
Mélynyomorodból orrot fújni megtanulni térj be hozzánk, fiam, s köszöntsd szépen a látogatót.
*
A fogvatartott a folyosón előre köszön. Mondták neki a szót, hogy tisztelet. Az utcán ez nincs. Hepciáskodás van, az impulzuskontroll zavara.
*
Enni ugyanazt, mint az iskolai menzán.
A járkálás csak a kiérdemlőknek jár, a mozgás: mozgatás.
A papírgyári munka áhított, az idő: átok.
Zsilipek.
Cérnából tekert képek.
A könyvtárból mesekönyvek.
A zöld tyúklábminták fölött alig eső mosoly.
Mélynyomorodból orrot fújni megtanulni térj be hozzánk, fiam, s köszöntsd szépen a látogatót.
*
A fogvatartott a folyosón előre köszön. Mondták neki a szót, hogy tisztelet. Az utcán ez nincs. Hepciáskodás van, az impulzuskontroll zavara.
2012/05/08
2012/05/07
hazugságaid előled
A kiderülő hazugságaid elől csak lazán elfordulok, de önmagadnak a világ színe előtt mondott hazugságaid miatt inkább előled élve eltemetkezem.
2012/05/06
2012/05/05
a paradicsom
Beszélnek. Van valami régi, befejezetlen bizniszük. Azt oldják meg. Majd ráépítik a hangokat, a homlokuk mögött tekergő, régóta közös tudást. Egyszer segítek összekötni őket: figyelj, figyelj, a te zenédre neki füle és szavai vannak. Onnantól figyel, s lassan megbeszélődik az egész. Hogy volt valami homály, valami hangos szó, ütés. Majd pár év hallgatás.
Ó, hogy jelen lehettem. Bortól bíbor a szám és mosolyog. Szokásomhoz híven próbára teszem a mérleget. Szabad szemmel az elbillenés nem is látható. Érezhető talán. Mindegy. Ez a paradicsom maga.
Valóság s költészet összemosódik.
erdei manóskodni
– Na figyelj, be fogunk vinni az erdőbe megint.
– Erdei manóskodni kell, tudod.
– Mint a múltkor. Oké.
– Erdei manóskodni kell, tudod.
– Mint a múltkor. Oké.
2012/05/03
hogy köszönsz még egyszer
És azok a háromnegyed órák, amikor várható, hogy ó, mostmár elmész, amikor készíteni kezded a táskádat, leteszed becsukva a fotel mellé a földre, a napszemüveged pedig az ingzsebedbe; és akkor még kimész telefonálni egyet, akkor még lehet várnom kicsit, hogy még visszajösz megint, hogy köszönsz még egyszer, hogy látom még egyszer a kék szemed.
2012/05/02
csillog
Megmosni a gyerek arcát vízzel, mert nagy a hőség. Megmosni a gyerek arcát, és csillog a barna bőrén a víz az ében szeme alatt.
nem is esik
– Mi van, esik az eső?!
– Aha, hát képzeld, itt mindenütt ötven fok van és süt a nap, csak ahol én vagyok, ott esik.
Nem is esik. Csak viccelünk.
– Aha, hát képzeld, itt mindenütt ötven fok van és süt a nap, csak ahol én vagyok, ott esik.
Nem is esik. Csak viccelünk.
2012/05/01
2012/04/30
zsonglőrjáték
Commedia dell'Arte / Realtà del Mondo
Commedia del Mondo / Realtà dell'Arte
Zsonglőrjáték.
Commedia del Mondo / Realtà dell'Arte
Zsonglőrjáték.
2012/04/29
2012/04/28
2012/04/26
a zuhanykabint
Ha az álmokban a jövőképek helyett a zuhanykabint mutogatod énnekem, Uram, akkor tudom bizony, hogy azt homlokom verítékévé átszűrt agyvizzemmel kell kitalálnom, egészen és teljesen egyedül. Uram.
2012/04/25
halott szöveg értése
– De én elhittem neked. Mert én vakon megbízom benned.
[– Mi??? Halott szöveg értése?! Halott?!
– Igen-igen.
– He?!
– Az embert, aki magnóra mondta, utána lelőtték pisztollyal.
– Ne.]
2012/04/24
2012/04/23
2012/04/22
2012/04/21
a kezem
– A kezed.
A kezem.
Köszönöm, Uram, köszönöm neked a két kezemet. Hogy a két kezem velem megszületett. Hogy megérintettem. Hogy megérintette.
Mindent, amit a két kezemmel csináltam, mindent. Az a két tenyeremben benne van. Az vezeti a két kezemet.
A kezem.
Köszönöm, Uram, köszönöm neked a két kezemet. Hogy a két kezem velem megszületett. Hogy megérintettem. Hogy megérintette.
Mindent, amit a két kezemmel csináltam, mindent. Az a két tenyeremben benne van. Az vezeti a két kezemet.
2012/04/20
a legjobb, ami a vassal
Ott állt a lépcső oldalához kötve egy gyönyörű bicikli, a Bius apukájáé, már a második világháborúban megvolt, és a Bius apukája, aki vasműves, letisztogatta, majd fegyverolajjal fényesre bekente, mert az a legjobb, ami a vassal történhet, mondta a fiú, aki a Bius apukájának a biciklijén jött.
bár ne
És bár ne láttalak volna meztelenül sírni a gyűrött lepedőn a sodródó életed felett.
Bár ne láttalak volna és bár ne érteném.
Bár ne láttalak volna és bár ne érteném.
2012/04/19
a tengerről és a sivatagról
– Örülök, hogy beszélgethettünk a tengerről és a sivatagról.
Az én szívem aközben majdnem az asztalra esett. Azt mondta, jó volna valami vízben, tenger vagy folyó, mindegy, halnak lenni.
Aztán mesélt az oroszlánról, aki olyan forró, hogy körülötte minden sivatag. Elhagyhatatlan sivatag. (Végtelen történet)
Az én szívem aközben majdnem az asztalra esett. Azt mondta, jó volna valami vízben, tenger vagy folyó, mindegy, halnak lenni.
Aztán mesélt az oroszlánról, aki olyan forró, hogy körülötte minden sivatag. Elhagyhatatlan sivatag. (Végtelen történet)
2012/04/18
pöckölgetsz
Pöckölgetsz te engemet, Uram. A körmöd hegyét pattogtatod, úgy próbálgatsz. Hát megmondom én teneked Uram, hogy férfihátak mögött véletlen épp másfelé néző leányokat én már számos ízben láttam, s másfelé néző leány lehettem magam is, de énnekem abból jócskán elegem van. Úgy kérlek, jó Uram, ne pöckölgess, piszkálgass, próbálgass engem mostmár. Köpködni fogok különben tereád, Uram.
hogy jöhessek vissza délután
Hogy némely reggelen a lépcsőfokokon halkuljon egyre a zene, a fordulóban csukódjon az ajtó, és jöhessek vissza délután.
2012/04/17
három cigány
– Dehát nálunk egy cigány van.
– Nem. Nálunk három cigány van. […] Ha nem mondja, nem látod.
– Nem. Nálunk három cigány van. […] Ha nem mondja, nem látod.
2012/04/16
az ittléted
Mondom ezt az egészet, százszor átrágtam már, mondom, és te meg sem rezdülsz, egészen nem, csak épp halántékig pirulsz, abból jövök rá, hogy mennyire komoly. Aztán fekszem az ágyban és reszketni kezdek a mellettem fekvő hiányodtól, pedig leginkább csak teoretikus volt folyton az ittléted is.
2012/04/15
2012/04/14
a mohával benőtt tekintetű kisöreg
És a boltból kifordulva ott áll a mohával benőtt tekintetű fiú, és mosolyog, de mi már nem megyünk veled, kisöreg.
2012/04/13
a hangja a fáé
A hangja. Fölfigyelek a hangra. A hangja annyi idő után is, mint a kiszikkadt, illatos fáé. Annyi idő után újra sima és finom, elhullottak valahol a fölösleges kérgek, a rágcsáló férgeket megették az évek.
2012/04/12
de szép a Gábor is
– Olyan szép! – nem mondtam tegnap, mert amikor a múltkor mondtam, óriási kalamajka lett. De aztán ma mondtam, ha ugyan nem is pont neki a leeső állammal, hanem csak úgy, féktelenkedő viccből, de azért csak mondhattam. Ki van tehát mondva.
De szép! A Gábor. Is.
De szép! A Gábor. Is.
2012/04/11
sötét-violaszín
Fest a gyerek, két más kép között, sötét-violaszín gyűszűvirágot finom, tömörvonású ecsettel. Nem is annyira gyerek.
2012/04/10
eleje, közepe, vége
Tervezett depresszió. Van eleje, közepe meg vége.
[Amennyiben nyitva van az uszoda – röhögött Mersault, és a fürdőnadrágja helyére betette a pisztolyát.]
[Amennyiben nyitva van az uszoda – röhögött Mersault, és a fürdőnadrágja helyére betette a pisztolyát.]
2012/04/09
egymagad lehet
Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni,
Pokolnak fenekében csak egymagad lehet lenni.
Pokolnak fenekében csak egymagad lehet lenni.
2012/04/08
2012/04/06
feltámadás
A feltámadás bármilyen formája. A fordulat bármelyik pontja. A lehetőségek és az erő.
A történet ereje, az erő története.
A történet ereje, az erő története.
2012/04/05
2012/04/03
a halálos
És kis híján megismerhettem a halálos szerelmet is. Köszönöm a bőkezűséged, Uram. Köszönöm a távolodó piros bőrtáskát és a buszmegállót, ahol végre könnyekre fakadhattam, Uram.
Szép könyv, szép regény lesz, Uram.
Szép könyv, szép regény lesz, Uram.
2012/04/02
2012/04/01
a szeretőm arca
A szeretőm arca ismerős és egyben ismeretlen. Nem ismerem a napfényben gőzölgő kávé fölött, nem ismerem, ha borul a hamutál vagy kiborul a bili. Nem ismerem, amikor letörik a fékkar, nem hallom, ha szentségel éppen a híreken. Mindezeket így, az orrom alá dörgölve, nagyító tükörből nem ismerhetem. Ismerem mégis, mert hallom, mert elmondja a gőzölgő kávét, a letörő fékkart, a hamutálba boruló híreket, zanzában ismerem meg ezeket mindig, harmadnapon.
A szeretőmet, ha ott van, akkor szeretem. Nem teszek elé próbatéteket. Azt a királyfiaknak tartogatom. A szeretőm nem a királyfim, bármily szívszaggató is a pacsirta dala, a szeretőm azután dolgára indul. Nyitott kapumba ki, hogy visszavárjam, este nem állok, hogy nyitva van előtte, azt nagyon jól tudja.
A szeretőm nem jön, ha nincsen kedve hozzá. Ha követelem, összezördülünk. Ha igaztalanul ellentmond nekem, én is elhallgatok. Megtanultunk nem játszani ezzel, mert eljátszani ezt csak egyszer érdemes. Többé-kevésbé igazat mondunk, a hazugságokat régről ismerem, és csak elhúzott mosollyal nézem, mint a vásznat a moziban. Az én szeretőm ne hazudjon nekem. Hazudjon másnak és főleg önmagának. A hazugságokra, ha kedvem tartja, figyelmeztetem, ha nem, hát hallgatok. Ha kedve van hozzá, okulhat belőle.
A szeretőm szavain én is okulok. Mi másért fordulnék hozzá?
A szeretőm számos arca ismeretlen, de a története hosszú és érdekes, a szeretőm története sokszor az enyém is, hallgatom és beszélem, néha fájlalom kicsit ezt a történetet.
A történet hosszú és érdekes, és ha egyikünk úgy dönt, egyszercsak vége lesz.
A szeretőmet, ha ott van, akkor szeretem. Nem teszek elé próbatéteket. Azt a királyfiaknak tartogatom. A szeretőm nem a királyfim, bármily szívszaggató is a pacsirta dala, a szeretőm azután dolgára indul. Nyitott kapumba ki, hogy visszavárjam, este nem állok, hogy nyitva van előtte, azt nagyon jól tudja.
A szeretőm nem jön, ha nincsen kedve hozzá. Ha követelem, összezördülünk. Ha igaztalanul ellentmond nekem, én is elhallgatok. Megtanultunk nem játszani ezzel, mert eljátszani ezt csak egyszer érdemes. Többé-kevésbé igazat mondunk, a hazugságokat régről ismerem, és csak elhúzott mosollyal nézem, mint a vásznat a moziban. Az én szeretőm ne hazudjon nekem. Hazudjon másnak és főleg önmagának. A hazugságokra, ha kedvem tartja, figyelmeztetem, ha nem, hát hallgatok. Ha kedve van hozzá, okulhat belőle.
A szeretőm szavain én is okulok. Mi másért fordulnék hozzá?
A szeretőm számos arca ismeretlen, de a története hosszú és érdekes, a szeretőm története sokszor az enyém is, hallgatom és beszélem, néha fájlalom kicsit ezt a történetet.
A történet hosszú és érdekes, és ha egyikünk úgy dönt, egyszercsak vége lesz.
2012/03/31
középszerű
– Úgy döntöttem, bepróbálok mindent. Hátha lesz belőle valami ócska…
– Na, talán nem is ócska.
– Akkor valami középszerű.
– Na, talán nem is ócska.
– Akkor valami középszerű.
2012/03/29
hogy engem például te fogsz
– Vagy lehet, hogy engem például te fogsz megölni, Bori.
– [Megáll a kezem a levegőben, lepörögnek a tavalyi téli napok, most tavasz van, most zöldek és okésak a fákon a levelek, kellemesen puha a levegő, és én tudom, hogy nem én, legföljebb a Judit fogja megölni, mert ő szerintem olyan, megölni én nem, mások is fölkeltek aztán, de ezt nem mondhatom, és nem is tudom mondani, mert belemerevedik ez a sok kép egyszerre a számba.] Ááá, nem.
Aztán még az is, hogy miért ez a mitológia, hogy miért megint ez a kép, a halál, ez a mitológia, amibe nem merültem végül, csak alig-alig le, csak a lábujjat mártottam a tövéig éppen, hogy ebből ha szereznék valami mérget, akár még sokra is vihetnénk egymást. De nem. Én arra nem érek rá most.
– [Megáll a kezem a levegőben, lepörögnek a tavalyi téli napok, most tavasz van, most zöldek és okésak a fákon a levelek, kellemesen puha a levegő, és én tudom, hogy nem én, legföljebb a Judit fogja megölni, mert ő szerintem olyan, megölni én nem, mások is fölkeltek aztán, de ezt nem mondhatom, és nem is tudom mondani, mert belemerevedik ez a sok kép egyszerre a számba.] Ááá, nem.
Aztán még az is, hogy miért ez a mitológia, hogy miért megint ez a kép, a halál, ez a mitológia, amibe nem merültem végül, csak alig-alig le, csak a lábujjat mártottam a tövéig éppen, hogy ebből ha szereznék valami mérget, akár még sokra is vihetnénk egymást. De nem. Én arra nem érek rá most.
2012/03/28
íveire fektetett
Az oldalán heverő cselló íveire fektetett vonó. A fehérrel bevilágított körvonalak.
2012/03/26
2012/03/25
fölemelkednek
Hevernek, hevernek laposan a fekete sárban, el vannak heverve a fekete sáron, a fekete sár színén hevernek laposan, és egy reggel, a harmadik napon fölemelkednek, fölemelik nagy szép leveleik az ég kékje felé, fölemelik nagy szép leveleik, nagy fehér száruk megvastagodik, fölemelkednek a harmadik napon az ég kékje felé.
2012/03/24
vadregény
Pénteki speciálom az asztalon egy leffe, barna leffe, a barna lefféből bársonyosan tekereg elő az éjszaka a maga bújával és bűbájával, én a bajra és a bűbájra is készültem, kérem, engem nem lep meg már semmi, semmi, semmiféle fogak között, szemsarkokba beejtett szavak, sem az udvarias köszönésed, sem a fényes és hivalkodó ruháid, én a kék pólóm egyszerűségében ellentételezem, mert máma esélyem sincs, tudom, ki van az a sarokra írva, a sarkon két árnyék, rá van az egyikre ezüsttel verve a rock and roll, két megkedvelt sziluett, ahogy átkarolom a nyakad, hogy tudom még szeretni a tenyeremben a nyakad, kérek egy cigit, veszek egy cigit, vissza ne szokj a dohányzásra – köszönöm, köszönöm, emlékezni fogok az aggódó hangsúlyodra, ahogy ezt mondtad, és észben is tartom majd, igen –, az sem lep meg, ahogy megütköznek rajtam a csillapítónak szánt szavaid, most az egyszer mintha nem tetszene mégsem, amire készülök, én a lelkesedésed kérem, hogy úgy szeress, hogy közben elmegyek, el kell mennem, tudod, az életem múlik rajta, és egyébként is, te kéred aztán tőlem a bocsánatot, hogy hányfelé figyelsz, kiúszom én a csápjaid között, át, át, mert van hova mennem, a körúton szegett vállú sorstársak vagyunk, sajnálom annak a fiúnak a busa szemét, az van beleírva, hogy önmaga is talány, de édes ez a lány, édes, valóban, hazamennék magam is a pöttyös szoknyája alatt, és fényesek, ragyognak a lányok, két viduló diszkógömb, ami a pincében fogad, sziporognak elő az ujjukból a hangok, a könyv, a könyved én elolvastam, tetszett, ám levágtad kegyetlen annak a nyomorultnak csuklóból a kezét, a többivel nem volt bajom, tetszettek egyébként a történetek a mályvaszín falakon, és hogy örültél te ennek, no lám, hogy féltem és terveztem megszólítani téged emiatt, és a barna leffe, a barna leffe hipp-hopp, kiszivárogtatta, de meglepődöm azon, ami most következik, én még mindig vele álmodom, én még mindig, és úgy tudom, elmondhatom, hogy némileg téged hibáztatlak, hogy úgy alakult azon a karácsonyon, nem tudom, mit szólsz most ehhez, de gratulálsz az elkeseredésemhez és mosolyogsz, mosolyogtok mind a ketten, ifjú apa, mosolyogsz, és aztán táncolok veled, visszaviszel a Fészekbe az időben, az jut eszembe, de nem mondom közben, az jut eszembe, amikor úgy táncoltunk, hogy megtapsoltak aztán az emberek, gyönyörű volt az, ünnepélyes pályaudvari érkezés, kiegyenlítődtünk, és most hálás vagyok, hálás vagyok neked, mert az élet egy regény, és tulajdonképpen minden kötet vége egy-egy happy end, köszönöm, ez nagyon régen volt, nagyon régen volt, amiről most beszélek, de ti értitek végig, és ezt a boldogságom elkeseredett pillanatodban neked átadom, megtehetem mostmár, na látod, erről beszélek, mondod, hát persze, hát persze, hogy megcsókolom a pincében az arcod, ne légy, ne légy te sem annyira elveszett.
A körúton tekerek e sok vadregényi száltól hanyattba taglózva, a gonzón gondolkodom, az alkohol és az elkeseredettség semmi mást nem enged, csak a szavak kínlódó, erős folyását, hát persze, megértem ott Hunter S. Thompsont, és közben Budapesten vagyok, a valóságban vagyok, nem veszhetek el, nem veszhetek a történetekbe bele és az éjszakába, utánam sikít fellendülő karomnak egy hang, szeretnek engem, én is szeretlek téged, titeket, magamat, mindannyiunkat, mind, szeretem az éjszakát, a könyvtárba illő csomópontokat, a nevemre hallgatok, szeretem a nevem, Szia Bori! – sikít az éjszakában a hang, és ennyi, ennyi az este, ennyi az élet, ennyi most ez a több száz millió fejezet.
A körúton tekerek e sok vadregényi száltól hanyattba taglózva, a gonzón gondolkodom, az alkohol és az elkeseredettség semmi mást nem enged, csak a szavak kínlódó, erős folyását, hát persze, megértem ott Hunter S. Thompsont, és közben Budapesten vagyok, a valóságban vagyok, nem veszhetek el, nem veszhetek a történetekbe bele és az éjszakába, utánam sikít fellendülő karomnak egy hang, szeretnek engem, én is szeretlek téged, titeket, magamat, mindannyiunkat, mind, szeretem az éjszakát, a könyvtárba illő csomópontokat, a nevemre hallgatok, szeretem a nevem, Szia Bori! – sikít az éjszakában a hang, és ennyi, ennyi az este, ennyi az élet, ennyi most ez a több száz millió fejezet.
nem marasztalhatsz
– Vannak ám terveim.
– Nem kellenek tervek.
– De.
[– Be akarok menni kertekbe.
– Nem kell feszülni ezen. Dobd el a térképet. Ha látsz egy kaput, majd bemész.
– Van nálam térkép. Magam választom ki a kerteket, ahova bemegyek. Muszáj dolgoznom ezen. Tudod, nem érek rá. Tudod, a paradicsom kertjeit keresem. Szép a tiéd is, királyi. Szeretem. De nem marasztalhatsz örök látogatónak.]
– Nem kellenek tervek.
– De.
[– Be akarok menni kertekbe.
– Nem kell feszülni ezen. Dobd el a térképet. Ha látsz egy kaput, majd bemész.
– Van nálam térkép. Magam választom ki a kerteket, ahova bemegyek. Muszáj dolgoznom ezen. Tudod, nem érek rá. Tudod, a paradicsom kertjeit keresem. Szép a tiéd is, királyi. Szeretem. De nem marasztalhatsz örök látogatónak.]
2012/03/23
örülök, hogy nem
És akkor azt mondom az anyámnak a kocsiban, hogy örülök, hogy nem ő a gyerekeim apja.
2012/03/22
vizes homok
A kék ég, a hegyek szürkés árnyéka a vízen, és bár soha nem mutatkoztunk még be, mi már ismerjük egymást. Tenyere a talpamra símuló, langyos vizes homok.
2012/03/21
you know what i mean
– …you know what i mean you know what i mean you know what i mean…
– Sure I know what you mean. No, I know nothing. Say it, huhh, will you?!
– …you know what i mean you know what i mean you know what i mean…
…and then it's over. The 30 seconds are gone. Drowned in another useless, yet highly amusing loop of our game. My cryptophonic friend. (Aztán vége. Harminc másodpercünk elfúl játékunk egy újfent használhatatlan, ám pillanatnyilag annál szórakoztatóbb hurkában. Rejtélyes szavú barátom.)
– Sure I know what you mean. No, I know nothing. Say it, huhh, will you?!
– …you know what i mean you know what i mean you know what i mean…
…and then it's over. The 30 seconds are gone. Drowned in another useless, yet highly amusing loop of our game. My cryptophonic friend. (Aztán vége. Harminc másodpercünk elfúl játékunk egy újfent használhatatlan, ám pillanatnyilag annál szórakoztatóbb hurkában. Rejtélyes szavú barátom.)
Subscribe to:
Posts (Atom)