2009/02/22

35164

Harmincötezerszázhatvannégy alatt léptem be, s zuhantam meg alig másfélnyi óra alatt, túl sötét volt, túl sok az ember, túl sok az a mondat, túl sok az előző hetek, nem működnek a csápjaim, lekapcsolt az elektronika, ó, de fekete minden, a vetítés összenőtt gipszelt fejű ikrekről szól, kopasz, megbízható vállú férfiak tekerik a zenét, s én próbálok, de alábbhagyok, hát elindulok onnan végleg, úgy képzelem most, mint egy törékeny falú óriástojást, dübörgött is a zene, verte az ablakot, hallottam remekül kintről, és akkor jön megint a csoda, megpróbálok beúszni a keserűség mélyére, de kétezerkilencben nem megy (miért nem kérdezel többet? miért kétszer?), kétezerkilenc késői hajnalán is látok olyat az Újból, aki felvidít, bondorodó hajkupac, ő nem is lát, hát nem tudom, hogy pont ezen kell-e múlnia, de hazaérek, jönnek a buszok, lesz reggelre kefír, lesz reggelre rend, én benne a rendben.

2009/02/21

zúg, néma, monolake

Naphosszat citeráznak az ideghúrjaimon, elnémulok másnapra. A kiállítás képeit inkább néztem, mint hallottam, húnyt szemem mögött. Írok, míg világos van, a szürkülettel leszállnak a zene első hangjai, vacsora után már beszélek, éjjel beúszom az elektronikák tavába.

majd

Érkezik majd egy törvényenkívüli, egy nomád.

2009/02/20

i love you

És akkor hátrafordul, és kora és személyisége minden nagyképűségével azt tátogja nekem a csoportmunka kellős közepén az alapzaj fölött, hogy I love you, és akkor erre gondolkodás nélkül reagálnom kell.

abdi

Merthogy én félig kubai vagyok. Anyukám itt élt már régóta, csak kicsit beszél spanyolul, apukám arab, de már ő is itt élt, szóval magyarul mind a ketten tudnak, az anyanyelvem magyar. De értek arabul is, mert arabul veszekedtek, és akkor megtanultam.

[Érted, hát csodálatos, hogy nem bírja bevenni az angol logikát? Ha magyarul ilyen töredezetten tanult? Ha néha, esküszöm, magyarul is akcentusa van? (Emlékszünk: arra ugye rájött, hogy én nem értek semmit? Meg, hogy a nővére (három és fél testvér!) elment valami szakihoz, aki megmondta, hogy az szinte lehetetlen.)]

– Nem, most nem te rajzolsz, várjál, míg Bori befejezi. – De, de! Én most akarom! – a kezemben az öt toll, nem engedem szétszóródni őket náluk, mert szétszóródna a maradék is, erősen behatárolom őket, mint az időt, hogy mikor adom ki, amikor föláll, én ülök, odajön, egész közel, nyúl a tollakért, rakom a hátam mögé, és tudom, hogy ha nem sikerül megállítanom, mostmár szavak nélkül, akkor lefogja a kezem, vagy kirántja a hátam mögül, vagy valami, és akkor átlökődöm a határon, és azt nem lehet, akkor vége. És akkor ránézek, összeszedem az erőmet, beleteszem a tekintetembe, nem is szúrok vele, csak erős vagyok nagyon, és akkor visszahátrál, és túl vagyunk rajta, akkor már tudok beszélni is, és megmondom neki, hogy üljön le, és várjon.

Én hippi voltam, tessék elképzelni, idáig ért a hajam! Az voltam, mert apukám egy évig nem élt velünk, és(de?) aztán visszajött, és idegbeteg lett, ha meglátott. Szeptemberben még úgy voltam itt, hosszú hajjal.

[nem nem vs. nem] vs. elkeseredik

Mielőtt elkeseredem, hogy hányszor nem sikerült nemet mondani, számoljam össze, hogy hány – sokszor egészen váratlan – helyzetben sikerült.

Ott van az ilyenkori összeszorított szájú, bólintó hallgatásban.

[Hogy nem mondhatok semmit arra, hogy V tanárnő hirtelen egyest adott, mert nem tudtad (még mindig, fiam!), hogy a -val, -vel, arra van külön szó angolul, úgy hivják, hogy with, hogy nem veheted le a kabátod, fiam, mielőtt elmagyarázod, miért késtél ((!) késésindokok: kutya, macska, teknőc, vekker, fúró – ellopták, elszökött, kiugrott, el kellett vinni), mert Ny tanárnő kikel magából és ordibál, hát én ez vagyok, aki itt állok, Z Bori, és megbeszéljük majd, ha én adok hirtelen egyest a többismeretlenes mondatodra, és ha én kelek ki a késve érkező kabátod miatt. Addig én erre nem mondok neked semmit, érted? Értik.]

2009/02/19

lelkes

Fény az éjszakában, fény a nappalban,
fény, fény,
fényfürdő, öröm,
önmagam tükörjátéka valós sugarakkal.

ékszersarok

Homályos szemmel is látom, nem bírom, pedig nem akarom, de nem lehet nem észrevenni és nem lehet nem megjegyezni, hogy a piros keretem meg a piros gyöngy karkötőim mellett hever egy finom, ezüstbe foglalt borostyános is, az asztalnak pont ugyanazon a sarkán.

2009/02/18

ó, könnyű

Az a könnyű, amikor nem gondolkodom rajta, amikor úgy teszem, ahogy magától ő tenne, néha megkoccintjuk egymást, én meg a sztori, billenünk egy-két erre-arra, van, hogy csak a szempillámmal emelem, van, hogy a mesemondó hangommal, máskor csakúgy süvít a szél a csípőre tett könyökömön át, és van úgy is, hogy eltervezem, de elodázom a tervet, sőt összetépem, mert szabad, mert belefér, mert az időm végtelen, és csak arra kell figyelnem, hogy a bármi jó legyen és illő, oda és önmagamból illó.

2009/02/17

várom

Kérdésem nélkül várok kérdést, ne várjak.

nincs álbeszéd

Mekkora könnyebbség, hogy ami a szívükön, az a szájukon. Ezt lehet tudni. Ez így van.

(Ezt lehet tudni, ez így van.)

megérintem

Nem emlékszem, hogy miért és hogyan, hogy fonódott bele a cselekvésbe és a párbeszédbe, de rájogosult a létre, hirtelen, a tökleves fölött ébredek rá.

latyak a folyosón, ki-be hordják

És akkor esett a hó, és akkor mint a kisangyal, és nem értem, hogy-hogy pont most, meg ki mondta nekik.

2009/02/16

egészen egyedi

Egészen, nem egyszerűen egyedi. Hogy még lehet fokozni ezt is. Hogy van hova.

(Az kéne, hogy a magam hőse lennék, csak úgy, egy könyvben, és az életem pedig maga lenne a semmittevés és a tökély, egészen egyben, és akkor merő szórakozásból izgulnék a hősöm magamon, hogy micsoda csoda kalandokba keveredik, bocsájtja magát, és közben egészen nyugodt lennék, mert nem lenne egy színes fény- és sötétkavalkád a jövőm, és nem kéne elővenni időről időre azt a titokzatos Vomito Negro kazettát (úristen, mi lesz, ha meghal az utolsó magnó?), hogy helyrerázzam az agyam rezonanciáit, meg hogy nem vonzanának az ilyen csodás elemek, mint a fényévek erre vagy arra, a szirének éneke és szeme, meg a fényes mozaikokkal kirakott halálos medencék, az ölembe ejtett tulipánok, az intelligens, a dekadens, az idealista, az önmagát felemésztő tűz, ha kiráz tőle a hideg.)

kalap

Kockás, sötétszürke, majdnem fekete. Pörren. Pörgeti az ujjai között, számolja, hányszor pörrenjen, míg fölhuppan pont a feje tetejére. Lassítva is lejátsza a pörgést, belövi az ívet, nehogy az orrába akadjon, pörrenti egyszer, kétszer, háromszor, hopp, most leesik, utánakap. Pörr-pörr, pörög a kalap.

Hazafelé a villamoson, hetedikben, a hetedik óra után. Álomvilágban élnek, surrog a sín, pörög a kalap.

2009/02/15

[jh]

Jh, aki Jimmy Hendrixről kapta a nevét és valójában fonetikusan írja, csak nem szabad ide leírnom, mert rákeres, és ez lenne a másik találat, szóval nem, mert nem akarom, hogy ezen rágódjon a fél iskola (a mostani és a volt osztálya együtt már a fél iskola, tényleg), sőt, nem is fonetikusan, mert megkeveri azt is, előbb van a jé, aztán az é, és taggel kell írni világoskék tollal, a tagek csak az övéi, úgyhogy a nevét is fölösleges ráírnia a dolgozatra, szóval [jh] a tökös csávó, ébren álmodik egész nap, melegíti a kockás kapucni meg a hátratolt sapka, és folyamatosan születnek körülötte a graffitik, mint egy lassú fagylaltgépből, úgy folynak ki belőle a kövér betűk, csillagok és pontok, terjengenek körben. Neki, ha jól láttam azon a nagyterembeli gyűlésen, van csaja, és péntek délután sört iszik a spanjaival, egy sört meg még egy sört, meg azután is még egyet biztos, és a szünetekben beül a tizedikbe pofázni, meg megígérteti velem, hogy a dolgozatára rajzolt minden egyes tag egy jeggyel jobbat jelent, úgyhogy pont meg is van az ötös, ne is bajlódjak a javítgatással, és az is ő, akire rá kell csuknom az ajtót, hogy mostmár menjen innen, menjen a sajátjába, és akkor már a lányok is unják, szeretlek nagyon, [jh], mondják a lányok, csak húzzál már, és ő még erre sem tágít, hallja ezt, tanárnő, hallom, hallom, és becsukom az ajtót. Csak amikor elkapom a folyosón, hogy [jh], holnap te következel, te hozol szót, akkor ütögeti zavartan a falat és néz félre, és el is felejti a szót másnapra. De pénteken kettőt hoz, és rettentően büszke, mert az egyiket én sem ismerem, a másik meg, bár nem annyira jó, de remekül hangzik, és akkor kihúzza magát. Notify és notwithstanding.

árnika

Nem nagyon tudom, mit is írjak, írok hát a virágokról. A liláról, a sárgáról, az egész érző, vérző virágos rétről. Csak az árnikáról nem írok, az árnika titok. Ha ideje lesz, ha lesz ideje, elmondom, persze. Addig fáj még a rétnek pár napig így is, úgy is.

a két hős

A tudatomban ez a két hős valójában egy hős.

save me, my friend

– Itt mindenki pokolra kerül, kivéve […] és engem. Mi megyünk a mennyországba.
– Aha, kéz a kézben.

2009/02/14

aceite

Olívaolaj szaga jött belőle, tiszta, zöld illat. Tébolyító.