2009/03/06

night divides the day

– Jaj, Bori, úgy örülök, hogy ezt mondod! Látszik, hogy jól fogod nevelni a gyerekeidet!
– Ó, úgy örülök, hogy örülsz!… Na, erre mit mondasz?
– Hát mondjuk azt, hogy jajj, de örülök, hogy jól fogod nevelni a gyerekeinket!

Ilyen nem lesz, mert ahogy a dal is mondja, day destroys the night and night divides the day.

három álmok

Három álmaimra nem emlékszem, három álmaim három arc köré fonódtak, emlékszem a három pár szemükre, zöldre, barnára, kékre, egytől undorodtam, egytől féltem, egy meg hiányzik, azért jött el az álmomba.

2009/03/05

ne álld el!

Diogenészként élni, úgy volna a jó.

Csak sütne ki a nap!

2009/03/04

nem bírja nézni, mi, édes?

– De hát nem kell ez nekem, édes!
– Ugyan, vegye meg!
– Mennyit kér érte?
– Nem kérek sokat.
– Nem szereti, mi? Kapta valakitő? Tán a szeretőjétő kapta, aszt azé adja el! No, mennyit mondjak, édes? Egy ezrest adok érte, jó lesz?

Hát, odaadtam én neki azt egy ezresért. Nem sajnáltam, kuncsafttól kaptam. Nem jó levegő lengte körül azt a kuncsaftot, nem akartam, hogy a házamba bejöjjön az ő levegője. Eladtam én a cigányasszonynak egy ezresért, isten hírével. Ő már jótól kapta, ott már jó helyen lesz.

olyan, mintha

Olyan, mintha kéne, mintha nem kéne,
mintha fájna, mintha fárasztana,
mintha összetörne.

2009/03/03

electric boogie pink

Fölvettem máma a nagyonrózsaszín blézert. Nagyon rózsaszín, kifordítom-befordítom, kifelé is rózsaszín, és befelé (felém) is. Rózsaszínebb, mint a málnaszirupba ejtett dinnyés rágó, nagyon-nagyon meglepően erős rózsaszín, innen a neve. Ezt a minyonszínű meglepetést kapták a környezetem a születésnapom utáni napon, hogy jól meglepődjenek, essen le az álluk. Leesett, a srácoknak és a férfiaknak is, meg a lányoknak. De nem a nőknek! A nők nem mondtak semmit.

(A tizedikes lányok meg figyelnek, honnan van a gatyám vajon? És hogy ugyan nem megy a cipőm a táskámhoz, de megy a táskám a tárcámhoz, a tárcám a sálamhoz, a sálam a szemüvegemhez, a gatyám címkéje a táskámhoz, szóval nem baj az a kis gikszer ott, és az sem föltűnő, mert már annyira durva, hogy a meglepetésrózsaszín blézeremmel pirost táskát hordok, tök jó az, ahogy egybesimul az a két szín rajtam.)

2009/03/02

elégedett

Mind a huszonkilenc az.

2009/03/01

hangok

Csöndek. Hangok: egyszeri akkord zongorán, hosszan kitartott csellón, ének. Szavak az énekben, a csöndben. Várakozás a hangra. Ének egy reggelről, ahogy szállnak a lepkék. Szerkesztett és véletlenszerű hangok egymáson, egymás mellett, alatt.

Sakk. Minden mezőhöz más hang. Ló hAng. Gyalog HaNg. Futó HANg. Királynő HanG. Sakk-matt HANG.

Raszta dj majomtánc hangjai, dzsungelhang, a végtelen ég hangja, kövek hangjai, törzsi tánchang.

Palotai. Hang-hang-hang-hang, ugráló hang, dübörgő hang, fekete-fehér hang, fölfelé szálló hang, lefelé bukdácsoló hang, örvénylő hang, nevető hang, hang hátán hang, hang a hajnalban, a tavaszban hang, az erőben hang, az erőben mi, mi törünk föl a hangban.

szürkéskék

Csivitelnek.

2009/02/28

peteérintés

Két hétnapos gyerek, egy mulatt, egy szép, egy a gyertyafényes fürdőszobában, egy lehet, hogy egyedülálló szülő leszek, én meg itt bömbölök, mint az istennyila nyála lánya.

szilánkok

A kaleidoszkóp cserepei vagyok, holnap reggel belémnézek a mába, letükrözöm magam hatszor, és látom majd egészben, miről szólt.

2009/02/27

felvételi

Nézem, nézem az embereket a villamoson, tűnődöm, kit vennénk fel. Ki mondana úgy olyat? A szatyorból parizert tömködő nő? A szigorúan telefonáló lódenkabátos szőke? Az elegáns, őrült nő? A pirosnadrágos tejfölszőke raszta? Ki? Mit mondanának hasonló helyzetben ők?

2009/02/26

nevetni szépek

Nézni a többieket, bámulni őket erősen, nevetni, ha már épp csönd lenne, nézni őket, hogy nevetnek, szépek a többiek.

konstruktív

A fölszedegetett kacatokból remek műveket épít az ember.

2009/02/25

folyik

Ömleni kezdett a víz az ereszekből.

2009/02/24

timi

Hogy kellene vele csinálni? Hogy hülyeség, hogy gyépé, hogy nem igaz, hogy nem érti, tanárnő, hogy ez akkora habiszti, hogy tudja, hogy nincs füzetem, hogy megjegyzek mindent, hogy, hogy, hogy, persze, persze, persze, dehogy!

Miért más, ha Timi mondja, hogy menjünk haza, mint ha Tomi?

ha méég egyszer valaki…!

Ma voltam mérges.
Nem haragos, mérges.
Halál komolyan mondtam.
Halál komolyan mondom.


[Fölrajzolok a táblára egy tárcsás telefont, és elmagyarázom a tárcsát, a kattogást, meg hogy némely családokban a szülők lelakatolták a tárcsát, hogy ne legyen magas a számla, de így is lehetett telefonálni, a két bizbaszgomb (alarm! ten push-ups! alarm! OK, last chance.) megfelelő számú nyomkodásával, mert a kattogás számít. Ezeknek akkor került mobiljuk, amikor nekünk vonalasunk. Nem értik, hogy órákig beszéltünk rajta, azt sem. Hogy minden kimondott mondat újabb csendülő forint. Hogyhogy? ]

kézben tartva

Hogy alakul ki az a hasratevős mozdulat? Az, amikor a nő kézfeje határozottan szöget zár be az alkarjával, mindig valahogy megtörik a csukló, mindig van benne valami fáradt, mindig méla, mindig húz még egyet-kettőt vele a nő, mindig a kezében tartva a hátsó gondolatot?

[Aki beveszi, hős, aki el nem veteti, hősnő.]

2009/02/23

snow

Csodálnom kéne, ahogy kilométer hosszan húzódik mellettem a vastag fehér, a fekete, a vastag, barázdás fehér, a vas fekete, a fehér megint, és a domboldalak meg a szürkésfehér égbe mosódó havas háztetők. Néha fekete-fehér a táj, néha meg zöld-fehér, ahol zöld karók és a szembe tartó HÉV ékíti a tejüveg semmit.

Nem tudom csodálni. Ijeszt ez a nagy fehér lyuk, ez a kerettelen, nyakunkba toluló ég, a hólé a fejemben csorog, feszíti az artériáimat, a halántékomban dobog a millió jégbe zárult organizmus, tolulnak föl az idegpályáimon, szánkáznak le a gerincemen, fagyasztják a rostjaimat, korrodál a hideg, atomjaimra hullom.

[Addig fog tartani, amíg ki nem olvasom a Snow-t, tudom. Miről szól, tanárnő? A kokóról? Nem, dehogy. De, mégis. (A láz kiesett a kezemből, megfulladtam azoknak a novelláknak a hőjében.) Ez egy állapot.]

2009/02/22

z mint zenei

É naszittem, hogy a tesómon meg az osztálytársaimon kívül mindenki ás volt, bés vagy cés, mi vagyunk az egyetlen z-sek a világon, é sasztishittem, hogy én vagyok az egyetlen, de mostmár tényleg az egyetlen a földön, aki rájött, hogy a Come As You Are vízhangos gitárja valójában koppintás.