a naptár

A naptárban persze benne van, végtelen hosszan lépegető számokhoz viszonyítom a kedvemet, és máris minden rendben.

diófalevelek

Vakargatom a diófaleveleket a fűben, a tűzre kell teremteni azokat, oda valók, mérgezik a talajt a diófalevelek. Némelyiket kézzel marom föl. Párhuzamot vonogatok az életem, a fű, a diófalevelek és a diófalevelek mérge közé közben. Óhatatlanul kikerüli a gereblyét egynéhány levél, óhatatlanul esnek dolgok nem jól az életben. Ezen sírok kicsit, sóval is behintem a fölvakargatott földet. Az volna-e a jó, ha méregtelen lenne a fű? El kéne-e tépnem ezt a fényes pókfonálon függő izét, ami vagy az orrom előtt ragyog és fényes, vagy százszor sötétnek látni a világot a kontrasztban? Netán letépni az orromról és a másé alá dörgölni? Aztán elmúlik a kontraszt, hunyorognak rám a börzsönyi hegyek, és oda jutok, hogy hát a fényesség meg a ragyogás mindenképpen jobb, mint a félfakó koraőszi homály, és elhessegetem a kontrasztot. Pár óra múlva a kút mellett rámakaszkodik fonálon egy pók, ott hintál, azt elkergetem. Akkor épp süt a nap, és különben is, front van, meg másnap, meg előző nap is tán, olyan kristályosra töredezett ma az idő.

a nevetésben

A kinyílt agyi receptorok kikandikálnak a nevetésben.

málnaszörp tejszínhabbal

Zsúrra mentünk a Molnárangélához, a Molnárangéláék nagyon szegények voltak, és kinn laktak a Kopasz-domb mögött valahol. Fagyott volt a föld, amin caplattunk azon a februári délutánon, vittek minket a valamelyikünk szülei, és mikor megérkeztünk, örültünk nagyon, mert a házban jó meleg volt és csipkefüggöny. A csipkefüggöny mögött a fagyott föld, de mi akkor már örültünk, mert kaptunk egy vagon sütit, és valakinek eszébe jutott, hogy málnaszörpöt tejszínhabbal, és akkor onnantól fogva málnaszörpöt ittunk tejszínhabbal, a Molnárangéla anyukája rendre töltögette nekünk. Ciklámenrózsaszín szobiszörpből volt a málnaszörp és a szirup is a tejszínhab tetején. Eszembe jut néha ez a málnaszörpözés tejszínhabbal az elmúlt húsz évben, és ma este aztán kérek egy málnaszörpöt, s bár tejszínhabra is vágyom, nem kérek, nem merek kérni, kikérem tehát a málnaszörpöt szimplán, és akkor egyszercsak villogni kezdenek a lámpák, nem akarok hinni a fülemnek és a szememnek, meg a múló időnek sem, és akkor egyszercsak eltelik még két perc, és hozza nekem a málnaszörpöt és a tejszínhabot. Most is kilenc vagyok: huszonkilenc, és negédes nagyon a málnaszörp és a tejszínhab, Emily Autumn hajszíne van ennek a dolognak, villognak továbbra is a lámpák, örülök nagyon, meg fogom mesélni majd sokat ezt a két élményt a málnaszörpről tejszínhabbal, egyikkel magyarázva és mentegetve a másikat.

grimming

Slamming a tale.

korfüggő

Korfüggő, hogy kivel hadakozom a padból kiszálló penészes szendvics vagy a penészes mindennapok miatt.

kisujj, kisujj

Összeakasztjuk minden nap a gyűrűs kisujjunkat; én néha megpróbálom, amit szívem szerint tennék, hogy csak a hegyét érintjük össze, de nem, szerinte akasztani kell, és úgy tartogatni meg hintáztatgatni a kezünket hosszú, szerintem egyre kínosabban hosszú másodpercekig. Nekem jobban esne a kisujjunk hegyének összeérintése a hosszú másodperceken át, dehát ha neki így esik jól, akkor miért ne legyen így végülis. Kisujj, kisujj.

mesterséges, élő

A fiktív totalitárius diktatúra mesterségesen megcsonkított nyelve: a fiktív újbeszél, a valódi totalitárius diktatúrák üldözött, a világbéke elősegítéséért mesterségesen létrehozott, élő nyelve: az eszperantó.

ácsorgás

Bármi, akármi, semmi nyálcsorgás, beszéd legyen rímmel, páros szájjárás.

rosszkedv

Hányingerbe nyúló érzékenység, rosszkedv.

ott marad

Sietek és idegeskedem, hátha még kihozhatom, két nővérkével kell beszélnem, egyik hűvösebb, mint a másik a szakszerűségben, neki levágták a haját, az arca ugyanaz, de elfacsarodik a szívem a seszínű csutak láttán. Beszélni akarok vele, fölismer, elhúzza a száját, makog pár szót és csapkod a kezével, elégedetlen és fölizgatja magát, nem engednek a nővérek tovább ott maradnom, mennem kell. Ő ott marad, rá fogják csukni az ajtót, és úgy érzem, belátom, a lehető legjobb ott lesz neki tényleg, megpróbálok szakszerű lenni én is, de sírok, amikor a kabátomat veszem.

busz, bringa

Legközelebb, ha meglátom, leszállok tényleg, bármin utazom is épp.

a húrok

Hangtalan pengetem a gitárt, nem csillog a hangom, nincs kedvem énekelni úgy, a csillogás nekem a csalogány égő szembogara, kell az a dalba, az az égő szembogár, de nem, nem szabad átragyognia az ujjaim között semminek, némának kell maradni, nem szólalok meg már órák óta, azazhát legalább egy-két óra kijönne, ha összeadnánk, amikor csak hümmögök, tréfálkozom, és semmi érdemit nem mondok, csak szórakoztatok legföljebb, mert jövőtlennek tűnnek a szavak. És majdnem elhatározom, hogy rendben, nem szólok ezentúl sohasem, nagyon jó vagyok néma elmaradásban, elhagyódom csöndben csak olyankor, de nem, jön majd a november, ahogy jött most ez a dal is, hopp, Kirsten Barry a semmilyen életről, a bármiről, ami bárkivel megesik, és akkor látom, hallom a húrok fölött, hogy érdemes, hogy akárhogy is, ha csak a mókába ásva, de ott vannak a szavak, valahogy benne kell, hogy legyenek a tréfálózásokban és az elmosolyodásban, és ennél kevesebb már nem is kell, hogy mégis.

orosz abszurd nyelvlecke

Ez egy fa
(2. lecke)


– Ez mi?
– Egy fénykép.
– Ez a macskád?
– Nem, ez én vagyok.
– Ó, ne haragudj. És ez? Ez az anyád?
– Nem, ez a feleségem.
– Ó, istenem, ne haragudj. És ez ki? Ez a testvéred?
– Ez? Nem. Ez egy fa.

[Pimsleur]

oda kell, nem kell

Nem kell föltétlen odamenni, jó látni, hogy vannak, hőzöngenek, esetleg annyi, hogy hosszabb a hajuk vagy épp rövidebb.

vicious delicious

Mikor fogom tudni leírni a Vicious Delicious albumot, ami olyan volt a múlt hétvégén, mint előtte az egész hét? Hol vicious, hol delicious, hol mind a kettő egyszerre, hol pszichedélikus, hol köveken sötétben mászós, hol arab dallamokon kacskaringós, hol lázadós, hol ajándékozós? A múlt hetet ezen a héten pihentem ki, amikor semmi sem történt, mindennek csak a folytatása folyt visszafogottan és hidegen, amikor egyre hűvösebbek a napok, nagyon fáradt vagyok és megfázom minden reggel, és tíz órát kell aludnom a végén, és úgy gondolnom vissza az előző hétre, úgy találni meg a konzekvenciákat, úgy fonni össze a frekvenciákat. Mert sokat meg is határoznak ezek a frekvenciák a jövőből.

john thomas

– Who was John Thomas?
– He was a dick.

[General in the American Revolutionary War.]

megijesztettél, azt hittem, soha többé

– Nagyon megijesztettél, ahogy beleszóltál a telefonba, azt hittem, soha többé nem akarsz látni.
– Bocs, nem akartam. Csak tanítottam.

a tanárnő beszélt a…

Megmosom a fejét, komolytalankodik, viccel (hát, igen, a legjobb kokaint… – amint rájövök, hogy nevetni kéne, nevetni kezd), bólogat, hogy igen-igen, mindjárt, nemsoká, csak még most ezt, meg van persze más is, ahova koncentrálni kell, kezdem érezni, hogy ez már túlzás, és bár szólok, hogy tudjuk, mit akarok mondani, így nem mondom el, mégis úgy érzem máris, hogy fölöslegesen tépem a szám, föl is áll, föl is veszi a kabátját, ott is hagy, és akkor visszajövünk, vége a szünetnek, és a kérdésre (a tanárnő tényleg beszélt a…?) mosolyog, és mondja, hogy hát igen, és hogy ő is észrevette, de örül, hogy más is észreveszi, nagyon kedves a nagy képe, a legkedvesebb, amit abban a helyzetben a szabályai szerint megenged magának, meg nyugodt, ahogy ezt mondja, és akkor örülök, mert mégsem téptem szét semmit a számmal, megnyugodhatok.

éjszakai tekerés

Budapest éjjel. A sínek a sávok, a sínek és a sávok játszótér, a síneken vágtatsz, a sávok kacskaringók. Lámpák. Fényes neon a gödörből a Kálvinon, arany fények a Múzeum cukrászda előtt, a Rákóczi útra befér a fekete éjszaka az észrevétetlen pirosak és vészmadár sárgák közé, a Keleti előtt a fehér burkolatfesték ragyog, mint a hó. A Keleti. A se hideg, se meleg holdszínű fény a kék oszlopok között, a sötét bringavagon, a világos bringavagon, valami ki-kihagy a vezérlőkocsiban. A víztől csillogó fekete aszfalt a Rottenbiller utcán, az Izabella utca sötét házfalai, a körúton újra emberek színes ruhákban. Farkasvakság a Margit-hídon, a Margit körút űrpálya, az utcám barlang szája.

Mindezek fölött elidőzik, ellebeg valami édes nyugalom, hajnalban oszladozni kezd, de reggel még elkaphatod a frakkját, ha elég korán.