2011/09/26

a kolleganők

– Az ott tényleg egy bugyi meg egy melltartó?
– Igen-igen! Azt veszem föl holnap.
– Nagyon szép! – állapítják meg a kolleganők a tanáriban, míg a többi ruhám a lány-wc-ben szárad.

2011/09/25

föl kéne

„Eljön megnézni…?” – nem, nem teszem föl a kérdést. Pedig föl kéne.

2011/09/24

fogjátok be

Leesik az állam, mert a féregként föltörő szavakat hallom, leesik az állam, mert védekezésül fogjátok be! – annyit mond elhasznált hangon. Tíz perce tekeri a cigit az udvaron, nyüszítenek és hágnak a kutyák; fölkerekedik a szél.

2011/09/22

tökéletesen ejti

Ott ül a gyerek a francia szakkörön, és tökéletesen ejti első hallásra a szavakat. Tökéletesen ejti a mondatokat. Tökéletesen raccsol. A nővére büszkén mosolyog – ki tudja, talán utoljára jött. Ki tudja, talán csak elhozta, s azzal neki vége is.

fájdalma

A jövőbe láthatatlanság fájdalma.

2011/09/21

a feleségem

Kimondta azt a szót, hogy a feleségem.

hiányoztam?

- Hiányoztam?
- Miért, mi van, ha nem? És mi van, ha igen?
- Semmi.

reális magyarázatot

- Borcsa, tudsz reális magyarázatot adni arra, hogy...?
- Tulajdonképpen nem.

2011/09/19

elterülve és elmerülve

Pirosak, vörös, mélylila. Lilákok. Lilákok, rózsaszín, bordó. Bele szándékszom merülni e tengerekbe, de megtorpanok, oly kicsi a felület és a lehetőség. De megelégszem, mert a kis felületekben elterülve és elmerülve ott vagyok.

2011/09/18

erő

Ettünk a tundrai húsból és kinn aludtam az isten ege alatt.

2011/09/17

napszúrást egy éjjel

És van, hogy napszúrást kapunk egy éjjel.

2011/09/16

ki dönti el

- Nekem ez így nem jó.
- Nekem sem.

Ki dönti el. Ki döntheti el?

2011/09/14

nem

– Jó, hát én épp most láttam valakit, aki harmincnégy évesen tekerte meg az életét.
– A …?
– Nem.

lágy szíveink közül az erősebb

Ejj, kirúgtátok, mielőtt még fölvettétek volna?! – dicsérnek meg, miután kirúgtuk, mielőtt fölvettük volna. (Titokban azt remélem, azért dicsérnek, mert végre meccselünk: lágy szíveink közül melyik az erősebb.)

2011/09/12

cukrot a tükörtojásra

Az, hogy maga cukrot tesz a tükörtojásra, egy dolog. De hogy magával lehet beszélni, az meg egy másik!

2011/09/11

a köd

– Írtam róla egy novellát.
– Mi, a ködről? A ködről, amit mutattam?!
– Igen. Még akkor.
– […] Muti!

[A fölösleges csöndek… tanulsága. Mindegy, írunk.]

narancssárga

– Hé, jó a táskád!
– Mi, ez?!
– Megy a pulcsidhoz!

2011/09/09

huszonegy levelet

Huszonegy levelet festettem máma, mindegyik zöld, csak kicsit máshogy, és a huszonegy levél festése közben volt, hogy nem tudtam magam alatt a talajt. És az őrület határán megjelenik A medúza tutaja. Megjelenik a Dani, aki egyszer ecsettel a kezében aludt el, és ecsettel a kezében kelt föl. Én csak huszonegy levelet, huszonegy élénkzöld semmiséget festettem, szín józanul, és volt, hogy nem tudtam magam alatt a talajt.

2011/09/08

az évnyitót

Kétezer nyarán elmentünk Tokajba berúgni, egyetemi első évünk nyara volt, és szeptember elsején becibáltam a többieket egy iskola udvarára megnézni az évnyitót.

2011/09/07

pihegve könyöktámaszon

Végképp visszaszeretek belé, amikor a robotos cikket olvassuk pihegve könyöktámaszon.

Tisztázni kéne a dolgokat.