2011/10/22

szép

– És mit szólsz hozzá?
– Hát, szép ember…

2011/10/20

sokat. egyszerűen ennyire

– Maga szerint sokat iszom? Tényleg?
*
– Nem akartam csalódást okozni.
– Hát, van ilyen. Amikor az ember csak egyszerűen fasz.
– Most még egy mondaton belül le is faszoz.
*
– Igen, azt mondta, segít…
– Ne haragudjon. Nem tudtam, hogy ennyire fontos.

2011/10/19

a ládából a poharakat

Kaparom a ládából a poharakat: némelyik a szemétdombra, másik meg a nap sugaraiba való.

torony van, fekete tenger

Ez az izé, ez a fekete tenger, messze a torony, és a vízben csak én vagyok az ember, és nem tudom, mi micsoda, hová vezet az úszás, hová a merülés.

2011/10/18

ősz van, napkitörések

Ma megkérdeztem a kollégáimat, hogy ugye 610 mm az 61 cm.
–
Valaki leesett a létráról, valaki beverte a fejét a polcba, valaki meggondolatlanul mondott valamit, valakit meg elvittek a mentők.
–
Ősz van, napkitörések vannak, és álló nap ömlik a könnyem.

ez a tornyosulás és átfedhetőség

Ez a káosz, ez az egymás hegyén-hátán, ez a tornyosulás, amit szét kéne bontani, ez, ami körülöttem van, ez az átfed- és színezhetőség, ez az elpakolás és kitisztítás, ez a metafora.

2011/10/17

jó fej

– Maga jó fej.

2011/10/16

a merülés

Negyven percen át beszélt a merülésről: a merülés a tenger mélyére, korallok és elsüllyedt autóvázak közé, a merülés egy sáros medence aljára – mindegy neki. Szép és ámulandó.

a házibuliban dolby surround

Tegnap a házibuliban volt egy pillanat, pont, mint a filmekben, hogy ültem a szoba közepén a kanapén egyedül, és azt hallottam dolby surround, hogy csip-csirip-pi-nye-nye-nye-püty-
pürütty-de-fontos-de-fontos-de-fontos-de-gáz-de-ilyen-de-olyan-jaj-de-nem-fontos.

kisúnyt

A múlt héten amphetamin-dealaerek ültek fennhangon a kínaiban, ma meg az osztályomból az egyik lógós, de csendben kisúnyt.

meglepődik, nevet

– Szerinted megsértődne, ha mi…?
– Remélem.
[Meglepődik, nevet.]

veszekedés

– Hívok egy taxit.
[…]
– Nem értette, hogy mellette, nem együtt.
[…]
– Lehetne egy kicsit megértőbb.
[…]
– Én értem, tudom, de ez most rossz nekem.
[…]
– Mi? Ezt mondtam? Felejtse el.
[…]
– [[Írtam erről egy drámát.]]
[…]
– Tényleg? Örökkön örökké?! Persze.
[…]
– Jó, de most elmegyek.
[…]
– Én nem akartam bántani.

2011/10/15

befért

A konyhaszekrény, ami köré a lakást vettem, befért.

2011/10/14

mostmár álmodban is

– Azt álmodtam, hogy valamivel baszogattál, ahogy egyébként szoktál, és eléggé összevesztünk. Aztán nagy nehezen kibékültünk.
– Na, de jó. Mostmár álmodban is tudlak baszogatni.

2011/10/13

a cukroshordóban

A kedvenc gyerekkori könyvem a cukroshordóban lakó Huckleberry Finn.

grapefruitot

– Grapefruitot akartam, de addigra már letette.
– Hát, működött így is.

Aztán fűt, fűt a kolbász leve végig az almásomlettben az este.

ez normális

Menjél, menjél, ez teljesen normális dolog! Ha nem, akkor magára vessen.

[Beteg vagyok. Beleverítékezem a táncba. Ám menni kell, hiába.]

2011/10/12

megvédeni a portámat

Zavartan mosolygok és vakarom a fejem: rendet akar tenni a portámon. Lassan elfog a gyanú: tán az erejét fitogtatná, hogy hogyan mozgatja meg ezúttal ő a hegyeket. Kénytelen leszek megvédeni a portámat a hivalkodó, bár elismerendő dühe elől.

szóljon, amikor

– Miért köszönt? Köszönt, és aztán nem mondott semmit.
– Mert biztos köszönni akartam.
[…]
– Jöjjön át ápolni.
– Lehet.
[…]
– Szóljon, amikor kedve lesz hozzám.
[…nem…]
– Eljön szombaton? Jöjjön el! Szeretettel várjuk.

hányan fognak

Mondta az apám nagyon régen, amikor még rá haragudtam, hogy ilyeneket mond, hogy a támadások… tudod, hányan fognak még támadni? – valahogy így. Hát tényleg. Buta módokon és egészen váratlanul.