átcsordul

Az ordenáré udvarlás azon foka, amin átcsordul a nevetésem.

túlrúgom

Aztán ráfeszülök a háttempóban a víztükörre, és túlrúgom magam a képzeletemen.

eleve bevetted

Hogy majd elég lesz kordában tartani a dolgokat, hogy majd az, hogy megúszod élve, vagy túléled, amit más is vagy még soha senki, az elegendő és elégséges, hát nem. Attól, mert beveszed te is, még nem. Te már választottál, nincsen piros vagy zöld pirula. Eleve bevetted, és hiába csinálsz mást, az úgy van.

a hétvége vége

A végére aztán csak összerántom magam, belülről rajzolom meg a körvonalaimat. Ettől persze még egyáltalán nem világosabbak a pontok, amikben a dráma kiindul és befut, de legalább tudom madártávlatból szemlélni a helyenként bíborban hangyázó képeket.

dead man

I've known the dead man.

a főutcán

Ez egy falu, és a deszkakerítésre az van írva: vicceid mások is feltalálhatják, hisz ez egy falu, és a deszkakerítésre az van írva: vicceid mások is feltalálhatják, hisz ez egy falu, és a deszkaker... szóval egyazon főutcán járunk.

hátrahagyni csendben

a valamit mondás kényszer-felöltőjét levetni

hátrahagyni csendben egy padon

zsiráfolló

Úgy lázadtam, hogy a nővérem a zsiráfollóval levágta a hajamat. Utána már mehettem fodrászhoz.

átültetés

Nincs szívem összesöpörni a lakásban a földszagot.

Nézem az új párkányt az átültetés után.

papíron

Papíron megölheted.
Papíron megvághatja magát egy papírral.
Összekaszabolhatja egy Hattori Hanzo.
Papíron nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozhatsz neki.
Papíron elütheti egy autó.
Megszúrhatod egy rajzszöggel.
Megmarkolhatod a tarkóján a haját, és verheted annál fogva bele a fejét a falba.
Papíron fel is négyelheted.
Papíron elkaphatod a karját, és teljes erőből karmolhatod, mint az óvodás udvaron.
Papíron a nyakába zúdíthatsz egy vödör jeges vizet.
Vagy forró vizet – papíron – a kopaszra, mert le is borotválhatod – papíron – álmában a haját!
Papíron tökön is rúghatod,
vagy a vonat elé fektetheted a sínre.
Papíron nyakára zuhanhat az ősellen guillotine.
Papíron hóhérral lefejeztetheted,
vagy, ha gondolod, el is égethetik máglyán.
Papíron leköpheted mérges varangy kínzó köpetével.
Papíron föllógathatod egy fára a tanyán, hogy a legelésző kecskék szarvába akadjon a lába.
Papíron megtámadhatják a malárialegyek.
Mária legyek, ha nem feszítheted keresztre papíron!
Papíron föl is törölheted vele a padlót.
Vagy mosathatod fogkefével, mint újonc katonával.
Papíron becsöngethetsz, és apukájánál beárulhatod.
Papíron a nevét simán áthúzhatod.
Papíron leírhatod.
Papíron.

mottó (utólag):
„Lerajzollak, és csúnyán színezlek ki.”

Sekszpír

Nem tartanék még itt se,
ha nem olvastam volna Se-
Kszpírt.

egy kávét

Integetek neked a chat-listában, hogy szia.

...reggel van. Nem hozol egy kávét? Mint tegnap?

Hogy is hozhatnál.

Hogy is kérhetném.

nem illik bámulni

Az ember egy gépfegyvert nézeget az Oktogonon, hogy milyen kopott a peremén a cső, meg hányszor használták már, aztán, mivel nem illik annyira bámulni, és mindjárt zöldre vált a lámpa, másfelé gondol. Ilyen idők, ilyen rendőrök járnak.

keresek elveszett

Keresek egy verset.

Abban le volt írva.
Abban le voltam
Le voltunk írva

Legalább valaki

Megörökítette.

Elveszett.

a bűntudatomat

Hát hogy így rád óhajtottam rakni a bűntudatomat, de nem voltál elég.

::full-fist-mega-punch::

kapja be

– Kapja be!
– Ugye?!

az erdőből jövök

Az erdőből jövök. Az erdőből jövök, ahova a réten át értem. A rét fényes és napos, körbeölel a májusi meleg. Az erdő hűvös. Abban a májusban ültem le a fenyő tövébe, a vörös, hámló kérgű törzsnek vetettem a hátam, gyantaillat szökdösött az orrjárataimon. Puhán ültem meg a tűleveleken, és néztem a patakot. Friss, fényes, gyors, a vízből, ha akarok, iszom. Most tél van. Lefolyt pár hónap a patak hátán, és szürke felleg borítja az eget. Varjak kárognak a fejem felett. Visszasírom a nyárelőt, amikor még minden könnyű volt, és bohó. Felállok. Megreccsennek a tűlevelek a talpam alatt. Nehéz rajtuk a bakancsom. Kesztyűs kezem a zsebembe mártom. Elnézem a patakot: apadtabb, lassabb a vize. Túl késő van, hogy belemártsam az ujjamat. A száraz fakérget tépkedem a törzsről. Hiányoznak a madarak. Az énekesrigók. Hová tűntek az énekesrigók? Köröznek a fejem fölött a varjak. Hogy némelyek szerint a varjú rossz ómen: arra nem is gondolok.

                Megfordulok. Mögöttem a rét van. Ahonnan jövök, és ahová tartok? Visszamegyek a rétre. Előre megyek a rétre. Átugrom a múlt és a jövő határát, beleugrom az időbe. Hátra vagy előre. Télikabátos magamat az erdősávban hagyom. A réten süt a nap, illatos a föld, sárga és rózsaszín virágok zsonganak, motoznak a legyek, giliszták vájnak a föld alatt. Ez a kék ég fedte a helyet, ahonnan jövök. Ez a meleg levegő simogatott. Az erdősávra nézek. Elnézem a telet. A jelent firtatom. Átugrottam a rideg valóból ide, ebbe a mesés, csodálatos tájba, ahol csak úgy szánkáznak a napsugarak. Visszafelé hogy megyek majd? Ha egyáltalán.

                Visszafelé minek mennék? Dolgom van ott. Nincs dolgod ott. Áttolhatnám a jelenre a jelent… a napot. Ezt a napsütötte sávot kitolhatom, ameddig az erőm hagyja. Az erdőm a májusi fényt, hogy magára vonja. Ha hagyja. Kinyújtom magam előtt a karom. Felhőfalat tapogatok. Ködpára emelkedik a kedvhatárokon. Hűvösen ülnek meg a bőrömön a szemek, egyenként érzem a párafoltokat. Kitárt tenyérrel a párafalat puhán megtolom. Belibben, hullámzik, homorodik a tenyerem nyomán. Arrébb taszigatom. A földet figyelem. A földön a napfény továbbcsorog. Eléri a ködfüggöny peremét, és nem kúszik alá. Nem emészti el. A napmeleg erőtlen a ködpárára nézvést. A ködpárára nézvést csak a tenyerem erős. Nekiveselkedem, teljes erőből tolom. A tenyerem nyomán kúpok és hullámok alakulnak. Még tovább nyomom. Elszakad. A hasítékon át látni a fenyves erős, zöld színét. Az egyik lyukon a kezem átdugom. Megkapja a tél. Visszahúzom. Simogatja a meleg. Zsebrevágom a kezem, elgondolkodom. Nem akarok hasítékokat. Finoman és egyben akarom eltávolítani a falat. Nem akarok ajtóstul bedőlni, nem akarok párakaput. Száraz akarok maradni, és mozdítani, de azért megsimítom nedves kezemmel a homlokom. Az imént felszakadt hasítékok lassan benőnek közben. Van esélyem. Folytatom. Ha nagyon türelmes vagyok, holnapra elérem az erdőt. Ha nem, itt maradok. Nem érem ma már el az erdőt, mielőtt leszáll az est. Estig a napon maradok, de most mennem kell, nagyon sok a dolog.

                A ködfalat lapogatom. Nyugalom. Ne cibálja föl a szél, amíg távol vagyok. A hosszabb foszlányokat kis göngyölegekben a tövébe rakom. Rendben legyen, míg holnap visszajövök, és a munkát folytatom. Ki akarom szélesíteni a napsütötte sávot. A tenyerem most egy hárs törzsén nyugtatom. Nekitámasztom a fejem. A törzsben futó életet hallgatom. Nézem az erdőt, ezt a komor teret. Tudhat sütni az erdőn is a nap. Láttam már, hogy sütött az erdőn a nap. Intézze valaki el, hogy süssön ott is hamarost a nap. Én itt leszek. Amit megtehetek, tolom.

miért hazudod

– Anya, miért hazudod Apának, hogy boldogulsz nélküle?
– […]
– És tényleg elhiszi?
– El.

sapiosexual

Mostantól gondolj rám úgy,
mint egy tavirózsára:

a szépségem és
a gyökereim között
egy csomó szürreális

közeg
van.

valós idő

Hadd legyen
real-time
ez az egész.

Nem emlékeket
akarok.

Csak
megtörténteket.