Álmomban van egy áldozatom. Egy férfit vagy egy nőt üldözök – utólag ez már kideríthetetlen. Rohan a kockaköves, kopár lámpafényben, de utolérem, és könyörtelenül belemártom a láncfűrészemet. A fröcskölő sötétvörös és az olajzöldre festett gázvezetékek komplementer színek.
A hulladarabokat ostobán egy szemétledobóba dobom.
Azután bőgni és rettegni kezdek. Álomba kezdem sírni magam egy hulló lazúrú padon, sírom az elvesztett szeretetem, és áldozat mivoltomban egyszerre bizonyos leszek. Már a lépcsőházban van, és a vállamnál kezdi majd. Levágja előbb a karom, aztán a bordáimba mélyed. Vagy ahol a legvédtelenebb, a nyakon. Szorítja a tüdőm a félelem, és nem rejt el a kapucnis pulóvered.
Felébredek.
A való életben a láncfűrész erős túlzásnak tűnik. Azért megkérdőjelezem.
2017/01/23
2017/01/20
főzelék
– Ez a főzelék, ezt főztük, megeszed.
– Öt vagy száz óra múlva eltagadod, vagy nem is fogsz emlékezni rá.
– Tessék, mindenki tudja, hogy kicsit furcsa a főzelék, de megeszed. Tessék, itt a kanál.
– Nem, megteltem. Többet nem.
– Tessék, evidenciafőzelék. Hozzá itt a kanál.
– Vérlázító, ha ez az evidencia.
– Szerintem ez a jó főzelék.
– Szerintem ez kuka.
– Ha eddig jó volt, most miért nem eszed meg?
– Nem akarok többet belőle. Lehet, hogy soha.
– És akkor most mi lesz? Éhezel?
– Nézd csak, itt egy minyon. Hamm, be is kapom nyomban. Hamm!
– Öt vagy száz óra múlva eltagadod, vagy nem is fogsz emlékezni rá.
– Tessék, mindenki tudja, hogy kicsit furcsa a főzelék, de megeszed. Tessék, itt a kanál.
– Nem, megteltem. Többet nem.
– Tessék, evidenciafőzelék. Hozzá itt a kanál.
– Vérlázító, ha ez az evidencia.
– Szerintem ez a jó főzelék.
– Szerintem ez kuka.
– Ha eddig jó volt, most miért nem eszed meg?
– Nem akarok többet belőle. Lehet, hogy soha.
– És akkor most mi lesz? Éhezel?
– Nézd csak, itt egy minyon. Hamm, be is kapom nyomban. Hamm!
2017/01/17
status quo
Status quo, te kígyó.
Maradj meg,
Mert megesett a szívem
A fészken.
Status quo,
Önmagát megmaró kígyó.
Maradj meg,
Mert megesett a szívem
A fészken.
Status quo,
Önmagát megmaró kígyó.
2017/01/12
az asztalnál ketten is ülünk
Hogyha az asztalnál ketten ülünk, és neki az anyja egy ízben a fülébe nyalt, és a borzadály homlokverítékének lassú diffúzionálása közepette leszól egy rendezői hang, hogy ez másokkal is megtörténhetett, és ketten ülünk csak az asztalnál, és ő fiú, én meg lány vagyok, akkor… akkor…
Csattan a homlokom az asztallapon.
Csattan a homlokom az asztallapon.
2017/01/06
2017/01/03
2016/12/29
2016/12/24
karácsony, este
Egész nap azt a fenyő- vagy benettonzöldet várod.
Este békénhagynak. Este már lehet.
Este békénhagynak. Este már lehet.
2016/12/22
az avar
Mi legyen ezzel a húszesztendőnyi hiánnyal, rugdalom, mint unott avart a földön. Mi legyen, ide halmozódott, zúdítsam hát a nyakadba utólag, de jól megérdemelten, vagy köpjek inkább nagy ívben és magasról reá? Ez a húsz évnyi meg-nem-történtség, hallom, ahogy röhögsz, és mellveregetve védekezel, hogy az már az enyém, kezdtem volna vele én valamit akkor, nem kellene most itt rinyálni. Csak tudom, szűkölsz némileg belül mégis, mint a kutya, szűköltél akkor is, ugyan nem ezért, más miatt, de hát ez már csak megmarad, a szűkölés, láthatatlan a hátadba ütött bélyeg. Én hallom a sercegést, ahogy a bőrt éri a billog, én hallom, minden második szavadban hallom, és mégsem elég nekem. Nem lennék az a bosszúálló típus. Ha már egyáltalán értelme van ennyi idő után az ilyesminek. Nézem a húsz évet az üres stanicliban, és arra gondolok, hogy akkor ezt mostmár neked kellene vinni, tessék, átadom, és nekem meg lesz egy más húsz esztendős staniclim, ami a hatalom, és ha arról van szó, majd eladom, és még jól is járok vele, mert van mit. Hozom az idők során láthatatlan erőkkel fölruházódott staniclimat, és lépek. A maradékra meg köpni illene, és elfelejteni leginkább, de egyelőre a hallgatóságban még röhögnek, bár belül talán szűkölnek meg sírnak, de hát annyira nagyon mindegy is most már.
A farzsebembe gyűröm a zacsit, és elindulok arra. És azt csinálsz te is, amit akarsz.
Ami mindenképp megmarad, az úgyis az avar.
A farzsebembe gyűröm a zacsit, és elindulok arra. És azt csinálsz te is, amit akarsz.
Ami mindenképp megmarad, az úgyis az avar.
2016/12/17
2016/12/13
a pókfonál
Ötven perc önzés a magány fakasztotta űrben. Hat perc a biciklin, a többi a pihegés a sötéten való surrogás után, meg hogy talán mégis meg lehetne halni, ha lehet. Pókfonál valóság.
2016/10/04
skizofrén a mindennapjait
Ha így jobban belegondolok, ki csinálja még ilyen skizofrén módon a mindennapjait a családban?!
2016/09/28
2016/09/19
a csontjaik köré karoltam
Az elmúlt három napban átöleltem három különböző férfit. Mindegyiknek többé-kevésbé magamon kívül, magamból adtam. Kettejükbe többé-kevésbé szerelmes vagyok, a harmadik csak szimplán örülni tudott; éreztem a puha bőrükön át az őket megtartó csontjaikat. Én csak egy kicsit köréjük karoltam.
2016/09/13
2016/09/12
2016/09/02
2016/08/26
2016/08/05
2016/07/12
Subscribe to:
Posts (Atom)