High-tech lépcsőház: surrogó lift, hirtelen, hangtalan nyíló és csukódó ajtó, fehér tejüveg touchpad (tasztatúra!), tompán szűrődő fények. Alacsony mennyezet. Világoskék és -zöld fürdőszoba becsempézett vadvirágokkal, a mackó hátát simogasd szappan. Dizájner-zöld egyebek: lámpa, párna, virágcserép. Lemezek, Bobo és Góliát, halomban lobogó gyertyák. Tömpe nyelű plasztik evőeszközkészlet. Áttetsző, zöld citrombelező. Barokkos műanyag pohár vagy hellokittys papír, pingvines szalvéta. Hot-dog hússal és hús nélkül, mozzarella és nyúlós edámi, lisztben forgatott pirított hagymamorzsák, olajbogyó, édes-savanyú csemegeuborka, csíkos mogyorókrémes gofri. Becherovka dobozzal, tokaji és a többi, női Heinekken, férfi Pilsner Urquell ládában, banános sör. Finom.
2009/01/30
ezek a mondatok voltak ma
De, David Bowie-t ismerem, csak azt a számot nem.
Hogy én nem értek semmit, ezt gondolom, észrevette. De a másik tanárnő óráján sem.
Á, én nem figyeltem.
Aha, hagyjuk, hagy mondja el mindet!
Kész, ja.
Nem, ő nem, mert ő jó fej.
Elmenjek egy tollért a tanáriba?
Azt se tudja, hol van.
Mert egy héten ötször látom, és így péntekre már elegem van belőle.
Arrébb állna, nem látom.
Ők mindig zenét hallgatnak, meg filmet néznek!
Nekünk van otthon citromfánk!
Látsz tőlem?
Én ezeket sosem értem így hallás után. Ha már megvan a szöveg, akkor értem.
Aha, ők mindig ezt csinálják.
Jaj, tényleg, de jó, ezt szeretem!
De engem nem érdekel, én nem törődöm vele.
Sorry, I'm late.
Because he smokes cigarettes, ganja!
Holy shit!
Hogy én nem értek semmit, ezt gondolom, észrevette. De a másik tanárnő óráján sem.
Á, én nem figyeltem.
Aha, hagyjuk, hagy mondja el mindet!
Kész, ja.
Nem, ő nem, mert ő jó fej.
Elmenjek egy tollért a tanáriba?
Azt se tudja, hol van.
Mert egy héten ötször látom, és így péntekre már elegem van belőle.
Arrébb állna, nem látom.
Ők mindig zenét hallgatnak, meg filmet néznek!
Nekünk van otthon citromfánk!
Látsz tőlem?
Én ezeket sosem értem így hallás után. Ha már megvan a szöveg, akkor értem.
Aha, ők mindig ezt csinálják.
Jaj, tényleg, de jó, ezt szeretem!
De engem nem érdekel, én nem törődöm vele.
Sorry, I'm late.
Because he smokes cigarettes, ganja!
Holy shit!
marxim
A Marximba be lehet ülni, vissza lehet utazni, amikor az ember nem komoly tizenhét évesen, lehet hallgatni egy-két White Zombie meg Rage Against The Machine-t végtelenített kazettáról (körbe pörgő cédé), szürke, piros és kicsit fekete meg firkás minden, ma már persze értem a külföldiül írt firkák nagyrészét is, be van műanyagozva az étlap, lelopták az apacsavart, helyette egy óriási cetli van kicelluxozva a fiúvécé ajtajára, hogy essen le a keze a szimbólumtolvajnak, és a gyerekkori (sokkal kisebb) barátom a kidobó, óriási nagy, kifelé látom, hogy bent ül a kocsiban, nem kopogok be az ablakon, mert félek, hogy akivel benne ül, az nem örül, de a Marxim az ugyanolyan, mint régen, csak nem annyira kalandos a világítás, a pult, a pincérfiúk és az egész hosszú, gyárfalas utca sem.
2009/01/28
2009/01/27
remélem, lesz köpőcső is
Galacsinnal dobál, rugdos a pad alatt, bökdös a ceruzájával, tanárnő, ááárulkodiiiik!
női munkavállalókat is
Mindehelyett lehetnék HÉV-vezető is, mert most keresnek, Cinkotára kell menni jelentkezni a HÉV-megállóba a forgalmi ügyeleteshez.
2009/01/26
2009/01/25
egy sziget lehetősége
Olvasom ezt a könyvet, ami úgy végződik, hogy ez a jövőbeni ember, ez a kétezer év múlvai új ember otthagyja a kaptárszobáját, otthagyja a képernyőt, kihúzza az interhumán-net kapcsolatok összes kábelét, otthagyja az adatátvivőket üresen hápogni, és elindul délnek. Gyalog, mert sohasem fárad el, a zsebében ásványok és vitaminkapszulák, nem szorong, nem fél, nem szomorú, és vele van Fox, a sokadik generációs eb-klón. Délre tart, mert ott várja a tenger, a sóban és szerves anyagokban gazdag végtelen mélységű lé, az örök táplálékforrás. Hosszú hónapokat gyalogol, messzelátóval nézi a vadakat, és amikor lehull a dér, Fox elvész. Leölték, a fülét lecincálták a vadak.
…Nincs víz, elolvadt a hó, felszívta a nap. Két préselt tabletta mit ér? Tíz, tizenkét napig bírja még, ha… Nem fél, tudja, kiszámolta, hogy így lesz, a vadakat maga mögött hagyta, a másik új ember, a nő, valahol előtte jár, de lekanyarodhatott az útról, nem tudni merre, tíz, tizenkét nap a kiszáradásig. És akkor meglátja. Homokpadok, pocsolyák, sós, algáktól erjedő lé. A lábát mossa a víz. Belefekszik. Nem iszik, ozmózissal táplálkozik. Lebeg a langyos víz tetején, nézi a napot. Él. Örül. Kétszáznegyven év óta először. Ez az öröm a szerelemé, a játéké, az életé. Ismer mindent mostmár. Még hatvan év. Körülbelül ennyi van hátra, húszezer nap még. Húszezer nap lebegés, lebegés a történetekben, az ősei és a többi új ember-ős történetében. Elég az agy az élethez, és egy kis napfény meg sós víz, így együtt már a végtelen.
…Nincs víz, elolvadt a hó, felszívta a nap. Két préselt tabletta mit ér? Tíz, tizenkét napig bírja még, ha… Nem fél, tudja, kiszámolta, hogy így lesz, a vadakat maga mögött hagyta, a másik új ember, a nő, valahol előtte jár, de lekanyarodhatott az útról, nem tudni merre, tíz, tizenkét nap a kiszáradásig. És akkor meglátja. Homokpadok, pocsolyák, sós, algáktól erjedő lé. A lábát mossa a víz. Belefekszik. Nem iszik, ozmózissal táplálkozik. Lebeg a langyos víz tetején, nézi a napot. Él. Örül. Kétszáznegyven év óta először. Ez az öröm a szerelemé, a játéké, az életé. Ismer mindent mostmár. Még hatvan év. Körülbelül ennyi van hátra, húszezer nap még. Húszezer nap lebegés, lebegés a történetekben, az ősei és a többi új ember-ős történetében. Elég az agy az élethez, és egy kis napfény meg sós víz, így együtt már a végtelen.
2009/01/24
ez mi ez ez sajt ez mi ez
A venezuelai gyerekek azzal szórakoznak az óra alatt, hogy az ujjaikra fölírják egyesével a betűket, nem azt, hogy Ü-S-S vagy M-E-T-A-L, hanem hogy Q-U-E-S-O, azaz sajt, és akkor az ujjaik hajlítgatásával kérdezik, hogy ¿Que es eso?, és válaszolnak is rá, hogy ¡Eso es queso!, hát nem zseniális?
2009/01/23
szalagavató
Nem tudtam, hogy lehet jól. Ha tíz éve, körülbelül ezen a héten, így január végén, azt mondja nekem valaki, a valaki a jövőből, aki nincs persze, a folyosón ott az első emeleti lépcsőfordulónál, ahol le lehetett látni az aulára, és ahol én akkor, olyan fél hét lehetett vagy negyed nyolc talán, a kezdés előtt álltam, és a sutba vágtam az egészet, vastagzoknistul, duplaharisnyástul, mindenestül, és a harminckilences, csúszós-nyeklős fehér topán nélkül indultam keringőzni, szóval ha akkor ott megmondja az a valaki, hogy figyelj, te tíz év múlva megtalálod azt a helyet, ahol rockzenére keringőznek majd, jó, a Bed of Rosesra, nyálasnak nyálas, dehát a keringő sem más, mint egy nagy mozgó habostorta, meg az a sok felcsapó érzelem ugye, amikor a lányok a fiúk karján lógnak körbe, és közben láthatod, hogy ezek ezt élvezik, és hangosan éneklik, hogy I wanna lay you down, szóval csak annyit mondott volna tényleg, hogy lesz ilyen, a szívedhez közelebb álló, akkor nem görcsölt volna betonná talán a gyomrom közben, meg utána sem, amikor a gombostűt a fényes blúzba tűzték.
szempontok
Megállapítás (időben megálló, álló időben mindenhol felbukkanó), hogy a szociológusnak a munkásosztályról, nekem az ifjak lelkivilágáról szólt.
2009/01/22
a kamaszgyerek délutánja
A fölnőttek pont olyanok, mint a kamaszgyerekek, csak könnyebb rájuk haragudni.
2009/01/21
2009/01/20
kék és narancssárga
Napok óta így járok már valójában, egyik lábam kék, a másik narancssárga, egyik fülem, egyik kezem, egyik felem kék, a másik narancssárga, ki akarnak folyni belőlem ezek a színek két patakban, de nem merem, nem merem magamra venni a táncterem fényeit egy keleti és egy űrbéli dallam határán, a jégmadarak tolla nem én vagyok, türtőztetem magam, egészen addig, tegnapig, mikor meglátom ezt ott, hogy ez az enyém, nekem van ide kirakva, hát én elkérem, meghökkenek mégis, amikor megkapom, az arcomban van az óriási kék és a keskenyebb narancssárga, feldereng az emléke egy másik kéknek és narancssárgának, az nyár volt talán a tengernek hitt Dunán, elkértem azt is, és akkor végül ma mégis fölveszem ezeket az elektromos vibrációkat magamra, több képet már nem kérhetek, én magam vagyok ezek a színek, és azzal a hátára vesz a nap, végigsodor az elsimuló és a pezsgő órákon, egyszerre vagyok nagyon nyugodt és derűsen izgatott magam, elterülő kéket bevilágító narancssárga.
2009/01/19
tizenöt
Fúrok vissza az időmben, betöröm a tizenöt éves pupillámat, mászom meg, pásztázom az agyamat, a barlangokat. Mi volt akkor, hogy volt? Amikor az ment, hogy little secrets, tremors… turned to quake, meg like most babies smell butter, his smell smelled like no other, és már egy éve ment a(z I, I, I, I, I'm not your) stepping stone, alatta meg a submission, ha szomorú voltál, bálnányi darázson utaztál, ja, és a kérdések, magyarul nem is fogalmaztunk talán, ha arról volt szó, és persze, mindig arról volt szó, so what's moderation and what's confusion, meg a végére viccnek tegyük be ezt is, hisz a D-moll Toccátára de büszkék voltunk! (És Úristen, hány halott.) …Jó, azt hiszem, emlékszem.
kamilla
A kamillás ajakír, olyan zöld a kupakja, mint ez itt kétoldalt, pont olyan szagú, mint régen az ufódobozos babafürdetők közül az egyik (volt kék, sárga, piros és zöld, négy erőteljes alapszín, tekerős gombkupakkal, mi még áltiban is azt használtuk, a tanító néni (Márta néni – prototípus, tizenhat év múlva már nem ismert meg az utcán, ha ott jártunk még, ugyanazon a lakón) pedig jéghidegen húzta föl a szemöldökét, hogy talán habfürdő vagy tus, mert mi ez, már nem vagyunk babák, minket már fürdetni nem…), ez a művi kamillaillat örök.
most akkor mi?
Nem, nem akarom én ezt erőltetni… Nem. Akarom, de nem erőltetni. …Úgyhogy leveszem a mindent kezelő (kezelni akaró, vagy épp semmit se) kezemről a mindent vállaló (szintúgy bevállalni vállalkozó, vagy terhet lecsúsztató) vállamat.
2009/01/18
éjjel is
– De te már végeztél, gondolom?
– Hát igen, igen. Én már háttal állok a táblának.
– Mi? Te tanítasz? … Ezekben a ruhákban???
– Aha, nekem ezek a ruháim…
– Mert úgy nézel ki, mint egy –
– Mint egy?…
– Mint egy drogos!
– Hát igen, igen. Én már háttal állok a táblának.
– Mi? Te tanítasz? … Ezekben a ruhákban???
– Aha, nekem ezek a ruháim…
– Mert úgy nézel ki, mint egy –
– Mint egy?…
– Mint egy drogos!
És aztán felbukkant az éjszakában a leendők közül a Nagyon Átható Tekintetű Srác, tudod, az a fajta, aki figyeli minden mozdulatod, az agyadat reflektorozza egyfolytában, én jobban megijedtem, mint ő, de kapcsolt, köszönt szépen, hogy Csókolom, meg aztán, amikor már bezárták a táncteret, hogy Viszlát!, rettenetesen udvariasak voltunk mind a ketten, most mit is tehettünk volna, ilyen hülye meglepetést! Úgyhogy most gyorsan becentrifugázom magam ebbe az új és felelősségteljes, áhított szerepbe.
2009/01/17
Subscribe to:
Posts (Atom)