harmónia

Van-e itt harmónia?

Vállat vonok, van.

te milyen vagy?

– Te milyen vagy?
– Ööö, nemtom, most ezt mondjam el röviden?
– Aha…
– Hát, hát… változatos.
[…]
– Lakhatok nálad?
– Aha. [Tényleg. Akkor lenne idő.]

a lépcsőfordulóban

Megint azt álmodtam, hogy közeleg a világvége, de aztán egymásra találtunk a lépcsőfordulóban és elkezdtük tervezgetni, hogyan mentjük meg az egészet, legalábbis azt, ami lényeges.

kalap

Vettem egy kalapot, és amikor hazaértem, az udvarban ki volt járva ez a szó az ajtóm előtt a hóban: hogy KALAP.

(az leírhatatlan)

Elmeséljük egymásnak, hogyan toszogatunk emberi agyakat a távolból, főként a gondolat erejével, és (mert) […(az leírhatatlan)…].

([Arról mesél tehát, hogy hogyan festett. Bőséges színpalettáról, mert imádja a színeket – mondja. Nem csodálkozom, így képzelem. A képeket nem láttam, fogalmam sincs, mi van rajtuk, nem mondja el. Csak a sok színt és azt, ami közben történt. Miről szólnak a képek? Nem világos az sem, zavaros az időrend a meséjében, hogy mi volt előbb: a képek vagy a történet, hol kezdődött a feszkó, kinek a feszkója van a képeken, kié volt ott előbb. Szóval egy levél Amerikából, benne a szomorú vasárnap és heroikus önkezi halálok, és egy-két kérdés. Kérdés, ami állapot valójában. Az elején nem jön rá. Pár hét múlva nyakig benne a sztoriban. Az élettárs féltékeny. E-mail-ekben mentegeti az arctalan és ekkor még névtelen amerikai csávó életét. Meg akar halni. Ez egyáltalán nem heroikus, önkezűleg elhalálozni nem hősöknek való. Ilyeneket ír neki, hónapokon át. Persze sokmindent nem tud, bizonytalan a szavakban a biztos, amit tud. Elgondolt szavakkal emeli az állapotát. És billeg a dolog, ide-oda, fekete tócsákba toccsan. Billen, billeg, rezzen és reszket, és eltelt majd egy év az Újlipótváros és Amerika között, és kinn van a tócsából. Arca lesz az embernek, és kiderül, kislánya van. Nem a bőrén át párolog az alkohol, hanem az üvegből egyenest az égre. Megmenekül. Megmentettél egy embert, pedig nem is ismered. Befestetted magad mellé a képekbe, pedig nem is ismered. Nem ismered magadat sem, és megfestetted ezt az ismeretlenedet, és mostmár ott ragyog a képekben. Ez az.])

egyházat nem

Alapíthatnánk egyházat, kétszer annyi pénzt kapnánk. De mi nem tesszük. Merő idealizmusból.

elbűvölődve (ever fallen in love)

Elmentem tornázni a sarkon túlra, és egy hosszú fekete copfos, csuklóján keleti csipketetoválást viselő nő tartotta. Balett az Ever fallen in love with someone (you shouldn't have fallen in love with) földolgozására. Nagyon szép volt, el vagyok bűvölődve.

tegnap a villamoson annak örültünk

Tegnap a villamoson jó volt, amikor véletlenül összetalálkoztunk és annak örültünk, hogy ma lett 29, én meg még egy kicsit 29 vagyok, úgyhogy most egyidőben ugyanazt az évet tapasztaljuk, és aminek a végéről tudtam is neki mondani ezt-azt, mindenféle tejszínhabos jót a villamoson, és egészen őszintén tudtam mondani ezeket, meg örültem is nyíltan, mert tudtam, hogy úgysem fog emlékezni semmire, arra sem, hogy ő is örült, de én tudtam.

és akkor néha

– És ő, ő?…
– Voltak azok a kisebb srácok, akiket néha bezártunk az öltözőbe. És akkor néha bezártuk őt is.

milyen vagyok

– Bori, szerinted milyen, vagy melyik szereplő vagyok én?
– Majd gondolkodom – mondom, pedig tudom, hogy ilyet nem láttam még sem könyvben, sem filmen, sem az életben.

anyuka nem tudja

– Kedves tanárnő, ne haragudjon, hogy föltartom, csak bejöttem, mert a fiam nem jár iskolába…
– Kedves anyuka, semmi baj. Igen, tudom, hogy nem jár. Mi van vele?
– Nem tudom, nem jár be.
– Tudom, de miért?
– Hát először beteg volt, aztán meg nem jár be.
– Igen, de hogy-hogy nem jár be?
– Nem tudom.
– De szeret ide járni, nem?
– Igen, szeptemberben röpködött.
– Jobb, mint az előző suli?
– Igen.
– Ahova nem járt be… Vajon oda miért nem?
– Nem tudom. De ide sem jár…
– Így nem fog jegyet kapni… Pszichológusra gondolt esetleg?
– Igen, már régebben is úgy volt, hogy járunk.
– És? Mit mondott?
– Hát semmit.
– ???
– Hát a gyerek nem járt.
– És az hogy történik, hogy nem érkezik meg?
– Nem tudom…
– Elindul, aztán visszafordul?
– Igen-igen, például!
– És ha ön mondja neki, hogy jöjjön be, hiszen vizsgáznia kellene, akkor mit mond?
– Hát nem. Nem jön.
– De miért?
– Nem tudom.
– Hogy-hogy?
– Nem tudom.
– És…?
– Nem tudom.
– …
– Nem tudom.
– …
– Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom.

megmaradni

Semerre sem hasonulni, hasadni. Középen, egészben megmaradni.

az orrukkal együtt a vállukat

Meg még az, hogy be kell menni reggel dühöngve a metrón, és elkapni a grabancukat az első adandó szünetben, hogy a használt pszichedélikusokról készített képeket nem kéne kipakolni az összes monitorra, vagy legalább tiltsák le a barátaik barátait és ne is szóljanak hozzá hülyeségeket, szóval vigyázhatnának jobban egymásra ennél azért, meg magukra, de magukra tudnak, húzzák föl az orrukkal együtt a vállukat.

az édenkertben

Az Édenkertben minden megvan, az Édenkertben elégedetlen lesz az ember, vagy el is vész.

tiszta

Letisztult és súlyos, dimenzióváltós.


[Tiszta kémiák az agyamban.]

mindkettő filmrendező

Két fiú volt az álmomban, az egyik testben, a másik lélekben az egyik testében, és mindkettő filmrendező akar lenni az életben, amitől én térdremegésig vagyok képedve.

a csönd hangjai

Azzal a fátyolos finomsággal kellene most leírni, amikor kinéztem a nagy ablakokon a fekete ég előtt hulló pelyhekre, a macskakövekre a lámpák gyönge fényében és szépen visszarendeződött minden, ahogy azok a híres, halk esőcseppek viszhangoznak a csönd kútjaiban.

fonalakat

Elejtett fonalakat fonok a hajamba – jó hosszú most az a tincs.

állnak lenn a rendőrök

Állnak lenn a rendőrök a metróban és utánafüttyögnek a lányok vádlijának.

status update

Bori is szigethangulat.

No comment • Like • Share