– Te egy ilyen boldog csajszi vagy?
– Ööö, igen… ööö, nem, ööö, megtanultam ide fölragasztani a szám sarkát az arcomra, de tulajdonképpen…
Azt hiszem, magam sem tudom eldönteni. Miért is ne lennék boldog? Tulajdonképpen.
2010/04/29
2010/04/28
teleregény
És akkor az volt, hogy azt mondta, hogy az volt, akkor én azt mondtam, hogy az, de csak úgy, ha ez, és akkor azt mondta, hogy ez meg az, de az ez, ez a gaz, és akkor azt mondtam, hogy gáz a gaz, és akkor azt mondta, hogy azt mondja, és erre én azt mondtam, hogy ne mondja, de ő csak mondja, mondja, össze-vissza ezt mondja és azt mondja, és aztán azt mondtam, hogy hagyja abba, és akkor tényleg abba is hagyta, és akkor azt mondtam, hogy azt mondja, hogy azt mondta, hogy ezt mondja, és akkor én nem, én nem hagyom abba, mert azt gondolom, hogy úgy mondta… á, teleregény.
a póc
Van rólam az a régi fénykép, nyolcvan márciusában, és pont ugyanúgy nézek ki rajta, mint ma reggel ez a póc, Mama, ha beszkennelnéd azt a fényképet, egymás mellé tehetnénk a kettőt, s úgy mutogatnánk; ennek még csak nem is taknyos a szeme.
2010/04/27
Zenés Zen Te
Én ezerkilencszázkilencvenháromban nagyon megjegyeztem ezt a mai dátumot, akkor fiúztam először (hosszasan telefonoztunk, mondhatni, zaklattam, csak épp ő örült ennek, de aztán az utcán nem köszöntünk, csak a rózsáira emlékszem az arcán), és azóta minden évben figyelem ezt a dátumot. Ma aztán nem bírtam aludni, keresnem kellett egy nyugodt helyet, egy zen helyzetet, találtam, és a forgolódás utáni elnehezülésben elgondolkodtam, hogy talán akkor ma, ma születik az unokaöcsém, a Zente, akinek a nevében benne lesz a Zen, ez tetszik, Zenés, így is hívtak engem a gimiben tiZenhét éves koromban, de én csak Zenitnek fogom szólítani csakazértis. Nagyon szép volt a tesóm hangja a telefonban, ahogy mondta, benne volt az egész Zenország.
2010/04/26
élükre állítva
Írok, és azt írom véletlenül, hogy az élükre állítva a könnyek, és csak utólag veszem észre, amikor átolvasom, hogy jó-e, hogy könnyeket írtam könyvek helyett. Nem baj, mert tulajdonképpen ez is igaz, a könnyek is az élükre voltak állítva, amíg peregni nem kezdtek, úgyhogy úgy hagyom, írok hozzá egy lábjegyzetet és kész.
2010/04/25
a Tankcsapda örök
Az a fajta kiscsaj voltam, akitől a Lukács Laci megkérdezte a dedikáláskor, hogy ebbe a pólóba alszol, akkor csak nézett, és mondta, hogy nem, ez a kedvenc pólóm, ebben járok iskolába. De aztán az aláírásokkal nem mentem benne többé iskolába. Csak eszembe jutott ez a történet – megyek aludni. Az alkoholos filc örök.
megtanultam többek között
Megtanultam a héten többek között kéz nélkül biciklizni (elég gyorsan, combbal szorítva), bal kézzel tollasozni, és célozni is tudok homokos pályán nehéz golyókkal (pétanque). A többek között a lényeg persze, de arról – röviden – nem írok. [És mindről azt gondolom, hogy lehetett volna hamarabb is, de nem így lett. Ez van.]
2010/04/24
találtam
Találtam egy tébolyodott szemű felnőttet.
[Hát igen, az elején én is mindenkit megkérdeztem, meg mindenfélét kipróbáltam, nem működött, aztán most itt van ez. Tessék.]
[Hát igen, az elején én is mindenkit megkérdeztem, meg mindenfélét kipróbáltam, nem működött, aztán most itt van ez. Tessék.]
mindent, ami bizonyságul
Átfestem. Legyen azon is egy kis narancssárga. Üres a szoba. Nem megyek be. Nem fogok bemenni, pár napig most nem megyek be. Nincs ott semmim, amit látnom kéne. Asher Lev az asztalon. Asher Lev mellett ülök fölhúzott lábbal, és hallgatom, hogy beszél. Beszél, és nem mond semmit. Végül nem mondok arra semmit, hogy nem mond semmit. Meggyújtok egy füstölőt a szobában. Meggyújtom, majd leég, rácsukom az ajtót, pár napig nem megyek be. A szobám, a szekrényem a régi – a kicsi a szobám, be fog ide talán sütni a nap, a szekrény mögött semmi. Nincs ott semmi, a semmiből összerendezem az arcomat, azazhát azt mondják, nagyon jól festek, jól festek, föntebb tűnök, mint ahol ők ülnek, ahonnan isszák a bort és öntik rám a szavaikat. Iszom a szavaikat. Nagyon jól festek, fényképezek és rajzolok, üres tereket festek és legutóbb narancssárgával fújtam a konyha falára fújt békre, legyen azon egy kis narancssárga. Légy, ami lennél, a fű kinő. A fű kinő, majd legközelebb már kell venni, és remélem, a kaktusz épségben maradt. Hogy bizonyságul estél, legalább azt köszönjed és vess el minden elvet. Gátlástalanul elvetek minden elvet. Elvetek minden elvet, elvetek minden fűmagot, elvetek mindent, ami bizonyságul nem esne. Két napom van, hogy összerendezzem az arcomat, hogy jól fessek, két napom, kettő. Gátlástalanul folytatni annak lenni, ami.
2010/04/22
pisztoly, napszemüveg, krokodilok, ősdenevér
Rendben, hogy ő pisztollyal és napszemüvegben járkál a lakásban és össze-vissza beszél, valamint bezárja az ajtót sötétedés után, de akkor én meg előszedtem a krokodiljaimat és az ősdenevéreimet, hogy tisztában legyünk vele, hogy bírnak ezek egymással.
[Ácsi! Csak visszafogottan.]
[Ácsi! Csak visszafogottan.]
2010/04/21
a napszemüveg a legjobb fegyver
A napszemüveg. A legjobb fegyver. Jobb, mint egy pisztoly, vagy egy vár, árokkal.
2010/04/20
napfényes és zuhanós
Posta, csekk, számok, cd, cd-tok, rántottsajt, rooter, képkeret, működik, nem működik, itt működik, ott működik, mátrix, fut, fut, fut, füst, füst, füst – hogy el lehet fáradni egy ismeretlen, napfényes és zuhanós délutánba.
2010/04/19
rosemary gyermekét
Meséli a Rosemary gyermekét, s hogy aztán utótörténet is van a valóságban immár, ismerem persze, és szétfagyok a borzalomtól. Lehet így mesélni.
2010/04/18
gyer…ünk
Várakozunk. El kellett jönnöm onnan, olajszagúra fülledt minden szoba, lazachús dédeleg a fogam között, ez az utolsó ketrec a tenger felől. A gyomrom az út vége, én vagyok a sötét út vége. Azonnal indulni akarok, lelógni az erkély rácsa között az utcára, vasárnap délután üres az utca, csak a nap nyalja. Nem tartozom senkihez, nem tartozom sehova, hadd tekerjek gyorsan haza a csöndben, végigsimítani az utolsókat. Gondolom, több ízben föl fogok ébredni az éjszaka, közben a srácokkal álmodom. Gyerünk, gyerekek, idő.
2010/04/17
oltár, ruhatár
Bemutatkoztam egy embernek, akinek úgy értettem a nevét, hogy Ruhatár, pedig valójában Oltárnak hívják. Szerencsére szimpatikus voltam neki, csak legyintett.
tanácsokat osztogatni nem fog
Elmegyek vele beszélni, mert neki a szíve a helyén, ő rosszat nem akar, őneki korlátai és viszonyítási pontjai nincsenek, ő nekem tanácsokat osztogatni nem fog, ő bólogat majd és drukkol, és én tanácsot most elfogadni nem tudok, nincs nekem kérem erre sem időm, sem energiám, én csak beszélni akarok, aztán folytatni.
2010/04/16
Subscribe to:
Posts (Atom)