Zsuzsi Sári

aztán jön hirtelen egy sms
hogy akkor most Sári

és az első reakcióm
az
hogy nem
dehogy
azóta már Zsuzsi

de aztán rájövök
hogy nem
pont fordítva

nem Zsuzsi
hanem pont
hogy Sári

csak ez az sms
épp
pont nem felőlem
érdeklődött

majd legközelebb

a dupla ajtók
között
nem fogunk
köszönni

így is hárman beszélnek
hozzád

lemondó szívvel
le-
gyintek rólad

csak egy
pillanatra
hadd kapjam
el
a tekinteted

négy fázist
számolok
meg
egy másodperc alatt
a szemedben

a harmadik az enyém
akkor
meglátsz engem

és már
csapódnak is
az ajtószárnyak

hát majd
legközelebb

a végére

a végére pedig
az öröm
marad

hogy bocsánatot
kérsz
valamiért

ami nem is
érint meg

a tarkóján át

a járdára ugrat
most
a hátam mögött

vissza kell fordulnom
hogy elképzelhessem
a halványkék szemét

és arra gondolok
hogy a fitos orrát

mennyire szeretem
ha csak így a tarkóján át látva
elképzelem

napkitörés fricska

péntek tizenharmadika van és
erőteljes napkitörések

hogy találkozunk-e
válaszolsz vagy
válaszoljon helyetted
az univerzum

én nem tudom
engem ebben az ügyben
hidegen hagynak
a napkitörések

én megkérdeztem
tőled, hogy
találkozunk-e

és ha úgy döntesz
akkor találkozunk
akkor úgy akarja
az univerzum

jobb

aztán meg pedagógikus leszek
s hogy miért volt így jobb
- így hamvába holtan -
meg is magyarázom

pedig te csak kirándultál
én meg tapasztaltam egyet

és hogy miért lett végül jobb -
az már senkit nem érdekelhet

hiába

a festék a szemed alatt
felbársonyosodik
ráemel egy
áttetsző réteget a
könny

ne sírj
arra gondolok
és bámulom a
csodálatos szemed

azt a melegbarnát
a fekete tus
fölött

és aztán én is eltörlök
az alkarommal
a zebrán egy könnyet
amikor túl vagyunk

mert hiába mondod
hogy igazán sajnálod
te azt az arcom
elé emelt kezet
már nem láthatod

Borbála utórezgés

Féltékeny
vagyok
világod
súlyára:
ki ír át
verseket
nevedre,
Borbála?

készülő vihar

arany a híd a feszülő Dunán
méregpiros csík férkőzik fölé
riasztván a készülő vihart

de még nem
egyelőre még
csönd van

egyelőre még
csak
formálódnak a szavak

közel

olyan közel állni
hogy
én legyek az ajtó

szorosan és szabadon
se ki- se bezáródás

a piros kabátomban

eltekerek előtted a piros kabátomban
azt hiszed

pedig nem is tekerek soha a piros kabátomban
és nem is nagyon járok mostanában arra

de legalább valami apropó
hogy napokkal később
is
üzeneteket írjunk

a Budapest-Rijeka viszonylat

aztán vérig sértesz
mert a Budapest-Rijeka
viszonylatról

nem a tenger
hanem az izzadt műbőr
ülés

jut először eszedbe

találkozzatok

a járdára ugrat
pont
az orrom előtt

nézem a kék szemét
és arra gondolok, hogy

be kellene mutatnom neked

mert még fontos lehet
hogy találkozzatok

az idők fokai

négyszázötvenegy fahrenheit lobogott
és nulla kelvin

ma kellemes tizennégy celsius

lepke

megjelölsz
két lila lepkét csókolsz a nyakamra
és elengedsz

Repülj! –
hazudod

bénán
verdesem át
az éjszakát

az a domb

az a domb ott jó lesz?
mutatok egy emelkedőre
és leheveredünk a fűre

a szandálod sarkát csodálom
és a parfümödet

és kinevetsz, mert nem szagolhattam
másokon azt
senkin

pesti éjszaka

lesz maga
pesti éjszaka
az enyém

letüdőzlek virágos éj
le én

a kétségbeesés

a kétségbeesés az uszoda
ahol a férfi zuhanyzóba nem mehetek be

a nőiben pedig csak homályosan látom a körvonalakat

mi legyen

te nem tudsz barkochbázni
én meg sakkozni nem tudok

mondd meg, mi az – követeled
én meg, hogy helyettem lépjél
azt akarom
neked a szavaid vesznek el a légben
én pedig sohasem voltam túl nagy stratéga

szóval akkor
mi legyen?

két hangya

két ujjad vége két hangya a vállamon
hogy ne menjek még

de én már egészen zavarba jöttem:

megyek