2017/01/25

az öngyilkosságig

Suicidal. Talán nem pont a semmibe hanyatlást jelenti. Hanem a kizárólagosság erejét.

Az van, és semmi más.

2017/01/23

áldozatom

Álmomban van egy áldozatom. Egy férfit vagy egy nőt üldözök – utólag ez már kideríthetetlen. Rohan a kockaköves, kopár lámpafényben, de utolérem, és könyörtelenül belemártom a láncfűrészemet. A fröcskölő sötétvörös és az olajzöldre festett gázvezetékek komplementer színek.

A hulladarabokat ostobán egy szemétledobóba dobom.

Azután bőgni és rettegni kezdek. Álomba kezdem sírni magam egy hulló lazúrú padon, sírom az elvesztett szeretetem, és áldozat mivoltomban egyszerre bizonyos leszek. Már a lépcsőházban van, és a vállamnál kezdi majd. Levágja előbb a karom, aztán a bordáimba mélyed. Vagy ahol a legvédtelenebb, a nyakon. Szorítja a tüdőm a félelem, és nem rejt el a kapucnis pulóvered.

Felébredek.

A való életben a láncfűrész erős túlzásnak tűnik. Azért megkérdőjelezem.

2017/01/20

főzelék

– Ez a főzelék, ezt főztük, megeszed.
– Öt vagy száz óra múlva eltagadod, vagy nem is fogsz emlékezni rá.

– Tessék, mindenki tudja, hogy kicsit furcsa a főzelék, de megeszed. Tessék, itt a kanál.
– Nem, megteltem. Többet nem.

– Tessék, evidenciafőzelék. Hozzá itt a kanál.
– Vérlázító, ha ez az evidencia.

– Szerintem ez a jó főzelék.
– Szerintem ez kuka.

– Ha eddig jó volt, most miért nem eszed meg?
– Nem akarok többet belőle. Lehet, hogy soha.

– És akkor most mi lesz? Éhezel?
– Nézd csak, itt egy minyon. Hamm, be is kapom nyomban. Hamm!

2017/01/17

status quo

Status quo, te kígyó.
Maradj meg,
Mert megesett a szívem
A fészken.

Status quo,
Önmagát megmaró kígyó.

2017/01/12

az asztalnál ketten is ülünk

Hogyha az asztalnál ketten ülünk, és neki az anyja egy ízben a fülébe nyalt, és a borzadály homlokverítékének lassú diffúzionálása közepette leszól egy rendezői hang, hogy ez másokkal is megtörténhetett, és ketten ülünk csak az asztalnál, és ő fiú, én meg lány vagyok, akkor… akkor…

Csattan a homlokom az asztallapon.

2017/01/06

összevernek

A szíved ver vagy az isten, vagy összejátszanak.

2017/01/03

uszoda

Az év második estéjén kinyitom a szemem a víz alatt.

Fényes és kék.

2016/12/29

a szöveg, a kép

A szöveg kifolyik, de a kép kicsattan.

2016/12/24

karácsony, este

Egész nap azt a fenyő- vagy benettonzöldet várod.

Este békénhagynak. Este már lehet.

2016/12/22

az avar

Mi legyen ezzel a húszesztendőnyi hiánnyal, rugdalom, mint unott avart a földön. Mi legyen, ide halmozódott, zúdítsam hát a nyakadba utólag, de jól megérdemelten, vagy köpjek inkább nagy ívben és magasról reá? Ez a húsz évnyi meg-nem-történtség, hallom, ahogy röhögsz, és mellveregetve védekezel, hogy az már az enyém, kezdtem volna vele én valamit akkor, nem kellene most itt rinyálni. Csak tudom, szűkölsz némileg belül mégis, mint a kutya, szűköltél akkor is, ugyan nem ezért, más miatt, de hát ez már csak megmarad, a szűkölés, láthatatlan a hátadba ütött bélyeg. Én hallom a sercegést, ahogy a bőrt éri a billog, én hallom, minden második szavadban hallom, és mégsem elég nekem. Nem lennék az a bosszúálló típus. Ha már egyáltalán értelme van ennyi idő után az ilyesminek. Nézem a húsz évet az üres stanicliban, és arra gondolok, hogy akkor ezt mostmár neked kellene vinni, tessék, átadom, és nekem meg lesz egy más húsz esztendős staniclim, ami a hatalom, és ha arról van szó, majd eladom, és még jól is járok vele, mert van mit. Hozom az idők során láthatatlan erőkkel fölruházódott staniclimat, és lépek. A maradékra meg köpni illene, és elfelejteni leginkább, de egyelőre a hallgatóságban még röhögnek, bár belül talán szűkölnek meg sírnak, de hát annyira nagyon mindegy is most már.

A farzsebembe gyűröm a zacsit, és elindulok arra. És azt csinálsz te is, amit akarsz.

Ami mindenképp megmarad, az úgyis az avar.

2016/12/17

ne rettegj

Rettegsz, mi?

Mert érdekel.

2016/12/13

a pókfonál

Ötven perc önzés a magány fakasztotta űrben. Hat perc a biciklin, a többi a pihegés a sötéten való surrogás után, meg hogy talán mégis meg lehetne halni, ha lehet. Pókfonál valóság.

2016/10/04

skizofrén a mindennapjait

Ha így jobban belegondolok, ki csinálja még ilyen skizofrén módon a mindennapjait a családban?!

2016/09/28

nem hümmögni

Káromkodva sírni, nem itt hümmögni.

2016/09/19

a csontjaik köré karoltam

Az elmúlt három napban átöleltem három különböző férfit. Mindegyiknek többé-kevésbé magamon kívül, magamból adtam. Kettejükbe többé-kevésbé szerelmes vagyok, a harmadik csak szimplán örülni tudott; éreztem a puha bőrükön át az őket megtartó csontjaikat. Én csak egy kicsit köréjük karoltam.

2016/09/13

samir thinks

„Samir thinks you're hot.”

2016/09/12

valóság

A valóság a legerősebb.

2016/09/02

ne

– Hát asszem, én így fölemeltelek valami piedesztálra.
– Aha… de ne. Jó?

2016/08/26

nem tudod

– Tudod, amikor olyan jó a másikkal, és nem érted, miért nincs mindig ott.
– Nem tudom.

2016/08/05

Tibor

A Tibor az Tibor az Tibor az Tibor az eccerűen csak Tibor az a Tibor.