aranyak

S egy nap azt álmodom, hogy királyok lettünk és aranyak hullanak.

ez az

Ez az egy lehetőség van.

jó

Milyen jó.

maradj

Gyere akkor most, ölelj át, Idő,
csókolj a nyakamba és
zongorázd végig a csigolyáimat,

táncolunk egyet.

Táncolunk, és
maradj is velem.

precesszió

tengelyén billenő idő;
egymásba szövődő szavak

túlon túl

És nem szólt senki, hogy az ilyen távolra engedett gyeplő mentén már nincsenek szavak, hogy mélységes csönddé válnak a csillagok, hogy fejjel előre ugrunk a falba; hogy nem szólt senki, már hidegen hagy, azon túlon túl vagyunk, és fölismerem, hogy ez az voltaképp, ami beizzít.

csinálj

– Csinálj nagyon sok mindent ezekkel a kezekkel.
– Igen.

ugrás a csillagokba

magány és áhitat, mikor elrugaszkodom.
nem visszhangoznak semmit egy percig a falak.

halk rádión a szférák zenéje szól,
a csillagokat veszi az antenna.

ugrás.
fölfelé zuhanok.

viszel

Gyere, Lófej-köd. A hátadra hágok, s viszel akkor, rendben?

ami maradt

Leküldi a királynő mind, ami maradt a Ruszki Sztandart alján, majd kedves udvarhölgyét kéri, hogy igazítsa el a feje alatt a párnát, és miután kitámasztotta rendben az ablakot, bújjék be mellé az ágyba, és aludjon reggelig vele.

spleen ünnepnapon

Feladom. Essen, puffanjon. Megvonom a vállam.

Arra sem méltatom, hogy a szám elhúzzam. Húzzunk innen köszönés nélkül a francba. Távozzunk angolosan. Masírozzunk el katonás rendben, és hátraköpni se forduljunk vissza. Egy egész regiment hátraarc van. Megkerült a harc, de megfutamodott. Ne érdekeljen többé már semmi. Ne legyen több rágódás a múlton: elrágtuk, aztán mikor az ízét vesztette, kiköptük azt. Köpök rá. Unottan könyökölök a kocsmaasztalon. Kiábrándultam a hiú ábrándokból, és hidegen hagy, ha véletlenül fellökném a vázát. Még melegen leszopogatom a csontjait, és a sarokba hajítom. A szőnyeg alá sem érdemes söpörni. Érdemtelen a problematika. A járdára fújom a taknyomat a méla koranyári napban. Erősen süt az magától is.

minek az

Fehér ingben kell vérezni, mert ünnepi nap ez. Minek az ünnepe?

Hamarosan el fogok veszni, áltatom magam, de ez merő fantazmagória. Nem igazán van hová vesznem már, és bár nem adhat fogódzót a cinizmus sem nagyon, arra gondolok, hogy a pesszimizmusom már-már optimizmus. Ha mindent szabad, akkor valahol meg vagyok mentve, a kérdés csak, hogy mitől. Kétlem, hogy annyi beláthatatlan sok üldözőm volna [...].

fehér lap

Milyen megnyugtató, és milyen kiborító.

ha dőlni

Támasszatok meg, ha dőlni kezdenék.

Fogjátok föl az átcsorgó színeket,
Emlékezzetek,
És mossátok el az edényt.

Támasszatok föl;
S hagyjatok egyedől.

kilátok

Mit nyomtok, ti fellegek.
Kilátok alólatok úgyis.

nosztalgia

Régen minden jobb volt.

Nem jár ma már senki fregatton.

nyugalom

azt hiszem, azt várom, hogy
szépen lassan elüljön a csönd.

elhallgatnak a mosogatóba hulló vízcseppek,
csikordul egyet a villamos a sínen,
kirúgja magát az a pár féregnyúlvány,
amire a következőkben szükségem lehet.

főzök nekem nagyon lassan egy kávét,
és visszafelé iszom meg.

azt várom, hogy ne vegyen körül semmi,
csak saját magam legyen
a kiterjesztésem.

forduljon magába
a világ
körülöttem.

gyász van

Halál van és gyász van,
és gyász van és csönd van.
Lélegzés van és csönd van.
Lágyság és halk hang és falnak ütközés van.
Magány van és csönd van.
Csönd van és gondolat van és élet van.
Halál van és fájás van,
halál van és kép van.
Hang van.
Halál van és ünnep van.
Csönd van és élet van.
Halál van és szeretet van,
háló van,
hullám van,
halál van.
Élet van.
Élet van.
A végéig élet van.
Végig élet van,
a végén pillanat van és halál van,
meredt pillanat van,
kép van,
és végül vége van.
És élet van.
Élet van.

égóceán

Bele az óceánba.
Egy karcsapás,
Egy hullámcsapás.

Körülötted az ég.
Körülötted óceán.

idegrendszered

Aztán megérted, reszketsz és rettegsz, és a félelem miatt nem csinálsz belőle rendszert, nem nyitod ki másodszor a vodkásüveget, és bezuhansz viharos idegrendszered mellé az ágyba.