2007/10/09

merleg

Es folytatodik a dolgok harmoniaba rendezodese, es lassan raebredek, hogy van olyan dolog is, ami akkor van a legnagyobb rendben, ha nem latom soha tobbe.

2 comments:

  1. Belépő helyett pedig a következő verset nyomták a kezünkbe.

    Vörös István: Lovas a kolostorudvaron

    Tudatlan barbár vagyok,
    úgy rontok a német nyelvbe,
    mint egy kalandozó magyar
    a kolostorba. Nem akar ő semmi
    rosszat, a hitet, amiért itt élnek,

    még nem ismeri, vagy ha ismeri is,
    nem tudja komolyan venni. Fölkap
    egy kelyhet az oltárról, ki-
    issza belőle a bort, és a bor
    egyelőre nem száll a fejébe.

    Lenyilaz egy rátámadó kutyát,
    a fáklyát lóbálja egy darabig,
    hogy feldobja a tetőre, aztán inkább
    hagyja kialudni. Igaz, az épület úgyis
    ég, nem egyedül jött. A szűk udvaron,

    hogy megmentse, fölkap egy fiatal
    apácát, kilovagol vele az erdőbe.
    Útközben derékig fölgyűri a szoknyáját,
    és szemben maga elé ülteti. Érzi, hogy
    élete nagy szerelmére talált, de sose

    tud majd rendesen beszélni vele.

    ReplyDelete
  2. Ez egy abszolut ideillo gyongyszem, koszonom szepen.

    ReplyDelete