háló

Egy háló, tépődsz, tépelődsz a mélyre levert cövekek közé feszítve, a halántékod két dióda, veszi mindenhonnan az adást, és van, hogy összekeverednek a hullámok, csak a zaj van, a zörej, nem hallasz és nem hallatszol ott, a szíved, ami egy labda, kipattan a hálóból messzire, utána kellene ugrani, és akkor választasz, hogy ha elszakad, hol szakadjon, és marad egy nagy kupac ripityom az egészből, szóval összeszakadt az egész meg minden, de a szíved a kezedben, azt lehet hajigálni majd még máskor is, meg tulajdonképpen van lábad, rá tudsz állni, gyerünk, kigabalyodás, futás vagy megállás végképp, aztán lehet, hogy az egész rossz, úgy ahogy van.