Azt írja a tanítványom hajnali egykor, hogy bocs, de ő nem, hogy ő elfelejtette, hogy nem fizette be, hogy ő most akkor mégsem, és nem tudja, mi lesz, hogyan.
És én akkor válaszolok neki azonmód, hogy a lehető legjobban cselekedett, és örülök is neki tényleg, hogy most nem, hogy megtanulta azt, amit lényegileg igen.
[És erre akkor alapozhatom is a továbbiakat, hosszabb s szélesebb távon, teren.]
No comments:
Post a Comment