minek örültem ma?

Az egész napos hiábavalóságnak, hogy egyetlen sunyi mondatot nem fordítottam, hogy a tanóráknak végre a nyárra vége, hogy az Árpád-híd följáróján megelőztem két fickót, pedig nem is hegymenetben voltam, hogy tűz a nap, hogy görögsalátát ebédeltem a Lehel-piacon, hogy másfél órát beszélgettem a gépen a fordítás helyett, hogy kisminkelődtem egy kedves tanonc által, s kiderült, de szép vagyok, és hogy most bebújok az ágyba, és még hogy meg hogy; és mindezek fölött és leginkább még az ide való egyfolytábani irkálásnak. Annak nagyon.