Összetalálkozunk a hídon. Tócsákba fújja a forró könnyeket az arcomon a szél, miközben beszélgetünk.
– …és akkor lenne egy biciklivázfestő műhely, ahol dolgozhatnánk, amikor rosszul érezzük magunkat; fölszabadulnánk: a festés terápia, jót tenne a diákoknak is…
– [nevet]
– Öööm, ez most olyan sajgálos volt, nem?
– De igen, azért nevetek.
ez olyan szép, sokadszorra olvasom
ReplyDeleteIgen, ettől működik. Remélem, még sokáig. :)
ReplyDelete