Kúszik le a villamos a havas hegyről, balra házak és árok, és a tizenharmadik fejezet végén leeresztem az Üvegburát, becsukom, mert tudom, hogy a maradék harmad a megoldásról fog szólni. Húzom az időt, hátha nem lesz kedvem folytatni mégsem és abbahagyhatom. Leszállnék a villamosról, hazamennék, bebújnék az ágyba és kész. Nem akarom elhinni, hogy lesz megoldás. Hogy a tizenharmadik fejezet után történik bármi is. De történik, úgy tűnik.
az az életben az érdekes, hogy mindig történik valami a következő fejezetben. az ember meg kíváncsi. én is kíváncsi vagyok a következő fejezetedre. legyél te is.
ReplyDeletemindjárt vége a télnek, és jönnek a színek! a naplevente meg ilyenek.
Hát igen-igen. Kíváncsinak és frissnek maradni.
ReplyDeleteEgy oldal van hátra… és szörnyen kíváncsi vagyok, lesz-e ott egyáltalán valami. Reménykedem.