nocsak, nocsak

– Nocsak, nocsak! Nocsak, nocsak! – járkál, kidülleszti a mellkasa fölött a hangját, és ezt mondogatja. Kihallottam már a hétfői levegőből is.

Kő kemény. Amikor elfordul, hosszasan matat egy lapért a polcon, nevetek. Nevetek, s írok. Dolgozom, mondom.