új

Én dicsekedni nem szoktam az új ruháimmal, de tegnap vettem egy cipellőt a pénzemen a boltban, amit fekete tőzegből gyúrtak, még nem foszlott szét benne minden levél és virágszirom, és a meztelen lábamon egyengették formára, úgy ám.

virtual dream reality

Néha elvesztem a hitem a dolgok szilárd valóságában:

Van egy tárgy, amivel a kutyák gazdái nagyon messzire tudják dobni a teniszlabdát. Egy piros, műanyag, hosszúnyelű marok. Bizonyára több is van.

Abban a pillanatban, amikor felhívtam a kis komisz tanítványom apját, hogy menjek-e ma órázni, érkezett egy sms a kis komisztól, hogy tetszem-e menni, és amikor elküldtem, hogy igen, négy órára, a papája már hívott is vissza. Egy percig tartott összesen.

Ha Patrick Bateman életre kel a regényben, kinyit egy ajtót és Terbivel kézenfogva átsétál az álmomba, akkor hol vagyok én? Egyszer régen a Mester és Margarita is kísértetiesen hasonlított az életre, és akkor sem derült ki pontosan, hogy ki írja a regényt, az író vagy az olvasó vagy én?

a jéghegy gyomra

És mi van, ha a sokminden, amit gondolhatunk, kimondhatunk, csinálhatunk, amit szabad, az még mindig csak a jéghegy csúcsa? Hogy a mesterek is tapogatóznak csak, és a kezük nyomán elolvad és elpárolog? Hogy még ennél is sokkal többet kellene szabadni?

(A villamoson megpróbáltam összehasonlítani az Ádámcsutka és a Holdpark idősödő író és fiatal rajongó lány tavaszi zefírjeit, és arról jutott ez eszembe. Hogy lehet, hogy még mindig semmi.)

fotótéma

Egy szürke délelőttön Keresztes Tamás egy fehér galléros, vörös lófarkas lányt fűzött a Moszkván egy kék esernyő alatt, a többiek meg vették.

ügyetlen

Ma többször is kikezdett a biciklim a sorssal. Egyszer majdnem ledőlt egy padkáról. Egyszer megmondták nekem, hogy mit ír a KRESZ a jobbról jövőről, és hogy ebbe a jobbról lassító és megálló is beletartozik. Egyszer meglátták a rendőrök, hogy forgalommal szembe hajt. Egyszer egyszerre csalinkázott mindkét kereke. Egyszer nem akart felmászni a lépcsőn, pedig toltam, és csak két fok volt. És legalább kétszer fordultam hajtűt miatta, mert a térképet sem ismeri.

Remélem, holnapra összeszedi magát.

a női zuhanyzó rése

Reggel az usziban, mikor már rákentem az illattalan krémet a tengeri kristállyal meglágyított klórra, a zuhi ajtaja felé slattyogtomban megláttam, hogy egy cingár kis kormos lóg a kilincsen, kémlel befelé. Kitártam neki az ajtót, jó nehéz az, és már el is szaladt mellettem, súrolta a lábam, Nem nézek oda!, rohant fel a lépcsőn. Pedig csak én voltam ott, ruhában, a szemérmetes és csúnya asszonyságok már rég lent rúzsozták ciklámenre csücsöri ajkukat.

az oroszlán lábkörménél

Már hazafelé gurultam az óramutatókat felszabadító nyári éjszakában, elhagytam a mindenkit begyűjtő katlant, a fényes árkádokat, körbecsalinkáztam a kis szigeteket, és elértem a Duna-partra, már hallottam a hegedű hangját, mint szokásosan, és ekkor a kormányom hurokba hajolt, és meg kellett állnom: előadás lesz, hegedűre és szőke tenorra, és én leszek a hallgatóság, ezt nyekeregte a váz. Megálltam hát, és megkérdeztem, tényleg így lesz-e. A hegedűs nevetett: hölgyem, épp egy török népdalgyűjteményt silabizálunk ezzel a fiatalemberrel. Ért ön a zenéhez? Segítsen nekünk! – Értek, hogyne, tanultam zenét én is, mutassák csak azt a kottát. Hámból kirúgott hangjegyek ezek: egyszerre viselnek keresztet és bét, az ütemvonalak csak lassítandó vannak, különben kiáradna az egész dallam egy hangos nagy tóba, és beleveszne minden janicsár. – Játssza el ezt! Ez igazán illő ebbe a lágy éjszakába. Félszegen hallgatjuk, az aranyfényes fekete Dunát merjük csak nézni közben. Aztán eljátszom én is a Tavaszi szelet, és az jár az eszemben, mit szólnának, ha elárulnám, hogy szeretem a fűrészes zenét. A Zeichnungen des Patienten O. T.-re jobban illene ez a nyenyergő Tavaszi Szél, de hát életemben másodszor játszom, másodszor hegedülök. A szőke Barna, és csak mosolyog, a cipője barátságos, de nem juthat szóhoz a hegedűs miatt, aki egyre bosszant, mígnem megfenyegetem, hogy ha legközelebb is ilyen lesz, a nyaka köré tekerem a vonó szőreit. – Maga nem fog visszajönni, tudom. Van otthon egy naplóm, abban hat női név van. Megkérdezem most a magáét is, és felírom hetediknek. A másik hat soha nem jött vissza. – Majd meglátja azt maga! – integetek, nevet a talpam alatt a pedál, a túlpartról visszanézek, de nem hallatszik, nem látszik belőlük semmi.

A következő éjszaka ugyanilyen lágy, homályos a Hold a grafitszürke égen, nem maradhatok itthon, mennem kell. Hazafelé újra a Lánchídon megyek, lassítok a lábánál. Eljátszik egy romantikus filmzenei dallamot, hátha belecsavarodik a közeli turistacsoport fülébe, aztán biccent jókedvűen. Üzletet kötünk: ha járok még erre, eljátsza nekem a Csitárit, viszont ha nem, én tartozom neki, és el kell éneklem, ha épp erre jár, a szőke Barnával, duóban. Zsebünkben ezzel a lehetetlen egyeszséggel jóéjt kívánunk egymásnak; mi mindig magázódni fogunk. Ő István, én hölgyem.

de szép is egy kocsma

Tegnap elmentem sörözni. Hónapok óta nem volt ilyen, hogy sörözni vágyjak, decens zenei program nélkül, de a tegnapi egész napos nap nagyon hosszú volt, és a végén nem vágytam másra, mint a korsó fülére a kezemben, a hangra, ahogy megcsikordul a poros kő, mikor a korsót magam mellé teszem, hogy kuporoghassak a lépcsőn és úgy bámuljam a fiúkat, hogy megnyugtasson a tudat, hogy ha akarnám, hallgathatnám a koncertet közelről is, netán táncolhatnék is rá, meg vágytam egy baráti félmosolyra is, és azt is kaptam, bár azt mondta félig meg komolyan, hogy el vagyok szállva, és csak bámulom itt a fiúkat, és ez így is volt. És mindennek nem lett semmilyen eredménye, úgyhogy indulhatok nyugodtan a rakpartra kitalálni, hogy legyen ezután.

És arról is szól mindez, hogy amióta következetesen (khm) megválogatom (khm) a barátaimat, igazi kiállítássá tud válni az idegen arcok és az éjszakai falevelek sörbe mártott kontúrja.

azon a napon, amikor azt gondolja, hogy nem hisz már

a szimbólumokban, legalábbis a másvalaki által számontartottakban, meglát az ablakpárkányon egy virágszirmot, ami régen azt a gondolatot erősítette benne, hogy… úgyhogy most elgondolkodik, miben is hisz már, és holnap délutánra, amikor a fényes rakparton sétál/teker/andalog, kitalálja.

igen, asszonyom, várok

Felhívtam azt a telefonszámot, ami ahhoz kell, hogy gyökeresen megváltozzon az életem, de a kedves női hang azt mondta, hogy még nincs semmi, de ne aggódjak.

(Volt oviban az a kötelezőenelőírtválaszos-egymástszivatós, hogy "Éhes vagy?" "Igen." "Egyél csirkét!" "Igen." Azért az ennél sokkal szarabb volt. Ki is kupált.)

a hard day's night's evening

Ma az volt, kedves Naplóm, hogy elfáradtam a saját órámon, ami azért fura, vagyis nem, pont hogy magától értetődő, mert az ilyen középfokú előtti órák fel szoktak dobni, ha egy kicsit is bírom a tanyítványt, de ezt nem bírom sajnos, kedves Naplóm, ennek annyira hülye viccei vannak, hogy például: – Ça va? – Non, és ezektől annyira zavarba jövök, hogy legjobb, ha laposan tartom az arcom, laposan, mint a fal, de ettől a vérkeringésem lelassul, és kevesebb vér jut az agyba, mintha már nem is az enyém lenne.
Egy másik tyanítvány meg, aki rámdudált a minap a körúton, én meg aszittem, a fekete nadrágkosztümös szőke jogosan veszi magára, de nem, mert nekem szólt, csak én már megint a fogorvosnőn meg az első idegen alkatrészemen gondolkodtam, ez a másik azzal az örömhírrel dobott meg, hogy nő a tökünk, és én ehhez sem tudtam szólni semmit, csak tátva maradt a szám, és olyan lehettem egy pillanatig, mint egy tölcsér az ismert és az allegorikus világ között, de szerencsére csak egy pillanatig tartott ez, mert megmagyarázta azonnal, hogy a barátnőjével ültettek tököt, nem pedig a cég másik két Zolijával merészkedik ekkorát bátorkodni.

de izgi

Ébredéskor kaptam egy ismeretlen számról egy sms-t, amit abban a percben küldtek, amikor kikapcsoltam a telefont, és csak annyi volt benne, hogy: Ho.

Hoppá! Vajon holnap akart találkozni velem? Mert az már ma van. Vagy csak megkérdezni, hogy hogy vagyok? Vagy talán arról kezdett volna írni, hogy ahol ő van, ott havazik? Netán horgászik a hold alatt? Milyen rejtelmes! Talán felhívom, és megkérdezem. Hohohohóó!

ami a filmben van, az van lent is

A Nikitát nézze meg a Réka, az Ensemble… négy főszereplője meg én vagyok meg a nagymamám, ő a negyedik, én meg a többi háromból gyúrva, például rövid lett a hajam, és a hűtő előtt, ha ideges vagyok, ocsmány szavakkal kiabálok, meg háromszögsajtot is főzök a levesbe, ha kell, egyébként meg nem is olyan pokróc, csak kintről.

szabad tűztudomány

Van az anarchista tantóbá', aki tüzet rakott az osztályteremben, hogy a gyerekek láthassák, hogy lángol, hogy forgatja a levegőt, hogy ég a kutyaszőr és az ember körme. És csak ezután ittak kálilúggal sósavat.

ok, köszi

Jé, van gondviselés.

Lehetne, hogy akkor ez így marad?

a blézer

Mindenki megdicsért benne (vagy furcsálkodott, de ezen felülemelkedem, végülis aki szerint ezt a rengeteg pénzt már el se bírom költeni… legalábbis [ide egy csomó szó befér]), úgyhogy úgy döntöttem, a jövő héttől kiskosztümben járok. Frizura marad, persze.

phob

Milyen érdekes, hogy amikor antiszoc napot tartok, engem sem keres senki.

Jobb is lesz várni a holnapot.

izzy-sapka affaire

Ok, ha ők megismerik ennyi év után az azóta centis arany biztosítótűvel feldíszített Izzy-sapkám, amit ma már csak esőben hordok, szóval elég sokat, hiszen egész tavasszal esik, akkor én meg emlékszem a filmre, amiben a pár a tetőn lakott, volt valami növényük is, ami kiszáradt, sőt, még arra is, hogy ez egy sörrel öntözött marijuana-tő volt. Ez a film az Itt van Eldorádó, és emlékszem a címre, mert amikor megnéztük körülbelül '96-ban, megláttuk aznap egy hirdetőoszlopon a plakátot, és akkor harmadikunk felkiáltott, hogy nézzétek, ott van itt van!

Azt pedig mindenki szereti, amiben nézik a névjegyet, és azon vitatkoznak, hogy elefántcsont vagy tojáshéj-e rajta a bézs…

szögletes látásmód

Megkérdeztem a mamámat, mit szól a fényképes blogomhoz. Az intonációból, amit az "Elég különleges a látásmódod, kislányom" kimondásához használt, arra következtetek, hogy egyáltalán nem érti, miért nem darvakat és barokkos reliefeket fényképezek daruk meg összegrafittizett házsarkok helyett.

Néha arra gondolok, én sem értem, bár egyszer már le tudtam vezetni genetikailag.

úgy szakad az eső

Az alföldi esők! Csak állsz a mezőn júliusban, és szakad rád a langyos víz, és aztán vége, és… mosolyog. És? Csurom vizes vagy, ennyi. Mosolyogsz, mert langyos a víz, és már megint kék az ég. Kiszáradt gallycsomó a haja, a szeme szikkadt zöld, bőrén a vízcseppek héján összegyűlt homokból vannak a szeplői. Izzadtságszagú, de mégis jó, mert a mirigyeiben a nap erejét hozza, dél óta jön Pécsről, stoppal. Miénk vele az utolsó szakasz. Veri az eső az ablakot meg a földeket, szétterülő pocsolya a szélvédőnk pár percen keresztül. Aztán eláll, és már megint kék az ég. A sztrádafeljáró előtt kiugrik, itt már otthon van, Félegyházára beviszik a földijei, menjünk csak tovább, de azért majd térjünk vissza gyakran az Alföldre. Ázzunk szét az esőben, és tapicskoljunk bokáig a langyos pocsolyákban a napon.

nem kötelező kötődni

Elvágni a kötekedő köteleket, úgysem vezetnek oda, ahova szeretném.

(Milyen nehéz szétválogatni a baráti tanácsokat, miszerint jót akarnak-e és szeretetből, vagy csak saját maguknak készített rendszerek igazságát hirdetik, emiatt vagy amiatt!)

utastársak

"A madárorrú a külső ülésen ül. Előtte a palánknak támaszkodik fél fenékkel egy ifjú hölgy a Magyar Lettre könyvfesztiválra megjelent számával. Fél szemmel a madárorrút nézi. A madárorrú térdére veszi kopott aktatáskáját, felnyitja. A lány meghökken. A táskában egy kék kockás, összecsukható esernyő, szendvics, papírok. "Műfogsor". Ez áll az egyik papíron. A madárorrú jegyzetelni kezd. Egy szőkére pacsmagolt hajú nő lép oda, egy gyereket cibál a kezében. A gyerek mosolygós, rózsaszínbe burkolt rövidhajú kislány. – Megengedi, hogy leüljünk? Ha beljebb csúszna… – Persze, várjanak egy percet. Csak egy megállót megyek, mindjárt leülhetnek… – Nem, nem, ne álljon fel, mi csak két megál… – Jó, már be is fejeztem, tessék! – De igazán, maradjon, csak üljön arrébb, jó lesz… – Nem, nem, tényleg csak egyet megyek. Így vitatkoznak, kéretik egymást, nem haragszanak egyáltalán. A lány mosolyog magában, néha rámvillan. Nincs kedvem mosolyogni, de visszanézek rá. Aztán két gimnazista ül le mellém: lófarokban vihognak, szájuk gyermetegen rózsás. Megbámulom őket. Nem tudom, zavarja-e őket. Nem tudom, észreveszik-e egyáltalán. A következőnél le kell szállnom. Felállok. Ránézek a lányra. Végignézte, ahogy felálltam, kibotladoztam a középső ajtóhoz. A madárarcú már nem ül ott, a pacsmagolt nő helyén egy barna, szolidabb áll. Talán ránéznék még egyszer erre a lányra, ha nem lenne nálam ez a két hülye szatyor. A Fehérvári úttól szatyrokkal utazni a Háromszék utcáig, elég ciki. Nem nézek rá. Ha netán leszállna, talán. De nem adok neki sok esélyt. Na, mondjuk ha a csetnikekről kezdene faggatózni, akkor. Talán.

Aztán leszállok, estig megfeledkezem az egészről."

Hát, így utaztunk aznap, Spiró György meg én. A csetnikeket nem kérdeztem meg, az viszont lehet, hogy valamelyikünk fülcimpája szerepelni fog egy közeli novellájában. A madárorrú akár egészben is.

a repertoár

– Meghallgattunk minden számot az angol cd-ről. Össze kell állítanom egy újat. Milyen zenekarokra vágysz?
– Beatles…
– …ömm… azért ennél valami progresszívebbre gondoltam.
– AC/DC?
– [Elkészültem ezzel a remek habos-diós emeletes tortával, de ott jön Garfield, és egyben betolja az egészet, majd a mancsát a hajamba törli – arcot vág.] Jó. Gondolkozom.

azonositatlan miaszösz

Napok óta azon flesselek, hogy a frissen rendberakott fogam és a szomszédja közé beletelepedett egy ismeretlen eredetű szösz, valami virág, a régi kékvirágos teában láthattam talán ilyet, pedig már elfogyott rég az a tea. Aztán most kiugrott a sajtosszendvicsből.

Elbeszélgetnék a gondolat teremtő erejéről az illetékessel. Vagy azonnal kinevezem magam illetékesnek, és akkor lesz nemulass!

(Update: délután befigyelt egy tányérka remek szottyogós sajtostészta. Csak hogy szavam ne feledjem.)

tabáni részegség

Intravénásan toltam magamba a fűrögös földet, a kék éggel együtt letüdőztem a Várat, benyakaltam a tömény Dunát, elrágcsáltam mellé az Erzsébet-hidat, megugattam egy kutyát, és már jól vagyok. Mert ez volt nekem a pihenőnapom.

nyugi

Megnyugtatjuk egymást, hogy ha van már legalább egy beleillő, akkor van legalább még egy. Akkor minek isszuk mégis az Utolsó Metrót meg a Vörös Oroszlánt? Kardamomos és citromfüves gyógyteákat depi meg ideg ellen? Mert nem bírunk várni, azért.

megtorpan, hurkot vet

Annak a háznak nincs is ajtaja, abban az utcában nem is jár ember, ahol ma visszahurkolódtam a valóságra a meglepetéstől. Mégis laknak abban a házban, a földszinten is, és a horgolt csipkefüggöny mögött zenét hallgatnak, valami romantkikus metált androgün énekhangon, és egy kicsit azt képzelem, nekem tekerték maxra a kakaót, hogy megálljak itt és hallgassam, fél kezem a kormányon, a másikkal a sisakot vakarom, és arra gondolok, talán nem is kéne tovább vinni így ezeket a napokat, és órákig is ott tudnék rostokolni, amikor elkezdődik a következő szám, bluggyogó szintetizátoros intro-val, aztán le is keverődik hamar. Nem tudom, miért hiszem el, hogy az a fickó miattam nyitotta ki az ablakot, és a függöny mögül figyel rajta, csak egy pillanatra hiszem el persze, aztán rájövök, biztos tizenhárom éves és lány, persze így is romantikus, ki tudja, olyan lesz-e nagykorára, mint én most, mert az már nem semmi.

Ott állnék még most is, ha nem halkítja le, istenuccse.

I'm a geek, I'm a weirdo

Hát, meghekkeltem a dvd-írót, amit a saját pénzemen vásároltam a boltban, mert nem akart szót fogadni. Tök egyedül. Jó, tudom, nem nagy szám beírni a hibaüzenet kódját a keresőbe, de akkor is, meg megnyomni a letölt gombot a megoldásként kínálkozó foltégető orrán, de akkor is. Szívesebben hekkelgetnék a Balaton partján egy kedves kis társasággal, mint hackerkedem itthon egyedül. Meg sülnék kreollá szépen a napsütésben, mint biciklire izéget csavarozok, míg pörkölődik a lemez… De azért nem változom át teljesen önjáró lánnyá, ebben biztos lehetsz, mert a létra tetejére még kacsintani is alig merek, nemhogy ráállni, pedig megint kilazult a fürdőszobában a körte.

Viszont megtudtam, miért írnak az emberek számítástechnikáról. Jó érzés felülkerekedni, és pont kéznél van a billentyűzet. (Főként a bölcsész-félék, akik vakmerőn bevállalnak mindent, mert az elolvasott információra hagyatkoznak, a lényeg hermeneutikusan zárva lévén, és abból sütik ki a pofonegyszerű megoldást.)

gáyan uttejak touches my sky

Semmire nem emlékszem a zenéből, hiába, hogy ismerősen szólt minden hang. Alámerültem, és ami nem a tudatom síkján történt, az bizony bezáródott örökre a tudattalanom tengermélyi barlangjába. Emlékszem a változó, piros-zöld és halványkék vászonra, a hallgatóság füle mellett függő tizenhat gyertyára, arra, hogyan számoltam meg őket (először csak tizenhármat, egy pillantásra, teleobjektívvel, aztán egy tizennegyedikről kiderült, hogy elbújt, és még kettő lógott sokkal lejjebb, az első sorban ülők térdkalácsán), meg hogy próbálom felmérni a fotósok stratégiáját: ki mikor megy közelebb a színpadhoz, mikor cserél szűrőt…

Kisimultak az agytekervényeim, úgy, mint számítottam. Az a titokzatos Vomito Negro kazetta tud még ilyet.

barna sör a buszon

Az ajtó melletti magányos ülésen ül, nekidől a plexiüveg lapnak, elnyújtózva, kényesen. Keresztbe vetett lábán magassarkú csizma, karamellás velúr, mint a haja. Barna szeme mosolyog, messzire néz, a sofőr feje fölé. Ismerős egy véres színházi darabból, de az is lehet, hogy az egy másik, egy kék szemű volt. Mindegy. Barna sört iszik szívószállal, üvegből. Már alig pár korty. Történni fog valami, azt várja. Azért mosolyog, nem tudja megállni. Látja mindenki, de nem bánja. Ami most jön, csak egyszer történik az életben, az első. Pont ezen a fényes áprilisi délutánon. Azért vette a sört. Az üres üveget a retiküljébe rejti. Mit számít, bármit rejthet egy női táska, az övében most egy sörösüveg van, szívószállal. Elképzeli a részleteket előre. Ahogy egymásra néznek. Ahogy belép. Ahogy a másik a kaputelefonba szól, ahogy megnyomja a csengőt. Jó lesz, és ünnepi, mert az első, így egyben az utolsó is. Elindul az első ajtó felé. A busz kanyarog, erősen fékez, ő is inog-binog a magas sarkakon. Leszáll. A járdán összehúzza magán a kabátot, kezében szorongatja a retikül fogóját, az üveget elfelejti kidobni. Pontosan tudja, merre induljon, pedig először jár erre. Csípőjét ringatva lépdel, mosolya az arca körül lebeg.

Mindjárt megérkezik oda.

Talán az várta, amit remélt.

that's how it goes

Muszáj a lehető legtöbb helyen vicceket elhelyeznem és tréfálkoznom, minden szembejövővel kedélyeskednem, különben sötét lesz.

amikor majdnem elbőgte magát a fogorvosnál

– Kér érzéstelenítőt?
– Igen, köszönöm, ha ilyen arccal kérdezi…
– Á, nem fog annyira fájni.

És akkor elővette az ütvefúrót. Tra-da-dra-da-traa!

kérdés. válasz?

– Tarts ki!
– Meddig?
– … Ameddig kedved van…

amikor kifordított lábujjal kelt

A tegnapi körbeszél fenekestül felforgatta az agyam. Szeretnék kicsit kibújni a bőrömből, s aludni egy nagyot, amíg szellőzik.

te tényleg a világítás miatt jársz szórakozni?

Hosszú percekig szívtam magamba bambán a monokróm pirosat, és felengedett végre a halántékom.

És nem szégyellem, igenis élvezettel hallgattam a zenekart, aki Ian Curtis énekhangja alá Dead Kennedys-t játszott. Nekem ez bejön. Úgyhogy nem csak a világítás miatt.

nyolcvanezer negyzetmeter

Lathato volt mindenki az ejszakabol, a virtualis terbol, a szombat delutani 59-es villamosrol, a franciaorarol meg a szomszed utcabol azon a 80 000 m2-nyi szalagon. Ma is megvan ez a 80 000 m2, csak szetszorodott a tobbi meteres negyzet kozott.

a papirtigrisek nyelven

Letre kene hozni egy site-ot, egy kozos naplot, a ki nem mondott gondolatok jegyzeket. Mindenki belecsorgatna azokat a mondatokat, amikre vegul racsukta a szajat. Csak ez veszelyes, mert tele lenne karomkodassal es szegyellnivalo, budos gondolatokkal minden oldal. A kerdeseket, amiket nem mertek kimondani, mert valaki tul piros kabatban lepett be, vagy el volt sozva delben a leves, szinten ismerjuk. De azert lenne egy-ket vicces, meglepo is, peldaul:

Elnézést, uram, jól látom, hogy amiből iszik, az egy Stakka Bo-s bögre?

eltolt bringák

Sosem láttam még ennyi biciklit toló embert, mint a BKV-sztrájk napjain.

paripak es bor

A teknocos homokozoban a jatszoteren, ahol orulten zakatolnak a rugolabu hintaparipak, majd a koruton is, ahol hosszulepesekben vagtat a lovam ejjel, es meg egy kicsit tovabb zakatol a fejunkben a gondolat.

shopping therapy

Azt gondoltam, csak az időt mulatom haszontalan, mert nem tudok jobbat kitalálni, pedig lehet, hogy meg fogom tanulni a photoshopot.

két merő túlzás

Mi lehetett az Úr célja, amikor a csaposfiú fülét megsüketíté, és pohár helyett korsót rak belé, az én nyelvemet pedig megcsomózá, és hosszúlépés helyett nagyfröccsöt önt rá?

vajon?

Most akkor szerelmes beled vagy buzi?

Erre most akkor hogy valaszoljak?

megvan ujra

Holmi lepkek visszahoztak tegnap este a nyugalmam. Ma reggel meg arra gondoltam, vajon az orvosi asszisztensnok ciklusat befolyasolja-e, hogy rengetegszer szagoljak mas nok veret. Nem kerdeztem meg a Judittol, amikor kijott ma reggel csapolni egy kicsit a nappalinkban, de aztan lattam, jol sejtettem. Az enyemet befolyasolta a het fiolacska ver, amit a kartyaasztal folott megszamoltam. Delelott pedig arra ebredtem, mert a szomszed csak akkor hallgat napkozben hangos zenet, amikor alszom, hogy a tegnap eszembe jutott Lithium szol, a feher kopenyes Kurt ott szaggatja a tornacipojet a fal masik oldalan.

ok, i'm not gonna crack

Ok, az, hogy borús-esős agytekervény-kigabalyitó úszás közben nem a halántékom fájlalom, hanem a bombát ugró nyolcévesekben gyönyörködom, jót jelent.

És az univerzum jófejségének tudom be azt is, hogy a céges kockagyanús tanítványaim nem fikázták a szerintem nagyon szép, de objektíven hallgatva is borzasztó melankolikus dalt, amit saját hangulatomat diszkréten kifejezendő választottam, hanem tetszett nekik. Szeretik a Noir Désirt, ez jó. Erre szívesen építek.

i don't wanna crack

Vond vissza, Uram, hogy ejjelente remkepekkel kergetsz es koltogetsz. Aludnom muszaj.

injekció

Én azt hittem, el fogunk ájulni. De nem ájultunk el. Sem aki kapta, sem aki adta.

Na, melyik voltam én?

stilusgyakorlati jatek

Rohogve elmeseli, hogy a fogorvosnal erzestelenito nelkul furtak a fogam, es a korhazban egy neni osszehanyta az agyat. Meg hogy elokerult vegre a biciklim, ugy suhantam a rakparton.

Erre en zokogva elmeselem, hogy egesz nap potlolag aludtunk, es csak enni keltunk fel, es hogy elotte Brusszelben reszt vettunk egy konferencian. Alvasrol szo sem lehetett, ugy zakatolt a repulonk a levegoegben.

a kut

Nezunk le a melybe, nezzuk a csillogo vizet. Aztan ok elmennek, en pedig ott maradok, konyokolok es bamulok tovabb. Latom csillogni a csillagokat, es latok mast is, de nem tudom, mi az. Nem tudom, feljek-e tole. Es ha feljek, mennyire? Es hogyan? Vagy csak a viz fekete, es minden elsimul?

lopótök

Olyan mondatot adtam ma szájba a mesélős játékban, hogy megijedtem: hiszen ez egy kezdőmondat. Egy egész elbeszélés van mögötte, de nem tudnám most kigondolni a részleteit, mert a kort, amikor játszódik, nem ismerem, és a szereplőket is rosszul képzelném el. Utána kéne olvasnom előbb más elbeszélőknél. De olyan mondat volt, hogy azt mondták a srácok, nem vártak volna ilyet egy lánytól.

Van benne egy lopótok is, abban bor, meg három egész élet.

zold

Mostanaban, az egszinkek ciklusom utan, sokat fenykepezek zoldet. Van, aki szerint ez a letudozott orom szine. Vagy csak ernek a fakon a levelek, es tetszik a rajuk robbano feny.

pont annyi

Elokerult vegre a lovam. Nagyon hosszu teli almot aludt, nagyon nem akart kibujni a felhomalyos zugbol, sokaig vakargatta a tarkojat, zsugorgatta vaksi szemet, mire hajlando volt beleszagolni a tavaszba, es az elso kilometeren azt hittem, nem fogja birni a szive, ez az orok motor, valojaban az en szivem persze, de birta, es akkor megint ereztem, hogy az ero es a gyorsasag, amit egyutt hasznalunk, valojaban az enyem. Se tobb, se kevesebb.

Es ez nagyon fontos. Se tobbet, se kevesebbet nem hasznalni. Hanem pont annyit.

1000

* ezer * thousand * mille * tisuca * mil * mila * tausend * Тысяча * tusen * alf * … *

kiegett izzok

Nagyon felelmetes ott fenn a sotetben, mert barmikor megharaphat az aram.

orak kozotti orak

Tenyleg, ma haromszor voltam kavezoban. Igaz, ketszer ugyanabban. Igaz, egyszer csak magamagamban.

gutenberg, gyere velem haza

A magyar irodalomban csak a b-ig jutottam, es a vilagirodalmat sem neztem at, mert kerestem valamit h-nal, csak egy kicsit tevedt balra a tekintetem, et-ig, el-ig nem is mertem visszamenni, es maris harom uj konyvem van. Es ez csak az igazan ajanlott irodalom, ket B A, meg egy noi baszk Ellis, talan sajat talalmany, es a szukseges minimum also polcat meg nem is kezdtem el bongeszni.

Remenytelen, oriasi szovegszovet.

megint egy elettol eluto szinu neni

Ma a boltban elottem allt a sorban egy olomszinu neni. Olomszinu volt az arca, a nyaka, a fulcimpaja. Olomszinu volt bizonyara a fejbore is, de azt eltakarta a dus, szurke haj. Mint amikor regen grafittal satiroztuk be az egesz lapot, hogy csusszon, es ramentunk meg egy kis lilaval is. A keze, megkonnyebbules, emberszin.

Sok mostanaban az elszinezodott neni. Vajon mire tanitanak?

koszonom az univerzumnak

Hogy nem nyitotta kerdesre a szamat, mert olyan kerdes lett volna, ami egyben a valasz is, es en valaszolom az eredetileg valaszadonak, es akkor egy vilag dol ossze.

Hogy megint gazdagabb lettem egy titokkal. Egy teherrel, ami nem az enyem, de azert viszem egy kicsit. Hat hova dobhatnam?

budai srácok

Azt mondják, a körút túloldalán sikkes lakni, fönn a dombokon. A szomszéd utcában élt egy cipész, aki egész életében azért dolgozott, hogy atköltözhessen a körúton túlra. Talán sikerült is neki.

Pedig mindjárt itt kezdődik a Vár. Tizenkét perc fölérni egy kanyargósabb lépcsőn. És akik itt laknak: borsószemkirályfik, homokkal hintett álommanók. Az egyiknek a Tavaszi Fesztivál logója fáj, messziről kerüli, ezer jóról lemondva közben, csak látnia ne kelljen. A másik rágógumi-automatát üzemeltet a nappalijában. Bedob néha egy húszast, kigurul a rágó, bekapja, es úgy szemléli a Dunát egész hosszában lassan, unottan csammogva.

Hát én meg itt lakom mellettük, és nem hiszek a fülemnek. Ezentúl, ha arra járok, mindig lesz nálam néhány húszas meg egy igazi friss falevél. Hátha összetalálkozom velük.

a bőrömön érzem

Valami nem tetszik. Világallergiám van.

a villamos aluszik

Soha nem hallott csond van az utcamban. Nem is igen akartam elhinni, hogy hetfore ebredek. Mintha a kukasauto sem jott volna.

Megis hiszek a zajartalomban.

zavar

Nézed, látod, hogy nem rezdülnek az ismeretlen néni orrából és torkából kilógó csövek, a bőre sárga, hogy nem emelkedik a mellkasa, és nem mered fölereszteni a függönyt, és kikiabálni, hogy meghalt. Nem hiszed el, hogy csak te látod, azt hiszed, látja az is, akinek látnia kell. Pedig most te vagy az, aki lát.

[…] Felkötik a dögcédulákat a lábára és a csuklójára, kettőt rádobnak a lepedőre, a lepedőt gondosan a fejére huzzák, a lábán megcsomózzák, le ne csússzon. A halottszállító két óra múlva jön. Most vacsoraidő. A kezemre meredek, kapaszkodom a csokiba. Zavar a halál életellenessége. Mindenki más természetes könnyedséggel tesz-vesz. Jópofát vágok én is. Jót, bár ráncolom a homlokom, de jót. A kertben megeszem a csokit.

[…] Hazafelé egy vérző nő utazik a villamoson. Az egyik ajtó mellett áll. A vállán véres a ruha, a haja és a fülcimpája is véres. Zavar az elfolyó és megszáradó vér életellenessége, de zavaromban megzavar a nő életteli, csillogó tekintete. Lebillegek a villamosról. […] Itthon vagyok.

tejecske

Indulas elott, meg itthon, egy tojaslikoros bonbon. Felborult koncertsorrend, kuszan teblabolunk, keressuk egymast, "Hova tuntel?", konnyeket cserelunk. "Nekem mar nem itt kene lennem." Egy kerdesre egy fejrazas es egy bologatas, megsimogatnam ezeket a rezgo merolegeseket. Kezremegtetoen szep srac, ket ora beszelgetes metalrol – "azt ismered, hogy … ?", "na varj, es te ismered azt, hogy … ?" –, reg nem hallott neveket mond, mint peldaul a Corrosion of Confirmity, osszeakad a nyelve az angolban, filmeket es epiteszeti stilusokat ajanlgatunk egymasnak – "a roman kor? azok a mohaval boritott csupasz kovek? akkor nezd meg az Andrej Rubljov-ot!" –, es a csucspont a halal autoja az Arizonai almodozokban. Hogy konnyen essen a seta, talalunk piña colada-t, ezer forintot er, masfelezret mar megittak masok, ez is edes es olvados es selymesen sarga, es meg meglepodik, hogy leveszem, hogy mennyre hisztis, es aztan mar indulnak a HEV-ek meg a villamosok, es ki-ki hazamegy, mert ez pont ennyi, univerzumaink kozos metszetenek mas-mas szintjen lakunk. Orultem, mondja, ez mennyire udvarias, es jo, es orulok, majdnem csodalom is erte, hogy nem en mondtam elobb. En is.

krds (kerdes E nelkul)

Ha bio-t eszem, attol jobb lesz, vagy csak nem lesz rossz?

a ferfiui higgadtsagrol

– Minden lanyt ki kellene rugni. Csak magukra meg a baratnoikre tudnak gondolni. Nem gondolkodnak tavlatokban. Ez egy ferfias szakma – mondta az ifju textiltervezo-tanonc, es a enyemhez csapta a poharat.


– Ahogy ez a sok venasszony karomkodik es karal, az borzalmas. Szidjak egymast, az orszagot, es olyan szavakat hasznalnak, hogy megfajdul tole a fulem. A ferfiak szobajaban biztos, hogy nem igy megy – mondta a nagymamam a korhazi szobaban, ahol o a nyolcadik es egyben a rangidos, es kacsintott.

a játszótér alatt

A múltkor a Várban jártomban benéztem egy autóba. A volánnál egy fiú ült, az anyukája épp szállt be mellé. A fiú, úgy láttam, nagyon vidám, énekel, úgyhogy bemosolyogtam az ablakon. Visszaintegetett. Szép a világ! baktattam tovább, ők meg elhajtottak a másik irányba.

Ma este a Fiú, Aki Egyszer Bejött A Konyhámba, megállitott az Ellátoban. Szia! Láttalak a múltkor a játszótér alatt! mondta, és elmesélte a fönti történetet. Ő volt az a fiú, csak sötet volt, és én nem ismertem meg az utcai lámpa gyér fényében, a karosszéria árnyékai alatt.

ket szal pu:nko:sdrozsa

kihajtott. Kulonleges tejeskave szinu, a bal oldali kicsit nagyobb, a jobb kicsit kerekebb tanyer. Nem akar elhervadni, de azert le kene szakitani.

harom napja

Alig alszik, pirosban jar, egyetlen dalt dudol.

azt mondja, irjam meg, hogy

"elhataroztam, masnap csodalni fogom".

Csodaltam: tetszett.
Megirtam. Viraghegyek.

a mosoly

Volt egyszer egy kisfiu, aki nagyon felenk volt. Minden reggel, mikor megerkezett az ovodaba, bemaszott az ovoneni asztala ala, es ott kuporgott, amig az anyukaja erte nem jott. A fule es a szeme nyitva volt egesz nap, mindent megfigyelt, mindent megjegyzett, es este mindent el is meselt az anyukajanak. De a gyerekekkel nem jatszott soha. Nem mert.

Egy nap ramosolygott a babakocsiban fekvo kishugara. A huga visszamosolygott. Azt mondta ekkor a doktorneni, hogy masnap az ovodaban mosolyogjon ra az egyik tarsara, es meglatja, az orulni fog, es visszamosolyog o is, ugy, mint a huga.

A kisfiu elment az ovodaba, es ramosolygott egy tarsara.
- Es mi tortent? - kerdezte a doktorneni. Ugye, hogy visszamosolygott a tarsad?
- Nem tudom…
- Nem tudod? Hat nem lattad?
- Hattal allt.

a kolteszetbe

Mindig a szerelmesnek lenni a szerelembe, az inspiral, mondta Vera Treffers.

A levegobe, a merfoldekbe, soha nem latottan ismeros tekintetbe, a kepeken megragadt hangba.

le loup et le renard chanter : le rap

Manau mutatvanya: keverjuk a hip-hop-ot kelta dallamokkal.

Az en mutatvanyom-sorozatom: tanitsuk ezt meg a kocka-cegben. Alapozzunk a nepdallal. Mutassuk meg egyetlen enekhangon. Az enyemen.

Kivancsi vagyok.

update: Aszontak, egy muvesz veszett el. Pedig nem is.

Señor, ¿desde cuando habla Ud.?

- Az iskolaban, ahova jartam, a gondnok spanyol volt. Az udvaron lakott egy vityilloban a felesegevel es a fiaval, akivel osszebaratkoztunk. Tizenket evesek lehettunk akkor. Ok szegenyek voltak, de en nem bantam: volt tevejuk. Nekem otthon nem szabadott tevet neznem. Igy aztan folyton azt bamultam, amikor naluk voltam. Persze a baratom tolmacsolt nekem az elejen. Amikor a mamaja megkinalt sutemennyel, akkor mar nem kellett tolmacsolnia, ertettem ugy is. Hamarosan meg is tudtam koszonni neki az o nyelven. Nehany honap mulva, amikor a szuleim lattak, hogy egesz jol elbeszelgetek veluk, vettek nekem egy nyelvkonyvet. Par het alatt atfutottam a szabalyokat. A legtobb szot mar ertettem akkor.

Igy tanultam meg spanyolul.

- Ud. es maravilloso, señor.

ragyogas

Megfigyeltem, hogy nekem kulon ragyog. Pedig mindig lelkesen beszel, mindenkire nevet, de az a kep, amikor ellagyul az arca es viragba borul a szeme, az az enyem.

katlan

Terben es idoben.

Felolem eshetett akar kint is a ho, mit bantam en. Mit bantam en, mi van kint? De most mar a feladat: kihozni onnan azt mikroklimat, es itt tartani. Nem engedni, hogy szetpukkanjon, mint egy buborek.

(A falu mindket utcaja egyiranyu, a vegen osszeero parhuzamos.)

informativ tipusu talalkozasok

Olyan erdekeseket tudunk neha beszelgetni farajzolasrol es tinedzserek generacios kulonbsegeirol a barataimmal. Kicsomozzuk egymas gondolatait, ujra rendezzuk a vektorokat, megvaltoztatjuk a ko-ordinatakat, es uj textust szovunk. Kozos kontextust: ko-textust.

apro emberkek

- Irjatok be a kihagyott helyre az igeragokat. Igen, mind az otvenet. Igen, van benne felszolito mod is, ezekben ugyebar hiaba keresitek a nevmast. Az segitene ugyan, de tanultuk mar a felszolito modot. A kijelento modnak pedig a kisujjadban kell lennie, fiam, a kimondatlan ragoknak is, miert is akarsz te a fuledre hagyatkozni? Iden tanuljatok magyar nyelvtanbol is, nem? Negyedikesek vagytok, nem? Nyisd csak ki a nyelvtankonyved! […] Es aztan forditsatok is le mindet! Irasban, a fuzetbe, termeszetesen. Es nem szo szerinti forditast kerek, hanem ertelmes, kerek magyar mondatokat. Eleg idotok lesz ra a szunetben.

– A tanito neninek otthon tetszett hagyni a szemet?! Mi gyerekek vagyunk! Nem apro felnottkek!!!

megtenned? persze.

Persze, ha senki nem akar a tv-ben szerepelni, akkor majd en, persze.

fade to grey

Ugy latszik, tortennie kellett valaminek, hogy latsszon, hogy tortent valami.

a konnyuseg elviselhetetlensege

Szamtalan szabadnapom hogy toltsem? Hasznosan vagy haszontalanul?

Huha!

eletem elso interjuja

Franciaul van, es beszelek benne paprikaskrumplirol, szarkasztikus-szexista humorrol meg favagasrol.

Igazan buszke lehetek magamra. Meg az egyeztetesi hibara is.

megoldanam

Ugy megoldanek egy bizonyos valamit, csak tudom, hogy nagyon hosszu, akadalyokkal teleszort ut vezet a jo szandekkal kikovezett terhez, ezert varok meg, mert most nincs kedvem es masra koncentralok. Majd.

update: nincs kedvem, de megis raerek. Meg ugyis igazam van.

miert nem lehet megmondani, hogy

De szép!
Undorító!
De szép vagy ma!
Sohasem láttam még, hogy ilyen szép vagy!
Én szép vagyok?

Most!
Majd.
Már ne...
Soha többet.
Minden reggel!

Gyere!
Menj el!
Menj el, de rögtön gyere vissza!
Hagyj békén!
Ne menj el, de hagyj békén!
Ne menj el!

Segíts!
Ne segíts!
Segíts, de ne mondd meg!
Vigasztalj meg, de ne segíts!

Érj hozzám!
Ne érj hozzám!
Ne érj hozzám, de ne fordulj el!

Én akarom!
Úgy szeretném...
Szeretném is, meg nem is.
Nem merem.
Félek.
Nem akarom...
Utálom.
Imádom!
Akarom!

Meg lehet, de csak nagyon ritkán.

viragalom

At kell jutnunk a hegyeken. Urbanus karavan vagyunk, strandpapucsban, ciklamen, egszinkek es fuzold pamutpoloban, sortban. Mintha csak kirandulni indultunk volna. Mobiltelefonok, iPodok, zsinorok, ketyerek. Majusi napsutes, kek eg, friss szel. Szoke nok es gyerekek kozott megyek, a tobbiek valahol hatul a tomegben. Feher viragos mezore erunk, a viragok a derekunkig ernek, szaruk eros, alig tudunk lepni kozottuk. Egy rovidhaju, szoke kislany feje folott hirtelen osszezarulnak a viragcsomok. Feher trikoja es farmerszoknyaja beleolvad a szarak es levelek surujebe. Nem az en kislanyom. Belenyalabolok a szarak koze. A szivem kalapal. Megvan. Kiemelem a viragok kozul, a karomra ul. Megmenekultel! - mosolygunk egymasra. Borunket borzolja a szel, visszaragyogjuk a felhoket.

kapcsolat

A csillar valaszol. Regen fedeztuk fel ezt: ha valami tetszetoset mondtunk, villant egyet. Ugyanis kicsit faradtak benne a vezetekek, nem mindig talaljak a kortevel a kapcsolatot, igy sokszor harom gombbol csak egy vilagit. A tobbi csak akkor pislog, ha tenyleg erdemes. Igy van ez mostanaban is: ha szepet gondolok, villant.

Ma este, amikor hazaertem, megint csak egy korte vilagitott. A masik ketto aludt a homalyban. Szoszmotoltem es ogyelegtem, lebegtem en is a semmiben egy-ket orat. Aztan gondoltam, fontos a test apolasa is, megcsinalok par aszanat. A golyalabasat, amikor ket tenyerunk es egy talpunk van a foldon, a konyoktamaszon fuggo hidat, es megprobalom a fejenulo lotuszt is. A csillar a masodik jol sikerult golyaallas kozben beizzitotta masodik gombjet is, es ki sem aludt, amig, a dolgok befejeztevel, meg nem parancsoltam neki.

a hipererzekenysegrol, avagy egy szetrazott testu hasadt tudat hanyattatasai

Rosszul lettem ma a dugoban a buszon, mind a ketton, mert andaluz stilusu soforok vezettek, akik ha meglatnak egy barna kabatos nenit, fekeznek, ha egy kek kabatos bacsit, akkor meg gazt adnak. Es ezek a leggyakoribb kabatszinek. En hamarosan elzoldultem a fekete kabatom felett, es hiaba, hogy ket megallo kozott jeleztem feluton, eleg volt egy pillantast vetnem a soforre, mert meg akartam nezni, valoban andaluz-e, hogy kinyissa nekem az ajtot. Az eletem alig lett konnyebb ezutan, mert jarni nagyon nehez volt, szuksegem lett volna sok friss oxigenre, de azt nem lehetett, mert kipufogobuz aradt a rakparton is.

Tegnap meg fejfajast kaptam a moziban, mert a Szerelem a kolera idejen-ben spanyol szineszek jatszanak angolul, eros spanyol akcentussal. Es csalamadeszag is terjengett melle, meg tortillaropogas.

es te mit almodtal ma?

Azon az ejen, mikor a baratnom azt almodja, hogy a fickojaval smarolunk, en egy ezoterikus orvossal vitatkozom, hogy ha tudom, hogy lany lesz, akkor minek jottem ide kerdezoskodni, pedig en a megerzesem megerositeset varom, nem gonoszsagbol rabolom a draga idejet.

égi jel

Duzzogok a gangon a fotelban. Ölöm a tekintetemmel a körfolyosók által határolt eget. Egy kis csillagos égkockát. Uram, te gyűlölsz engem! Halvány fátyol kezdi homályosítani az ég sötét kockáját. Felhők úsznak be két oldalról, bekormozzák a csillagok fényét.

Uram, te felereszted az égre a déli és az északi szelet is, hogy tudtomra add: magam vagyok?

lobogas, dohogas a hidon

Hajnali hazafele lathatom, kik lobogozzak fel a Lanchidat vasarnapra, a tavasznyito fesztivalra. Fiatalok, akiket betuzott rudankent fizetnek talan. Nehezek a rudak a madarcsicsergos, de sotet hajnalon, es ki kell szamolni a sorrendet is: egy magyar trikolor, egy otp-s zold, egy budapest-szinu, egy piros-feher oroszlanos. Igy keszul a varoskep.

Egy bulibol hazafele kerekezo par a hid kozepen letamasztja a bicikliket. Erdekli oket is a piros-feher-zold. Ez a zaszlo meg nincs kituzve, a foldon hever. Nem nehez kibogozni a leplet tarto szalagokat. Huzzad - mondja a lany. Osszehajtogatjak, es mar biciklire is pattannak. Ket neonzold mellenyes osszerancolt szemoldokpar kozeleg dongo leptekkel...

halak

Egymasra nezunk a tesommal:

- Te is mindent tudsz?!

antiauto

Az is eszembe jutott, hogy aki mindig autoval jar, nem talalkozik ossze veletlenul az ismeroseivel az utcan. Mennyi minden kimarad akkor.

Ugye-ugye.

szegeny

Most almos vagyok, nathas vagy faradt?

ha lehet, nem kernem

Pedig muszaj vegignezni, hogy az ismerosok hogy rontanak el szant szandekkal mind... - jo, eloszor csak egy kis aprosagot. Aztan meg egyet. Aztan meg mar csostul jon a baj, de akkor mar mindegy. Tragikus sorsnak meg ilyesminek hivjak.

szirmok

Tettem a gepbe viragokat, igy a fejembe is. Nem sokkal tobb tortent ma, de ez velos es nyero. Habar ugyan majdnem elbogtem magam reggel egy szomoru hir hallatan a negy lift elott, de aztan gondoltam, nem leszek aranyeso.

job almaja

Es addig probalgatjuk egymast, mig egyikunknek beletorik a bicskaja a probalgatasba, vagy a visszavagasba, vagy a turesbe, es akkor a torott bicskaval egy utolsot, es ha azutan megmaradunk, maradunk.

Akkor altalaban mar orokre. (Vagy orokre nem, ha nem.)

felnottel mar

"Szaporodik fogamban / az idegen anyag, / mint szivemben a halal."

Ha ezt erted, kivul-belul, az univerzum tavoli csillagatol belelatsz a velejeig, akkor megvan.

az a csomag

Rendeltem ma egy kavet, es kaptam. No, nem am a pincertol: az univerzumtol!

eXistenZ

Az elet, ha ugy vesszuk, hogy van valasztas, egy videojatek. Ha ugy vesszuk, hogy nincs: egy videofilm. Csak epp a lejatszon nincs visszatekercselo gomb, es a pause is csak illuzio.

tulfeszited a hurt?

Megbizonyosodni, hogy nem szakad el?

oda-visszajelzes

Es egy szep napon az elso tanitvany meghatodik elsosege fontossagan, es ezt hallvan a szeme sarkat morzsolja a masik is.

tejben-vajban dolgozo

Olyan hulyen keltem, hogy nem vittem tankonyvet egyik oramra sem. A cegnel Toulouse-i arab rock-reaggae-rai-t hallgatunk*, verlant fejtunk vissza, meg zavarba ejto szavakat is. Fel tizre kitisztul a tekintetem. A delutani oram fo allomasa barkochba, Dart Vederre gondolok, sok sikerrel. Elmulik a lazam. Az esti oran versenyt lazadunk. S szinte kidugult mostanra az orrom.

*A fej-zaj Zebda, a vaj: arabe-beur-beurre-zebda.