zavar

Nézed, látod, hogy nem rezdülnek az ismeretlen néni orrából és torkából kilógó csövek, a bőre sárga, hogy nem emelkedik a mellkasa, és nem mered fölereszteni a függönyt, és kikiabálni, hogy meghalt. Nem hiszed el, hogy csak te látod, azt hiszed, látja az is, akinek látnia kell. Pedig most te vagy az, aki lát.

[…] Felkötik a dögcédulákat a lábára és a csuklójára, kettőt rádobnak a lepedőre, a lepedőt gondosan a fejére huzzák, a lábán megcsomózzák, le ne csússzon. A halottszállító két óra múlva jön. Most vacsoraidő. A kezemre meredek, kapaszkodom a csokiba. Zavar a halál életellenessége. Mindenki más természetes könnyedséggel tesz-vesz. Jópofát vágok én is. Jót, bár ráncolom a homlokom, de jót. A kertben megeszem a csokit.

[…] Hazafelé egy vérző nő utazik a villamoson. Az egyik ajtó mellett áll. A vállán véres a ruha, a haja és a fülcimpája is véres. Zavar az elfolyó és megszáradó vér életellenessége, de zavaromban megzavar a nő életteli, csillogó tekintete. Lebillegek a villamosról. […] Itthon vagyok.