2009/10/03

oda kell, nem kell

Nem kell föltétlen odamenni, jó látni, hogy vannak, hőzöngenek, esetleg annyi, hogy hosszabb a hajuk vagy épp rövidebb.

vicious delicious

Mikor fogom tudni leírni a Vicious Delicious albumot, ami olyan volt a múlt hétvégén, mint előtte az egész hét? Hol vicious, hol delicious, hol mind a kettő egyszerre, hol pszichedélikus, hol köveken sötétben mászós, hol arab dallamokon kacskaringós, hol lázadós, hol ajándékozós? A múlt hetet ezen a héten pihentem ki, amikor semmi sem történt, mindennek csak a folytatása folyt visszafogottan és hidegen, amikor egyre hűvösebbek a napok, nagyon fáradt vagyok és megfázom minden reggel, és tíz órát kell aludnom a végén, és úgy gondolnom vissza az előző hétre, úgy találni meg a konzekvenciákat, úgy fonni össze a frekvenciákat. Mert sokat meg is határoznak ezek a frekvenciák a jövőből.

2009/10/02

john thomas

– Who was John Thomas?
– He was a dick.

[General in the American Revolutionary War.]Link

megijesztettél, azt hittem, soha többé

– Nagyon megijesztettél, ahogy beleszóltál a telefonba, azt hittem, soha többé nem akarsz látni.
– Bocs, nem akartam. Csak tanítottam.

a tanárnő beszélt a…

Megmosom a fejét, komolytalankodik, viccel (hát, igen, a legjobb kokaint… – amint rájövök, hogy nevetni kéne, nevetni kezd), bólogat, hogy igen-igen, mindjárt, nemsoká, csak még most ezt, meg van persze más is, ahova koncentrálni kell, kezdem érezni, hogy ez már túlzás, és bár szólok, hogy tudjuk, mit akarok mondani, így nem mondom el, mégis úgy érzem máris, hogy fölöslegesen tépem a szám, föl is áll, föl is veszi a kabátját, ott is hagy, és akkor visszajövünk, vége a szünetnek, és a kérdésre (a tanárnő tényleg beszélt a…?) mosolyog, és mondja, hogy hát igen, és hogy ő is észrevette, de örül, hogy más is észreveszi, nagyon kedves a nagy képe, a legkedvesebb, amit abban a helyzetben a szabályai szerint megenged magának, meg nyugodt, ahogy ezt mondja, és akkor örülök, mert mégsem téptem szét semmit a számmal, megnyugodhatok.

éjszakai tekerés

Budapest éjjel. A sínek a sávok, a sínek és a sávok játszótér, a síneken vágtatsz, a sávok kacskaringók. Lámpák. Fényes neon a gödörből a Kálvinon, arany fények a Múzeum cukrászda előtt, a Rákóczi útra befér a fekete éjszaka az észrevétetlen pirosak és vészmadár sárgák közé, a Keleti előtt a fehér burkolatfesték ragyog, mint a hó. A Keleti. A se hideg, se meleg holdszínű fény a kék oszlopok között, a sötét bringavagon, a világos bringavagon, valami ki-kihagy a vezérlőkocsiban. A víztől csillogó fekete aszfalt a Rottenbiller utcán, az Izabella utca sötét házfalai, a körúton újra emberek színes ruhákban. Farkasvakság a Margit-hídon, a Margit körút űrpálya, az utcám barlang szája.

Mindezek fölött elidőzik, ellebeg valami édes nyugalom, hajnalban oszladozni kezd, de reggel még elkaphatod a frakkját, ha elég korán.

2009/09/30

kompiláció

Kompilálok, két lemezre. Úristen, de lelkesen.

[I.] Saiko Dub, Viva La Felicidad, La Patera, Far Encounter, Lo Dalca, Cowgirl, One More Time, Mission, The Richest Man In Babylon, The Magnificent Seven, Thé A La Menthe, Mala Vida, Jim Nous Portera.

[II.] Open Up, One Trip / One Noise, Candle, Trains In The Night, Verbal Catapult, Drive, Ultra, No Cure 4 Me, Goumari, River Of Bass, Du Nord Au Sud, Des Armes, The Song Of The Sybil.

óvatosan, kapd el a kezed!

Megfeszítheted az idegeimet, játszhatsz rajtuk, elzongorázhatod a Für Elise-t, azt hiszed, lágyan szól az, de hamis a hangod, vered a billentyűket, félrecsúszik az ujjad a fehér elefántcsonton, nekikoppan a feketének, hamisan szólok és őrjöngeni kezdek, tébolyodott hangon szól a fekete zongora, koppannak a lábak, rácsap a lábadra a pedál, hát kitől kérdezted meg, hogy fölemelheted-e a klaviatúra fedelét? Magadra vess, ha csakúgy játszani kezdesz, magadra vess, ha fojtott hangon nyekergek csak, magadra vess, ha kilökdösöm Elise-t a lépcsőházba és nem érted, miért; kapd el a kezed! Óvatosan az idegzongorámon, kapd el a kezed, óvatosan velem, ha nem tudod, honnan jövök és hova tartok épp.

2009/09/29

apás szülés álmomban

Rohanok a kórházba, a többiek már ott vannak, esetlenül téblábolunk a folyosón, villog a neon, kinn már szürkül, tükröződik a szürke előtt az ablaküvegen a sok kórház-zöldi szín, az anyám a bordó farmerjában, én is valami őszi ruhában, a barna vagy a szürke pulóverben talán, még hosszú a hajam az álom szerint, és fülelünk az ajtóra, az ajtó mögött a tesóm és sok vér, apás szülés, drukkolok a tesómnak meg a csajának, hogy nyomják ügyesen, szüljenek okosan, és aztán nem tudom, mi történik, csak zokogok, zokogok álmomban.

sodrásba áll

Tolom a bringát a hídon. Kilógnak a kövek a Dunából a pillér lábánál. Zöldre kopott a sárgára mázolt ív, dolgoznak a hídon. A szürkepólós kenus leereszti az evezőt, sodrásba áll. Elfordul a sodráson. Fölveszi az evezőt, elindul fölfelé a Dunán.

Átbillenek a ciklus legélőbb pontján.

a fejezetek sora

A Mildi meséiben sorban kellett menni. Sorban olvasni a tucat történetet, óh, fejezetet! Haragudtam a világra, ordítottam, toporzékoltam, hogy nem én, hanem a világ dönti el, melyiket olvasom melyik után. A fejezetekből történet lett, egy nagy, de az én dacom még nagyobb volt annál. Dacból állt össze a történet, gyűlölődtek a csúnya rajzok.

2009/09/28

üzenetek a táblán

[hearts] Te amo, Miss! I miss you, Miss! [hearts]

Boji + infected [mushroom].

az arany mag

Úgy képzelem, hogy az egy arany mag az égből, a tesóm levette, tartogatja egy kicsit a markában, odaadja néhány percre a csajának is, így dobálóznak vele egy darabig, aztán hirtelen életre kel.

Pedig az nem egy arany mag, hanem egy ember. Igazi ember.

2009/09/27

egyedülálló

A wiw-en egy csomó embernél ki van írva, hogy egyedülálló. Nagyon remek dolognak tartom, hogy van ilyen választási lehetőség, hogy az ember magabiztosan föltüntetheti magáról, hogy ő bizony… egyedülálló, egy unikum ebben a világban.

dxm

A Robitussinban DXM, hallucinogén BMX-en
gurul a dextrometorfán, no lám.

2009/09/26

festett

Szeretem a harsogó festékkel festett leírásokat, miszerint a víz kék, a nap meg narancssárga.

hunyorogva

Ráhunyorogtam a ragyogó Villányi útra, kék volt az ég, zöld a fű és sárga a templom, és recsegett-ropogott az alma a fogam alatt. Nagyokat nevettem hunyorogva, mikor beszélgettünk.

konformista

– Hát tulajdonképpen nem is kell találkoznunk, mintha ott sem lennénk.
– Micsoda?!

2009/09/25

egyet nem, kettőt

– Adsz egyet?
– Egyet? Nem.
– Akkor adj kettőt!
– Na, az más!

2009/09/24

fröcsögött a vér

Inglorious Basterd voltam álmomban, a csapatban csupa szőke srác a suliból, pont azok, akiket nem is tanítok, sőt, le is érettségiztek, meg a fekete pólós, ügynök-napszemüveges Zsófi, és harcoltunk egymásért, az ellen ellen, és cuppogott bakancsunk nyomán a hús, a markolatról a csuklónkra fröcsögött a vér. Végül, azt hiszem, nyertünk; örültek egymásnak a jeges hajnalban a partizánok.

a telihold nappala

Rángatja a kormányt a telihold ma, vakon tekintenek előre a vezetők.

2009/09/23

nézz körül, jegyezd

– Például nézz körül, jegyezd meg, mi van itt, ott a zászló, rajta a csillagok, a homlokzat tégláinak színét, az ablakokat, a fehér rácsokat, és…
– [Itt azt mondja, hogy már nem biztos, hogy meg tudja jegyezni.]

ica

Te legyél itt, ne az icáék!

a hermafrodita utolsó hajnala

Lámpaoltás, hajnalhasadta. Az utolsó szó az utolsó, az utolsó hajnal hasad, a lámpa kattan, a hermafrodita utolsó álma, az utó show.

2009/09/22

hátha összetalál

Nem tudom leírni a tegnapot meg a mát, annyi minden van benne. Majd talán holnap; hátha holnapra lekerekedik vagy összetalál.

a különcök

A különcök, a vad törvénytelenek, a ruhájukban szakadtak, az őszben mezítlábasok, az elhajló elveket vallók, a világkutatók, az időtlenek.

mosolyog az osztály

Mosolyog az osztályom! Tegnap hátramentem a cigizőbe, ma meg az órán. Igaz, itt kicsit előnevettem.

2009/09/21

a lencse

– Pörköltszaftot tehetek rá?
– Aha!
[…]
– Aha.
– Aha? Azt mondtam, hogy aha?
– Aha. Azt hiszik, hogy bunkó vagy.

Forró a lencse, de finom. Finom a lencse, de rengeteg.

2009/09/20

fölrakom a HÉV-re

Fölrakom a HÉV-re, megszorítom a kezét, mert legközelebb már valahogy máshogy fogunk találkozni, az egy új időszámítás lesz, kicsit félelmetes is az a három hét, ami addig itt telik, és hát a három hét utáni rész, azt el sem tudom képzelni, milyen lesz. Ő már most elszakadt a földtől, máshogy lát dolgokat, mint a hétköznapokban illene, igyekszem összeszedni, megfésülni, amit lehet ilyenkor, de be kell látnom, számomra ismeretlen dolgokról beszélek, leginkább tehát hümmögök és drukkolok. Összeszorul a szívem egy pillanatra a peronon, eltörlöm a feszültségből fakadó kósza könnyet.

belekeveredtél

Nem, nem keveredtem bele. Csinálom.

a garçonnière-eket nem mutatta meg

A garçonnière-eket nem mutatta meg végül, már nem is fogja, de Georges Brassens-t igen, Georges Brassens hangját rögzítették, Georges Brassens hangja él, és a garçonnière-ek is megvannak még, majd gondolok rá, ha egyszer megmutatja valaki más.

2009/09/19

folyékony és fényes

Azt mondja, nyugodjak meg, úgy látja, kézben tartom a dolgokat. Ami kicsi meg lecsöppen az ujjaim között, amiatt meg ne aggódjak, ha egyszer ilyen folyékonyak a dolgok, óhatatlanul is el-elcsöppen valami, ha a dolgok eredendően olyan folyékonyak és fényesek, mint a higany.

2009/09/18

folyton

Folyton csak a menj arrébb, engedj el, húzd le a fejed, menj ki, gyere be, engedj ide, hadd tartsam alá én is vagy töltesz nekem is, megengeded, ideülhetek, megnyomod, félreteszed, kiveszed, beteszed, megnézed, föllógatod, ráragasztod, elhozod, hazaviszed, megjegyzed.

Majd később heverés csöndben.

játék

Miközben húztam vissza a kezem a keksszel a mosogató fölött, valahogy nyilvánvalóvá vált, hogy igazából nem is lehet, nem is fog lehetni, hogy játék az egész, igaz, nagyon jó játék.

Jó játékaim. Szeretlek, szeretek veletek játszani, szeretlek komolyan venni titeket ideig-óráig, de amikor igazán komolyra fordul az idő… nem veletek gondolok.

2009/09/17

a kar

Fölemeli, arrébb lépek, tartja, errébb lép, arrébb lépek, errébb lép, nézek rá, arrébb lépek, errébb lép, elnézek, nem lépek arrébb, leengedi, alatta állok, ítélet. …

a nyugati part az esőben

Lehetetlen lefényképezni a Margit-szigeten heverő hiányokat. A Dagály üres medencéit, ahova mehettünk volna nyáron, a fenyő alatt heverő széket, a rozsdás hűtőhátakat. Kong a nyugati part az esőben, Óbuda szürke nyúlvány az víz mögött. Itt az ősz, a színekben már komor és fakó, de a meleg, a meleg még tartja magát, beszorult a hideg alá, azért vagyunk ilyen nyomottak. Mezítláb jövök a pocsolyás futópályán, rugalmas a talpam alatt a gumi, a szandálom életveszélyesen csúszkál, azért vetettem le. Tapicskolok a pocsolyákban és a gondolatokban, hogy most akkor már ez lesz hónapokig, ez a száz nap macondói kilátástalan vízkaszni, amibe csak az álmok férnek be majd. Az északi sorompónál Eszter, bocsánat, aztán Hajrá, Eszter. Itt szokott futni az Eszter, és valaki, egy srác megálmodta, hogy így hódítja vissza, fölfestett, időtálló bocsánatokkal és hajrákkal. Hát igen. Az álmok. Isteni ajándék bekerülni valakinek az álmaiba. Mit merhetünk abból a felszínre hozni? Nyári folyószag árad a Dunából, de hideg. Mit keresek ebben a világban? Máséban? Mit keres bennem másé? A körúti járdán csúszós a fekete beton, és mire hazaérek, üvegcserepet bányászok ki a talpamból. Mint pár napja a filmben az önmagukat műtő hősök, a fiúingbe tekert nyílt törés, csak az enyém kisollóval elintézhető. Borostyánszínű, tetraéder formájú üvegcserép az ujjamon.

2009/09/16

kilöttyent a szandálomra

Már menni kellett újra, de még megálltam beszélgetni a kreatívban, mert nagyon fáradt voltam, és kötetlenül akartam nevetni, és akkor tényleg nevetni is kezdtem valamin, amit mondtak, annyira, hogy kilöttyent a szandálomra a víz, és azon meg ők nevettek csodálkozva, hogy én ilyen béna vagyok, de amellett, hogy a legbénább én voltam akkor, lett ott hirtelen egy titok is, az, hogy én voltam a legfiatalabb is ott abban a pár másodpercben, de szerencsére nem vették észre, csak én tudtam róla, és hálálkodtam ezért az égnek nagyon.

2009/09/15

háborgó

A felháborodó gyomorra tejszínhab, krémleves.
A felháborodás mögé rejtett háborgásra napfény, szavak.

2009/09/14

a kék ló para

Lehetne beszélni az irodalom eredetéről avagy arról, hogy a kék ló para. Avagy, szerencsés esetben, mind a kettőről.

2009/09/13

magas nyüzege kalapban

Elmentem megnéztem a Pop Ivant, és nem ott fújja benne a kollégám?

(2003-ban bizonyára több ízben belészerettem a nézőtérről, tetszenek az ilyen magas nyüzegék kalapban, de ma már a kollégám, több gyermek apja.)

2009/09/12

olajszag

– Ott a sarkon, tudod.
– Aha, igen, adnak nagy tál kajákat és olajszag van.
[…]
– Már értem. Érzem. Sütőolaj. Azt hittem, amikor mondtad, hogy gépolaj. Kár.

halomtalanítás

Idén a lomtalanítás számos nagy kupac szeméthalom volt, de már elvitték.

kegyes

Kegyesen szemet hunyni a kegyes hazugságok felett.

blogtalálkozó

Szerveztem blogtalálkozót, és eljöttek. Hogy megbillentettem párszor az ujjamat, és úgy…

2009/09/11

a siker

Tantestületünk hosszú, fáradságos munkájának köszönhetően…
vs.
…ez az állat megtanulta.

iskolásat játszik

Iskolásat játszik az iskolában: csütörtökön lefelel mindenből, pénteken kiáll a táblához és lefelelteti a többieket.

mindig van nálam pohár

A napi pia vodkagin vagy törkölyszilva.

2009/09/10

ne tekerésszetek

Ott tekerésznek a bolt előtt. Semmi, csak egy előregyártott füstszűrős cigaretta. Mit tekerésztek?! Megszagolom. Semmi, csak egy sima dohányból tekert cigaretta. Ne tekerésszetek itt mindenki előtt! Néznek. Hogy szagolom. Hogy honnan tudom, mit kell szagolni. Ezt kérdezik. Hol éltek ti? – kérdezek vissza.

keserédes

Tonikra gondoltam, mert keserű, kértem egy gyömbért, mert édes, kaptam egy tonikot, és keserédes.

nem adom

Hogy adom-e, adjam-e vagy ne, végül nem adom, így nem adom, ha adom is, nem így adom.
Elfordulok, mennem kell, gurulok vagy inkább lebegek, miközben tekerek az ijedtségemen, az apró örömömön, ki-kicsúszik alólam a Hungária körút, Törökőrnél végképp elveszek, aztán egyszercsak Angyalföldön vagyok, itthon vagyok, és elképzelem, hogy nem ronthattam el semmit, majd lesz máshogy, biztonságosabb, hosszabb utakon.

kezdődő absztinencia

Ültünk a stégen, hideg lett, és valami rettentő ráncos, savanyú pofák ásítoztak a palackok mélyén. Kiköptem mind a három bort.

2009/09/09

zed-áj

Van új kedvencem, hasonlít a tavalyira, csak lány.

2009/09/08

az ember, aki mindjárt író lesz

Mi történik a pillanatban, amikor fölemeli a kezét az üres felület (fal, lap, monitor) fölött az ember, aki mindjárt író lesz?

ki tanította meg?

– Téged tulajdonképpen ki tanított meg franciául? Amíg én angolul tanítottalak?
– Háttööö…

2009/09/07

mondjuk nem

Mondjuk nem tanítanék idén fölnőtteket, mondjuk nem hinnék acsarkodva a változhatóságukban.

2009/09/06

hideg vizes

Onnan tudom, hogy mindig vizes a szemem sarka, amikor hozzáérek.

(Hideg vizes.)

2009/09/05

ezer arca

Lehet önimádat, de lehet, hogy az önmagából fakadó ezer lehetőség ámuló csodálata.

számtalan mozdulatok

Amikor azon kapom magam, hogy tartásomban, járásomban más vagyok, hogy belémférkőzött a mozdulata ennek vagy annak. Megállok például a zebránál, megfeszített hasizommal elöl, s szintén feszülő háttal hátul, de némileg görbén, a könyököm enyhén eltartom, a lábizmomra hagyatkozom, szétfelé mutatnak a lábfejek. Vagy volt az a pár hét, amikor az orrom hegyét nem is vakartam, csak érintettem jobb mutatóujjal, mintha valami könnyed viszketést próbálnék eltávolítani onnan, pedig épp akkor raktam rá az ujjammal a viszketést. Vagy a lefelé csücsörítő két szájsarok szúrós nézés alatt. Vagy tegnap a cég folyosóján, a kezemben a fénymásolattal caplattam fölhúzott jobb vállal, rá ellentétesen hintázó csípővel görbén; Andalúzia óta hányszor szorítom össze ujjvégi perceim, a franciák pedig sokat mutogatnak, bökdösik a gyomrod fölött a levegőt.

szerinted

Ha együtt csinálunk rosszat,
és szerinted én vagyok a rossz,
akkor az nem azt jelenti,
hogy én vagyok a rossz,
hanem a szerinted.

2009/09/04

tépős hangulat

„Te Bori, nem is értem, miért szeretsz te itt?”

A ház előtt meg elszakadt a drót.

hosszan

A mondatok előtt hosszan hangzó csöndek.

[Neurotic]

2009/09/03

homályos ősz jön

Az a Trakl vers, az a homályos ősz, telt, s gyümölccsel édes, a szerelmesek szeméből kelő lankadt szárnyú angyal, az én megszólalhatatlan szám.

mázlilla

Jön a gyerek az iskolába, piros a szeme alatt, de már az arcvonásai alapján meg kell kérdezni, hogy mi történt: ment az utcán, megütötték, megrúgták, a telefonját akarták, jött egy autó, fölnéztek, ő fölállt és elrohant. Mázlilla.

2009/09/02

los fas

Sztárok; és emelkedni látszanak új csillagok.

magyar

És végül kicsaptam az asztalra aduként egy másik diplomám.

az osztályomba

Az osztályomba jár egy boxoló, egy pojáca, aki költő akar lenni, egy zöld és fekete hajú nagy és óriás fültágítós, egy nimfa, egy egyszerű.

Öten vannak, de jön az október, addigra érkeznek még sokan, az a tapasztalat.

rendeződik

Száz kanyarral vissza és ugyanakkor tovább.

ki a legöregebb szuperhős?

1. Keleman
2. Óman
x. Bituman

(Ki volt Szűrös Mátyás?

1. Rúzsa Sándor kenyeres pajtása
2. Mátyás király téli álruhában
x. [a helyes megfejtés])

2009/08/31

kora reggel

Sötét, kenyérszag.

Majd metró.

Álmomban meg valami heves, érzelmes vita, féligmegoldás.

2009/08/30

két éticsiga két háza

Mentem az utcán, zsebemben a matricák, és a Trombitás Kert ajtóra állított pincérfiújának a szemébe akadt a szemem, olyan volt a szeme, mint két éticsiga két háza, olyan vidám, és nem értettem, hogy mit néz.

2009/08/29

uszodai élmény ősszel

Füstszag, hidegen hulló eső, hátúszás.

ragtag

Plakátra fújt alakok, ragasztott tag-ek a Margit-híd budai hídfőjénél, egy sétálómagnós meg egy másik, deszkával, és az egyiknek a bal fölső sarkára kékkel oda van írva, hogy LOVE BORI, az i-n x is, tudjátok.

a fiatalságot

Mosolyog az asztal fölött, és azt mondja, hogy ő nagyon szereti a fiatalságot, és örülök, mert én is igazán szeretem a fiatalságot, a fiatalságot szeretem igazán, és jó, hogy ebben így egyet lehet érteni.

2009/08/28

bogár utca

Van egy utca Rézmálon, ott lakott régen egy bogarászós biológus. Kérdezték tőle, amikor beépült a környék, és utcát kellett elnevezni, hogy elnevezhetik-e róla. Mondta, hogy őróla ne, hanem inkább a bogarairól. Azóta van a Bogár utca. Mentem ma arra, a ház most is áll, nyitva az ablak.

2009/08/27

kérdezi, hogy melyik osztályba fog

– Tanárnő, én most melyik osztályba fogok járni?

Kinevetem. Hát nem tudja?! Hát nem ezen dolgozott?!

sült padlizsán

Megsütnek egy félbevágott padlizsánt egyben, a szára is rajta, a szára mellett a kék héj is, és szórnak rá fenyőmagot meg rengeteg fokhagymát.

nevetséges és használhatatlan

A kézenfekvő megoldás nevetséges és használhatatlan.

jókedvemben írok

Jókedvemben duzzasztom a mondatokat.

2009/08/26

követendő példa

„Én is tudni akarom azt, amit ő tud!” Sőt.

a márvány menyasszony

Azt hittem, hogy a márvány menyasszony egy első nászkor örökre otthagyott se nem lány, se nem nő, egy megbecstelenített, félig nyálazott márvány húsdarab, a szíve kő, a haja kő, a jéghideg tapintás maga. De nem, semmi ilyesmi nincs, csak egy gagyi, sznob étterem.

2009/08/25

a léphetés

Mindenki nógat, hogy gondolkozzam, meg én is mindenkit nógatok, hogy gondolkozzon velem, de mostmár ezen én nem bírok többet gondolkozni, át van ez gondolkozva, várom a léphetést.

2009/08/24

ezek miatt

– Ezek miatt nem tudtam aludni – csóválja a fejét a kollégám, csóválja a ráncos, ma szürke arcát, az éber szemét hunyorgatja ősz haja alatt, a háta görnyedt, száz könyvet lefordított már, szépprózát és mesterkélt műszakit is, a hangja blues-os, és minden évben így csóválja a fejét valamelyik augusztus végi reggelen, amikor először látja meg a kölköket az iskola előtt.

húzott, kijött, húzott, elhúzott

– És te? Veled mi lett?
– Húztam egy tételt, aztán húztam még egyet, és aztán kijöttem.

Legálisan húzhatja meg a copfomat.

jó napot kívánok, a gimnáziumból telefonálok

– Én a helyedben gyorsan fölöltöznék és megpróbálnék átruccanni a pótvizsgán.
– Én asszem, inkább jövőre is tizedikes leszek.

(19 lesz novemberben)

a murder ballad

Valahogy megmenekülünk, valahogy bejutunk a házba, magunkra oltjuk a villanyt, meztelenül fekszünk az ágyban, csak az ékszereinkben, egymás kezét szorongatva suttogunk, fölkapcsoljuk mégis az ágy fejénél halványan a lámpát, félünk még, de már nem reszketünk, átöleljük egymást, örülünk, elalszunk. Majd fölriadunk. Kint áll az autó, pakol a kocsiból. Fegyvereket, becsomagolt fémeket, amiket nem ismerek. Egymásra meredünk az ágyban. Szorítjuk egymás kezét. Ne mozdulj! – suttogom, de ő áthajol fölöttem és lekapcsolja a villanyt. Erre fölfigyel kintről. Ne mozdulj! – ordítom suttogva, de már késő. Kitárja a bejárati ajtót, az ágyról odalátni, trappol, az arca kemény. Ránkszegezi a puskát. Harc. Harc, futás a házban, mi meztelenül, ő az overállban, a bakancsa trappol, valahogy megszerezzük az első fegyvert, aztán a másodikat, valahogy visszakerget minket az ágyba, a fegyverek nem lőnek, a fegyverek csak az ablakot törik ki és a vázákat verik le, ránkfogja a puskát, szorítom magamhoz, a vállába bújok, hogy ne lássak, az ő háta totális célpont, a vállgödrömbe fúrja a homlokát, ne lásson és ne halljon ő sem, és akkor dördül a puska, megrázkódunk, én élek, érzem az ő utolsó remegését, lágyan ömlik rám az élete, lefolyik az oldalamon, meghalt a nőm, egyedül vagyok. [A zene a Henry Lee.]

Valahogy megszereztem egy puskát, a gardróbban állunk, célzok rá, lövök, de műanyag a tár, a puska nem lő, alig is kattog, játékfegyver ez, vagy mi, nézek rá föl, hátha megkönyörül rajtam, itt állok előtte pucéran, hát ismer, miért…?, de nem, lő továbbra is, hullik mögöttem a vakolat, talán mégsem mer lelőni csak úgy, talán nem egy könyörtelen senki, talán… és vége, valahol vagyok, fekete garbóban, biztonságban, talán otthon, őt elvitték. A nőm halott, egyedül vagyok, de élek, fekete garbóban, biztonságban. [A zene mostmár a Stagger Lee.]

2009/08/23

az előtti este

Az előtti csend.

végleg jön az új

Ébredéskor remegő kézzel állítottam be holnapra az ébresztőt, mert már lehet, mert már kevesebb, mint huszonnégy óra, tehát nem bolygat bele ebbe az esős, előőszi mába a csörgés, remegő kézzel, hogy mehetek, törhetem magam megint, hasznos leszek és intelligens, plusz megfigyelhetem, hogyan működnek majd a nyári energiák, én bolond vagyok, soha nem szoktam örülni az ősznek, de most örülök, kíváncsi vagyok, milyen lesz, ez van, valami csömöröm lett idén a nyártól, annyira nagyon jó volt ez a nyár, nem bírom, fölrobbanok, azaz nem, mert holnap végleg vége.

2009/08/22

ti még nyaraltok

Nyár végén, amikor már konyulnak a napsugarak, ilyenkor nyár végén meg mindig van egy-két nap, amikor szintén nem vagytok itt, mert ti még nyaraltok, csak én felejtődtem itt az őszre készülendő, és ezekben a napokban én inkább olyan mindentudón vagyok szomorkás, mindentudón, mert tudlak titeket ott a messzeségben is, meg azt is tudom, hogy mindjárt jöttök, és például már hétfőn este találkozunk, sőt, hétfő estére már túlleszünk egy s máson, kiderülnek addigra dolgok, meg talán holnap délelőtt is eszünk egy csokisat valami napfényes teraszon, ha megjavul végre a telefonod.

függnek

Függnek csak ezek a napok, egyre nehezülnek.

metaverbália

Kommunikáció a kommunikációról, a diplomácia vak tapogatózása.

2009/08/21

kanyarodom a sűrűben

Kanyarodom a hídról, kerülgetem a sűrűt, belehajtok egy csoportba, egyszerre hallom és látom meg, nem tudom, hogy a járásáról ismerem-e föl a hangját, vagy a hangjáról ismerem-e föl a fejtartását, mindez egyszerre történik, az arcát már csak ellenőrzésképpen keresem ki, eléhajtok, lefékezek, megtorpan, de lehet, hogy ezek is egyszerre történnek, a következő már az, hogy mosolygunk, az van a szemében, hogy megveszi az egész Európa cukrászdát vagy elvisz a sivatagba, ahol minden nap találunk oázist, választhatok, és aztán szerepelni kezdünk, ő színész, én zavart, megbeszéljük, amit ilyenkor szokás (honnan? megnézted? hova? mi van ott? hogy sikerült? mondd meg mindenkinek, hogy… nem mondom, de mindenki tudja), és akkor már menni akarok, otthagyom, ő köszön, én nem, valójában egy hosszan tartó mondat közepén vagyok, hetek óta nem bírok elköszönni a mondat közepén.

dobálják

Voltunk tüzijátékot nézni, és bevallotta, hogy gyerekkorában azt hitte, hogy azokat bácsik dobálják.

2009/08/20

barátnőimről

Mesélek az udvaron a barátnőimről a férfinak az életemben, és egy csomó nevet sorolok, sztorikat lelkendezem, meg dícsérgetem is őket. Elegáns, okos, efféléket mondok, meg hogy nagy a mosolya vagy a szíve.

közeleg

Közeleg az ősz, közeleg az újfajta, feszített időszámítás időszaka, amikor nem a nap járása húzza komótosan a gondolatokat, amikor véget kell vetni a ragyogó búzatáblák és a nagy vizek hátára fektetett downtempónak, közeleg az idő, amikor el kell számolni a nyárral és kitalálni, hogy vezessük át a nyár maradékát az őszbe, hogy esik majd a szüret. Hát majd kitaláljuk; uptempo.

[Megírtam ezt; beleestem egy órás depresszióba, amire a gyógyír alvás volt a forró katlan mélyén. Átaludtam tehát a következő órát, értetlenül és szégyenkezve, hogy elvesztettem magam; fölébredtem, és újra én vagyok, újra a világ a világ. Utánanéztem: ma vége az oroszlán aranyló uralmának. Szórjuk szét az aranykor tanulságait a földön és önmagunkban!]

2009/08/19

tudnék írni

Egy egész regényt tudnék írni a néhány mozdulatból; a párbeszédeink drámai betétek lennének, az illatok meg versek (himnuszok és limerickek is).

biciklistüntetés

Amikor a menet vége szembetalálkozik a menet elejével. Az hátborzongató.

2009/08/18

fadette

Amikor leszedtem végre a pókhálókat is a konyhaplafon szegélyéről körben (kinek a kedvéért is szedtem le őket? A pókhálók mutatják az idő múlását, én együttélek a pókhálókkal, szóval kinek a kedvéért is?), és kidühöngtem magam, mert túl sok a tárgy, a szösz, és rá kellett jönnöm, hogy túl nehéz a porszívó, az a legnagyobb baj, a porszívó istenesen nehéz, ide-oda cibálni, rakni, mert nem jön magától, nem ugrik át, bogozni körülötte egyfolytában a madzagokat, őrület, mit meg nem tesz, hogy rosszul menjenek a dolgok, akkor, amikor ezek lelankadtak, rájöttem, hogy a porszívóval kell ordibálni, sőt megpróbálom megígérni most, hogy ezentúl csakis megszemélyesített tárgyakkal ordibálok, rájöttem, hogy a porszívó neve Fadette, és dühödten rugdalhattam, hogy az istenfádat, Fadette!

2009/08/17

pettind

Jöttünk a vonattal, és belefutottunk abba a kérdésbe végül, ami, legyünk őszinték, föl sem szabadna, hogy merüljön ebben a mi szakmánkban, pont, hogy velejében kellene megfojtani ezt az emelkedő undort, kupán vágni még a víz alatt, szóval fölmerült a kérdés, hogy mi van, ha utálatos a gyerek, ha horror már csak ránézni is, kövér, vicsorog, folyton sértődött és tenyérbe mászó, akaratos, kukacok mászkálnak a fogai között, szóval hogy mit kell ilyenkor csinálni. Hogy tesz úgy az ember, mintha a kukacok rózsák volnának, mintha nem lenne büdös, mintha a világ legtermészetesebb kérdését tenné föl, amikor úgy kezdi enyhén kacsintva, hogy ugye a tanárnő is azt gondolja, hogy így meg úgy, hogy ez azért már túlzás, szóval hogy nem rázom meg és kiabálom a képébe, hogy szerintem is túlzás, de nekik jól áll és szeretem, és nekem is jól áll, és te azonnal gondold át az életed, mielőtt újból effélét kérdezel, szóval belementünk ebbe a témába, mert ült ott egy kislány a másik ablaknál, egy nagyon kövér kislány, a mafla papája csak közhelyeket tanított neki és kötözködést, és a kislány fejhangon visított a fél zsömléért, amiből kihalászott még egy plusz kolbászkarikát is magának, a nővére idiótának szólította végig, szívesen otthagyta volna Edinát a vonaton még Tárnok előtt, de a mafla papa erre sem mondott semmit, hanem csak az volt, hogy Edina is leszállt velük, és az ajtó felé menet hátrafordult ránk, és végigmért minket, de gonoszul nézni nem tudott, egy nyolcéves, ha nem elég okos, talán nem is tud gonoszul nézni, szóval utáltuk a gyereket nagyon. És szégyelltük magunkat közben. Például akkor is szégyelltük, amikor visítva röhögtünk a mini megálló mini megállótábláján, hogy Pettind, a szög pont a dét takarta félig, sosem láttuk ezt a várost még, de ott van, Martonvásártól ide vagy oda, és a kislány fölvisított a papa orra alá, hogy most min nevetnek a lányok? A papa meg hümmögött és hammogott csak, és nem mondott semmiféle viccet, nem disznó viccre gondolok most, hanem csak valami kis mini viccre, hogy a lánykája tapasztaljon valami váratlant és mulatságost, ami nem fél kolbászos zsömle potya kolbászkarikával. De nem mondott. A mamát el sem mertük képzelni; leszálltak Tárnokon.

a tárgyakkal való veszkődés közben szerelem

Ki kell takarítani. Hogy tiszta háttérrel kezdhessem az évet. Hogy legalább ez ne legyen a sok papír, szó, mondat és feszült érzelem közepette, hogy tiszta, rendezett legyen az otthon. Hogy tudjam, hol vannak a papírok, és ne legyenek porosak a borítók meg a cédék. Szoktam ilyenkor találni egy-két jó feladatot is, meg néha kézírást, aminek örülök. A takarítás, ez a tárgyakkal való veszkődés kikészít. Kéne valaki, akivel beszélgetnék közben, idejöhetne igazán valaki, akinek mindent lehet, egy élő lelkiismeret. Ilyenkor szoktam beleivódni zenékbe, és közben meg beszélek azzal az egy-kettővel, aki fontos, akinek a véleménye számít, akinek a véleményére számítok, veszekszem velük és vitatkozom és építem a közös jövőt, javaslatokat teszek. Ilyenkor szoktam szerelembe esni. A monoton munkára pakolt erőteljes zene, a szív túlcsordul a korlátokon. Nem csoda, ha úgy elfáradok végül és izzadok.

erősen vibráló

Diszlexiával könyvet olvasni olyasféle lehet, mint diszlexia nélkül egy erősen vibráló monitort.