Minden nyáron vagy egy nap, amikor jó messze vagytok mind. Szeretem magam egy napig egyedül tudni Budapesten – így van ez kilencvennyolc legendás nyara óta. De ma már nem annyira jó, mint tegnap, ma már izgulok, ott fogok majd vinnyogni a semmi közepén a fekete levegőégben két időzóna határán, remélem, nem zuhanok bele sem az időrésbe két nap és két óra között, sem a feketeségben nem vesztem el a gravitációt. Na, akkor azért majd ott vinnyogni fogok értetek.
No comments:
Post a Comment