2013/04/29

a parton

Ahogy megígértük, megérkezett Novoszibirszkbe is a tavasz. Ugyan elég szürkés, nyúlós és nyákos, de azért felismerhetően tavasz, és tegnap éppenséggel nem esett az eső egyáltalán, hanem sütött a nap egész tizenöt órán át. Vasárnap lévén, kiballagott Jekatyerinácska a Berd partjára a kacsákat etetni, mint újabban oly sokszor, s el is heveredett kis kabátkájában a fövenyen.
Végignézte mindezt az egyik fa mögül Tolja, és nem tudta, hogy mit csináljon. A nagyanyjától jött, aki az egész évet a dácsában tölti, nem hajlandó soha bejönni onnan, igaz, nem is igen tud már, annyira megöregedtek a lábában a csontok. Ha tovább megy az úton, óhatatlanul felriasztja Jekatyerinát, amihez egyáltalán nincs kedve, olyan szépen indult ez a mai nap. Mert Tolja a rosszul végződött bajkonuri eset óta bizony igyekszik messze elkerülni a még mindig ugyanolyan friss és kívánatos Jekatyerinát.
Azonban egy kácsa megérezhette az ő jelenlétét, vagy csak a szél hozta, de szörnyű szárnycsapkodások közepette a levegőbe emelkedett mind, és Jekatyerinácska felült a zajra. Nem akarván magát még kínosabb helyzetbe hozni, előlépett már ekkor a fa mögül inkább Tolja, és torokköszörülve köszöntötte Jekatyerinát. Aztán pedig várta a vihart.
– Szervusz, Tolja! – nevetett harsányan Jekatyerina. – Hát miért nem ülsz le ide mellém, és nézzük együtt a vizet?
Elmosolyodott erre hálásan Tolja, és az útról a partra baktatott. A térdét felhúzva ült az elnyúlt nő mellé, mosolygott, és nézte a vizet. Nézték még így egy ideig, a nap átbukott már a delelőn is, mire felálltak. Hogy mit beszéltek út közben, s mit nem, azt én bizony már nemigen tudom. Talán nem is beszéltek semmi fontosat, csak épp, hogy a fűszálak örüljenek az emberi hangnak.

2013/04/22

csönd

csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd
csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd
csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd
csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd
csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd
csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd
csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd
csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd
csönd csönd csönd örvénylő hullámzó csönd csönd
csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd csönd

2013/04/15

a pesti virágos éjszaka

Lesz maga, pesti éjszaka, az enyém:
Letüdőzlek, virágos éj, le én.

2013/04/07

kétségbeesés

A kétségbeesés az uszoda, ahol a férfi zuhanyzóba nem mehetek be, a nőiben pedig csak homályosan látom a körvonalakat.