Ma este csak oten talalkozunk a Puerta del Sol lova alatt (semikeppen sem a medvenel, nehogy oda menj!). Egyunk valami rendeset, egy tal etelt fejenkent, anelkul, hogy masok is beleturnanak. Csilli-villi ettermet talalunk, finom a salata, a hal is guszta, a csokoladetorta szerecsen izet csak a csillogo eper mulhatja felul. A bor, mint eddig is mindenutt, az otthoni ejjelnappalik magasabb polcait juttatja eszembe.
Keressunk kocsmat mostmar. Jo lesz ez a tomott, zajos hely, ahol leulni nem lehet, a pultra konyokolni sem, mert a rakok, salatak es sajtok foglaljak a helyet. A sorospohar itt mar majdnem fel liter, es meg is lehet fogni rendesen. Megtanulunk szamos koszontest koccintas kozben, s mit ad isten, gyorsabban iszom, mint egy luxemburgi vagy egy norveg ferfi. A belga lanyok jobban szeretik hazajuk soret.
Probaljunk ki valami helyit akkor! Az uveg 'sidra' mas orszagokban kevesbe hasonlit hugyra, itt viszont jatszani lehet vele: a falon egy cso, ezt lenyomjuk az uveg torkan, behelyezzuk a poharat a meterrel lejjebb levo karikaba, megnyomjuk a kart, es pumpalunk, pumpalunk... szerencse, hogy otthon nincs ilyen jatek, elkepzelem a golyatabort egy ilyen szivattyun...
Tancolhatnekunk tamad, elmegyunk tehat egy helyre, amit egyikunk mar ismer, de csak kivulrol. Veszek egy karcsu sort 3ert, tinglitanglizom a zenere, amikor felkapcsoljak a villanyt: 2:20, zarora!
Hat, igy vegzodik a nagy madridi hepaj, hiszen alkoholt este tiz utan mar sehol sem arulnak, az ir kocsma pedig nem enged az utcara, ha korso van a kezedben.
Ekkor tenyleg dicsekedni kezdek a hazammal.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment