Mindenkit latunk ketszer, tegyunk kenyerket a fulbe, az idohurok korbeteker, az eper visszajon, szeduletbeszelgetes a szinpad elofelen, a fuggony mogottunk mit rejt?
A nap es az ocean nagyobb az embereknel, ez biztos pont, es az ezereves fak is tobbet lattak mar, mint mi egyutt veve.
Egesz listak vannak az agyamban, kivel kellene beszelni, kinek kellene irni, hogyan es mirol, es mit merjek megtenni, mit ne, es hogy jovok ki ebbol majd jol kinek a szemeben?
Es hogy meri eljatszani a sztorimat mas, es utana tovabbjatszani ugyanugy? Vagy nem ugyanugy?
1 comment:
Csak akkor látsz ha nézel,
s ha nem fülelsz nem hallasz,
az idő csupán képzelt,
a teher csupán ballaszt.
A függönyt ha hátra mersz,
elhúzni már könnyebb,
téged rejt, semmi mást,
mint szemeid a könnyek.
Csak a tao örök,
s ismétlés minden más,
s a kérdés is ugyanaz,
csak a válasz vitás.
Post a Comment