delutani skizo

Az orditoirodarol nem veletlenul orditott mar a leveluk szajan at is, hogy valami nagy-nagy gond van.

Lejon a portahoz a faszi (ezentul ilyen kinezetuekkel - vagyis nem, ez inkabb tekintet - nem beszelek), beszallunk a liftbe:
- Eleg meleg van, nincs tul sok ruha rajtad?

Nem mutatkozik be ezutan, megkerdezem, o ki, de a valasz:
- Csak ebbol a liftbol jussunk ki.

Bejutunk a szobajaba (eleg para, nem emlekszem, hanyadik emelet, be is zarhatna), targyalas. Ez-az, leutesenkenti arak es szazalekok, majd a bokkeno: 15lepedo regisztracios dij (egy forditoirodanak, aki kulsoskent alkalmazna?). Na, ez nincs.
- Nincs?
- Nincs. Es nem is lesz.
- Mibol elsz?
- Neked milyen gyerekkorod volt?
- Hat erre nem szamitottam... - itt meg az eddiginel is szurosabban mer vegig (hiaba, szep vagyok) - Es nem tudnal valamit kitalalni? - mondja a szeme sarkabol. Ekkor erzem, hogy konkretan ki tudnek, de nem ez lesz az alkalom, hogy megcsinaljam.

Varva a lefele meno liftet, bamul - mint a filmekben, mogule sut be a feny...

Az utcan nem birok villamosra szallni, gyalogolnom kell.

A nevet a szerzodeskent az orrom ala dugott papirrol tudom, ha most ide leirom, zsidrakolosnak fognak mondani. Pedig nem is, de ekkora parat!...