Eloszor megint ugy tunt, hogy mint a multkor, most is beleszedulunk a harom pohar sorbe meg az Elviraba, amit az ingyentapas miatt ittunk. Mert Granadaban az a szokas am, hogy ugyan egyhetvenert adjak a sort egy helyett, melle ingyen adjak a kis szendvicseket, minipizzakat, palcikan sult hust sultkrumplival, miegyebet. Es nem is rosszakat! Ja, Elvira meg itt nem menetrend, hanem a drogarusok es pereputtyuk fo utcaja.
De aztan vettunk meg egy uveg sort (azaz egy litert, es persze Alhambrat, mast nem is isznak talan ebben a varosban), es azzal szedultunk el a vaciuccas modern reszbe, annak is a legkozepebe, ami egy ter, korben teraszokkal hatalmas tanyer kajakkal gazdag turistak es visszafogott professzorok reszere (mert Granada egyetemvaros; a helyiek nem itt elnek, hanem videken lovagolnak a tanyaikon, abbol a penzbol, amit az itt alberletezo egyetemi ifjusag fizet). Itt megint uj oldalat csillogtatta meg eletem elkovetkezo resze, csak mar nem emlekszem, melyiket, ugy berugtam a sarga sortol meg a naptol, de asszem, meghato volt. Aztan meg egy sikatorban lefenykepeztem a szarado szines lepedoket, aztan este lett.
No comments:
Post a Comment