Bolygatnak. Csak Europa Kiado sorok jutnak eszembe, kozhely lenne leirni ide oket mind, de azert el lehet kepzelni.
Ilyeszto, hogy az a regi-regi sajtos-tejfolos palacsintas, ragyogo napsuteses reggel, amirol nosztalgiazom, valojaban szinten a nagy zavar resze volt, csak ezt akkor alig lehetett eszrevenni. De tenyleg szep volt, a regi west-balkanbol kijovet gyujtottunk ra, a kelo nap sugarai kivul, az erzes belul, a labunk konnyu, a bicikli szall, vegig a rakparton. Most elgondolkodom, hanyban is volt ez. Talan nem is olyan reg, csak olyan veletlenul. A piros nadrag most is rajtam.
Komolyan, mindennapjaim legszebb helye a rakpart, itt van ido mindenre, a diszlet csak olaj a tuzre... (kepzavar! kepzavar!)
5 comments:
ezek a tsunya fijuk telleg "ilyesztoen" bolygathatnak, ha mar hejesirni se tucc... :)
nem tudom, hogy hol a határ,
én szeretem azt is, ha valami fáj,
miért lennék jó, miért lennék kedves,
én vagyok az áldozat, én vagyok a tettes
Ne hagyd magad.
(én=m)
Huje filyuk!
Post a Comment