En egyre inkabb azt gondolom, mint regen is, hogy neha megkonnyitenek az emberek egymas eletet, ha vilagosan beszelnenek. Egyaltalan: beszelnenek. Nem tortennenek meg ezek a hulye felreertesbol adodo felrelepesek es egyeb katasztrofak.
Komolyan. Tiz eve volt az elso, tobbet artott, mint hasznalt. Ebben az evben meg, ugy erzem most, ez mar a tizedik legalabb, es meg csak augusztus. (Jut eszembe, tegnap volt fel eve, amikor egy nagyon fontosat meg utoljara tisztazni lehetett volna. Tragedy in a shuttle in twilight.)
Huje barataim, csaladom, allataim, akarki. Faszkivan, de hat egyutt elunk.
2006/08/02
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
na majd egyszer beulunk egy masikba, in a spaceshuttle, mert van a vilagurben egy kis szoba...
egy igazi tragediahoz katarzis is kell, azt meg megvarom
a nembeszédhez annyit, hogy sikerült összeakadnom egy totál szótlannal. relatíve mindenki sokat pofázik.
Post a Comment