Tudtam, hogy ha jol ugrom el a dobbantorol, sokaig erek, es tenyleg, negykor keltem, hatkor fekudtem. A nyar (idiota, szeptember van) leghosszabb szeansza.
Sajnos az igazi nem volt ott, pedig a tancteren mindenkinek az arcaba neztem, masodik eselyt is adva. De nem jott el ma.
Volt viszont egy baromallat, aki ugy kezdett neki a csajozasnak velem, hogy megdicserte a folsomet, a nyaklancomat es a szemuvegemet, a ruzsomat, ami pedig vorosborbol volt (ezen elszornyulkodott kicsit, pedig nyilvanvaloan nem voltam szinjozan, bar nem dulongeltem, ugyebar), de ocsarolt a bordo-vaj csikos simlissapkaja alol, hogy nincs fulbevalom, es hiaba magyaraztam, hogy a legjobb baratnomnek sincs kilyukasztva a fule, es ez mar igy is marad. Aztan, hogy meg vaganyabb legyen, angol tarsalgasba kezdett velem, de nem ismerte a presen continous es a simple present kozti kulonbseget ("What r u doing?" "I'm drinking."), ezert fitymalo ajakbiggyesztve visszahuztam az asztalunkhoz.
A lany, akit a multkor megmentettunk, orult, hogy megmentettuk, s meg is koszonte, bizony. De ma kemenyebb meloja volt, nem ert rank. Pedig o lett volna ott az egyetlen, akivel kedvem lett volna tobbet beszelni.
Ja, es ugy tunik, a WBfonok mindenkit elkuldott fodraszhoz. Belehullik a hosszu hajuk a narancsos froccsbe s a krumpliba.
1 comment:
nehogy lenyuld a csajt.
neked mar van csajod (marmint te).
Amúgy, Tipcsinek van néhány sztorija vele.
Post a Comment