c. bejegyzesunket olvashatjak.
Arrol szol, hogy rendszerint, jo dolgozo kislanyhoz meltoan estenkent szepen bemaszom az agyba, mintegy tarstalan, am annal korabban. De neha ez az oruletbe hajt, peldaul a mult heten attol feltem, nem fogom erteni a szinhazat, pedig nem posztmodern nyelvu, csak Molnar Ferenc. Igyhat riasztottam ot, ketten jott, ami meg vidamabba tette a keszekusza utakat. Szoval szepen froccsozgetenk a mori borizoban, amikor egyszercsak megallt bennem az uto. Epp akkor, amikor a bizonyos feleseket akartak ram (/akartuk magunkra) eroltetni. Nos, mondom nektek, jol jott. Pont egy artatlan kis anyamasszonykajat tudtam eljatszani egymasra mutato labujjakkal.
Ki is tartott ez a konnyed izgalmi allapot egeszen addig, amig... tegnapig. Mondhatnam azt is mostmar, hogy "segitseg". Nosza, mindjart megfogalmazom, csak beveszek Seduxent (amig te xxx engem, en benned bizom, nem a seduxenben...).
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment