az erdo kaoszkapitanya

Titokzatoskodo-nyalaskodo bulimeghivas a telefonba, s talalkozunk egy koszones erejeig a bekotouton.

Utkozben elkepzelem, hogy a varos tobb pontjarol tobben oda, az egy pont fele tartanak. Olyan eros a kepzeletem, hogy hirtelen egy villamoson utazunk. Velunk utazik Merilin Menzon is, o annyira az, mint en perfekt spanyol. Bamulatot keltenek e hamis tenyek.

A tranzitfolyoson fura ter- es idoelmozdulasok miatt zavar tamad. Tobben teleportalnak, felelmukben, vagy kenyelmetlenseg, fust okan. Elveszunk, de megkerulunk. Tancolunk-e fonn, lenn? Nemileg, a mosolyommal mozgatom oket.

Felbukkan a regmult, akkor tanito'm, most egyenrangu, luxusorszagbol. Felbukkan a kozelmultbol egy pite mosoly, 'Hat, hogy vagy azota?' 'Hat, ugyanugy.' 'Jol?' 'Jol.' Ajandek, hogy nem kell tordelni kezeinket. Felbukkan egy turahatizsak, folotte rasztahaj - a mindennapok valtozatlanok. Felbukkannak kollegak a homalybol, neznek erdektelen, meglepetten. Felbukkan egy hobbit, jogyerekkent uldogel, majd bajt kever, a szeke keljfeljancsi, majd zsonglorlabda. Meg kell mentenunk a szkullaktol es karubdiszektol. Sikerul. A bicikli, az aszfalt es o egy egyenlo szaru haromszog; a bicikli barmilyen resen atpreselheto es athajithato. Felbukkan egy szabadbattyanyi, igaza van, miert ne valaszolhatnek neki mosolyogva, hisz ugyis vonatra szall hamarost.

Dzsigerdileni beszelgetes, a sziv gyonyorusege.

Uzenetek, amikre nem valaszolok, mert majd inkabb szoban, a masnap vidamsagaban, vagy mert nem tudom, raerek-e majd, vagy csak februarban, esetleg 2008-ban. Szoval, nem tudom, hogy mikor. Mondhatnek tan csak annyit tenyleg, hogy majd, akkor.

Es nem, nem kell tobb hajo, nem kell tobb repulogep, faradt a pilota, faradtak az evezosok, hadd baktassak haza magam. Nem baj ez, ugye? Azt mondja, nem.