Vegre-vegre vidamsag a vilag. Igaz, csak az en sarkom benne, mert sok a zur, ha korulnezek. De nekem mar idejem volt.
Hogy is tortenik pontosan? Felbukkannak a multbol valodisagok, almok, bizalmak es hiedelmek, es en ekore szervezem a mindennapokat es mindenesteket. Ugyanannal az asztalnal ulok, ugyanazon a szeken, elcsorognak a szemem elott a fejezetek, a szereplok reszeg tekintettel tunnek egymas ele. Ezert, ha benezel a sotet utcaban az ablakomon reggel, majomtancot latsz (Mission - No cure 4 me - so when it's done, sir, send me another one!!! - in My Town).
Jo, ha az ember olyan oreg, hogy tortenete van. Tobb szalon is vissza tudunk utalni, sok kotettel korabbra is. A kovetkezo fejezeteket vidamabbra kellene irni tehat, mert az utobbi nehany bizony pszichotriller, a posztmodernbol. Legyen akkor most posztmodern vigsag, neoromantika, dolce stil nuovo.
No comments:
Post a Comment