Mindenkinek megvan a sajatja. Nekem is, eros paradigmavaltason megy epp keresztul.
De olyan merges vagyok (itt a regi verzio szol, hisztizik, konnyez elkeseredetten) egy csomora, mert mar eleve kizar egy csomo mindent, ami jo lehetne (jo, elismerem, elsosorban magamra gondolok), mert tuldimenzional, mert onzo, mert nem kepes vidam sem lenni, nemhogy boldog, a kalandok sem erdeklik, vagy gyava, vagy... vagy... vagy...
Ujraemesztene egy tehen ezt a bolygot??? Hogy az egyszeru az is maradjon?
No comments:
Post a Comment