Eljott mindenki, de mindenki, meg a mindenkinek a mindenkije is, ugy tunt mar az elso pillanatban, es utana csak gyarapodott mindenki.
Meghivtam barkit, azt is, aki nem erdemelte meg. Megprobaltam kibekulni barkivel, azzal is, aki nem akarta. De aki akarta! Az egyik ravett egy ruhatari lopasra, s utana dicseretkent kapta a boroskolat. A masik igazabol mar akkor is csak legyintett, de most elso sorban tancolt, rimekrol ertekezett velem. A harmadik viszont, ott a padon, megsertodott a meghivason magan, nem is tudom, minek eroskodtem tovabb. Probaltam talan ravezetni az elet suhanasara esendo szarnyakon, de valami nem engedte at a gondolatot. A negyedikkel osszevesztem sajnos, bar nemileg igazam volt. Az otodikrol nem tudok mit mondani, es ezek ellenkezojet sem. Engem is ide-oda hivogattak ekozben, ebbol neha kaosz lett, meg hosszas kutakodas - mi utan?
Lanyok, akiket barcsak elrabolnanak a tomegben! Ehelyett kellemes potcselekszunk, allitjuk. Mas lanyok, hasonlo rinyalokepessegekkel, hasonlo eszkozokkel (majd elmondom). Egy vigyorgos, felig rossz vagy felig jo?
Eszmecsere (nem nyalcsere, hu de ciki mondas az!) a Luzerrol, aki Europa utan Amerikat adja ki. Textiltomorites - mar harman.
Ket dicseret, mely paranoiat okoz (a hires angol dramairo, a tanszek).
Egy nev, hozza ismeros arc tartozik, es lassan felmerul az emlek - pont tiz(enegy) evvel ezelottrol. Amikor meg gorkorival jar(hat)tunk (volna) koncertekre, malacokkal haboruzni. Egy koraba bujo informatikus. Kozben egy hosszu tortenet ismeretsegszalakrol. Mindez egy egyforintos korul - a vilag legkisebb boszorkanykore, boszorkanykozeppontja.
Mindezert en vagyok a felelos, a koncertkezdesre en adok parancsot - szep is volna!
Es meg sokan masok, a szomszedbol is, megint rovid hajjal is, megint igy meg ugy, jahajj, de sokminden! Vidam, na.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment