virtustanc

A villamos hamar atrepit a varoson, az o utjuk egy oraig tart a hidon. Lonyal utcaban benyalunk egy-egy poharat, a Tatra korul allva, amulva. A sarkon hozzank csapodik egy edes vagy feledes, el fog ez fogyni, edes? El, mire kinyaradik. A zenet megelozve erkezunk, a szinpadon mantra es porno. A szavakban is, a szemekben is, de aki nez, az nem beszel, aki beszel, mashova nez.

A kohoba kerulunk aztan, azok is, akik az ullo masik oldalara keszultek, es azok is, akiket az eros magnes vonzott ide, bar nem akartak. Egy mosoly egy emlekbol, mintha evek teltek volna el, pedig csak egy oranegyed, mig egy oranegyed alatt elokusznak regi dijak. Felbukkanunk, lemerulunk, egymas valla mellett osszegubozodunk.

Hazahuzna az alom, de egy koszonesem meg allom, s mire vegere erek, sorok konyokolnek a csocsoasztalon. Legendaebresztot tancolni mar nem tudunk, nyaklancok szakadnak, a szavak szurnak, bar barmit akarnak. Nevadasi terv szuletik tulfenyezett gyemantbol, hianyos mondatokbol fonunk korenk kotelet.

A konyhaban a plafonrol ramszakad az elet, de nem baj, mire bejon a reggel, a nap is kisut, ablakom elott egy sarga sportauto, a cote d'azur-re indul mindjart.