Olyan partiban voltunk tegnap, amit nagyon komolyan probaltam venni, hiszen a barataim fizettek erte, es a feher szekek is inkabb korhazra emlekeztettek, mint kejbarlangra, es a basszusok is szoltak, de kilogott a lolab, mert a kivetitett arlapot nem tudta fejbol a pultosleany, a ruhataroslany sem a penzert igazott zordan, hanem anyamkent figyelmeztetett, a puloverem is hagyjam nala, mert meleg van odafonn, a szovjet szekrenyemberek legnagyobb akcioja pedig az volt, amikor atemeltek egy kremszin kanapet a pianinon, ami igazabol csak egy pultocska volt. De ugy indultak neki, mint egy valodi kemleleplezesnek. Azert is kezdtem a kovetesukbe.
Aztan szepen hazautaztunk, kozben gyufamaglya epult, a szobatarsainkkal megvitattuk a koncerteket, es nem en hiszteriaztam nagyon a sarkon.
No comments:
Post a Comment