Ulunk az autoban, nagykorutnyit csodalkozunk azon, hogy most, itt, igy, mert ez nem is lehetne lehetseges annyi olyan ev, ennyi ilyen nap utan, de megis. Az ejszakaban is ugyanez megy, nezem ragyogon a szemparokat.
Azt hiszem, ez jo fokmero: minel valoszerutlenebbnek tunik a valosag, annal jobban csinaljuk.
No comments:
Post a Comment