Korbehurkoltuk a varost, a madzag a bokankrol csavarodott, ahogy rottuk az utcat, a lampaoszlopok kore, tornacipoink a villanydrotokon lognak azota, a fuggohid megremeg a lepteink alatt. Napsutotte soroket iszunk, bagollyal vagy kis hasas korsoval, sajtos sultkrumpli egeti a torkunkat, mas bufeben tejben-vajban furdetjuk. Karitative veszunk egy par pottyos zoknit, hatha tortenete lesz, de a hajomuzeumba nem lopozunk be ingyen, hiaba is meselhetnenk kesobb.
Csak nezem, lesem az arcokat, a mosolyokat. Szepek itt a fiatalok.
Aztan mar csak kapaszkodunk a hazszamokba, az utolso ora mero korlatmarkolas, egy vizszintesen cammogo lift a paratlan emeletek soran. 201-ig.
No comments:
Post a Comment